Volt egyszer egy kisfenyő,
Erdő szélén állott ő.
Ha a szél fújt mindig fázott,
Senki reá nem vigyázott.

Anyját, apját rég kivágták,
Éles fejszék, fürge balták.
Árván maradt, unatkozott,
Mókuskákkal barátkozott.

Napok múltak, évek teltek,
Kis fenyőből nagy fenyő lett.
Nem volt többé ő egyedül,
Pici társak vették körül.

De december megérkezett,
És egy fejszés közeledett.
Karácsonyfát keresett,
Terebélyest, hegyeset.

Úgy döntött, hogy kivág egyet,
A legnagyobbat, a legszebbet.
S fejszéjét bele is vágta,
A kis fenyőből lett nagy fába.

Sírni kezdett fenyőapa:
"Ne vágjál ki édesapa!"
De a fejszés nem hallotta,
Kivágta és átkarolta.

Feltette a szekerére,
S hazavitte Remetére.
A gyerekek örömére,
Karácsonyfa lett belőle.

                                                                                         Berekméri Edmond (1999)