Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


Minden évszaknak megvan a maga számomra kedves illata. Szeretem az őszi avar, a csillagfényes, fagyos téli éjszaka és az esőáztatta föld tavaszillatát. A nyárhoz két illatélményem is fűződik, mindkettő még gyermekkori, szünidei.

Hatéves koromtól érettségiig nyaranta legalább egy hónapot, olykor kettőt is a gránicon túli Szatmárban töltöttem apai-anyai nagyszülőknél vakációzva. Mivel már hétéves koromban jól tudtam olvasni, kedves estvéli elfoglaltságommá lett apai nagyszüleim szerény házikönyvtárának böngészgetése. Tizennégy éves koromra aztán végigolvastam az összes fellelhető Tamási-, Nyírő- meg Wass Albert-kötetet.  Nekem életre szóló élményt jelentettek s jelentenek ma is. Ha semmi más érdemük nem volna nevezetteknek csak az, hogy nemzedékekkel szerettették meg az olvasást, már ezért is méltányolandó munkásságuk.

De kezdet kezdetétől fogva tart a könyvek illata is, s tán ezért van, hogy ha kézbe veszek egy új kötetet, először beleszagolok.

A másik, még ennél is régibb s erősebb illatélmény a frissen sült kenyéré. Olyan korban élhettem, amikor még három asszonynemzedék varázsolta asztalunkra a mindennapit.

Anyai dédnagyanyám hajnalban sütött. Hogy mikor dagasztotta s kelesztette, arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy gyakran ébredtem friss kenyérillatra. Reggelire meg megkaphattam a „galambot”, azt a kis vekni alakú, kétoldalt késsel ívesen meghasított, egyik végén két kukoricaszemmel fejet formázó kenyérfélét, amit a maradékból, a vakaróból formázott Ágnes mama, s a tüzes kemencében valóban madárformát öltött.

Nagymamám csak sátoros ünnepeken süthetett otthon. Az ő nemzedékének munkaerejével s idejével már javarészt a kollektíva (Romániában így hívták a téeszt) rendelkezett, de akkor is minden héten kétszer került friss kenyér az asztalra. Otthon megdagasztotta, megkelesztette végül szakajtókosárba tette - vászonkendővel szépen leterítve - a sütnivalót, majd nagyobb unokáira bízta, akik aztán a megbeszélt időpontra kis kerekes kocsin elhúzták a pékségbe. Amíg kisültek a kenyerek a fiúk bandáztak, a lányok fogócskáztak, de leggyakrabban sutyorgással töltötték az időt. S milyen jó volt törni egy kicsit az illatos, még forró kenyérből, minden otthoni tilalom ellenére, utána meg inni egy jót az ártézi kút vizéből.

Még édesanyám is dagasztott kenyeret, s gyakran énekelt közben, zsoltárokat, dicséreteket meg leánykorának kedves dalait - ilyenkor talán túloldali szülőfalujára gondolt. A Hadd menjek Istenem… volt a legkedvesebb számára, mert azt szinte mindig elővette.
Kemencénk ideát nem lévén, szívességből a szomszéd néni sütötte ki sajátjával együtt a mi kenyerünket is. Irma néni különleges béleseket készített emellett, hol káposztával, hol meg édes tengerikásával töltötteket, melyek ízére s illatára mindmáig emlékszem.

Ha megcsapja orromat ez a mással össze nem téveszthető, friss kenyérillat megállok ma is, legalább egy percre, s ilyenkor emlékezetem vetítővásznára idézem boldog gyermekkorom rég elsüllyedt világát.

Hallom, olvasom, hogy augusztus huszadikára - nagyszerű közadakozásból – elkészült újra a magyarok kenyere, s nagyobb is, mint a tavalyi. Kívánom, hogy jusson belőle mindenkinek - legalább egy madárkányi!

(Megjelent az Evangélikus Élet 2014. évi 34-35. számában)

Megtekintések: 165

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 30, 2014, 8:12pm

Nem, nem, csak az eddigiek mérlegét vontam meg. Talán legközelebb...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 30, 2014, 6:20pm

Íze, színe már elfogadható, de az illata még nem az igazi...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 30, 2014, 12:43pm

Már én is próbálkoztam, de még mindig nem az igazi! Azért igyekszem...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 28, 2014, 9:48pm

Csak sajnálni tudom, hogy az utánunk jövő nemzedékeknek (különösen unokáinknak!) már nem adatik meg, hogy ilyen élményben legyen részük.

A kenyérré válás misztériuma, ez az ősi átlényegülés  mindmáig lenyűgöz....

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Augusztus 28, 2014, 9:22pm

Kedves emlékeket idézett fel bennem írásod. Örömmel olvastam. Édesanyám is este bekovászolt, hajnalban dagasztott, s reggel sütött, s úgy tizenegy óra tájra sült ki a friss kenyér.

Hozzászólt Nagy Magdolna Augusztus 24, 2014, 3:23pm

Sok gyermeknek meséltem már az édesanyám sütötte kenyérről és madárkáról (a szeme borsszem volt...:) Most olyan jól esett nekem hallani mástól "madárkányi" történetet, - lélekemelő-, emlékeket csalogatót - !

Mostanság egy gluténérzékeny kislánnyal gyakoroljuk a kenyérsütés csínyját-bínyját, legközelebb madárka is készül, ha nem is olyan illatos...

Hozzászólt Kilin József Attila Augusztus 24, 2014, 10:39am

Az én anyai nagymamám is hajnalban sütött. Sosem fogom elfelejteni azokat a friss kenyérillatos, bivalytejes nyári reggeleket. :) 

Hozzászólt Boros Magdolna Augusztus 24, 2014, 9:46am

Szíve, lelke van ennek az írásnak.....jó olvasni! :)

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek