Minap éreztem, gondoltam ezt el kell mesélnem Nektek is.

Hány illatot érzünk a nyár folyamán! Ez azonban más, rég nem érzett, szokatlanul érintett, elvarázsolt.

Szénaillat csapódott be a kocsi ablakán.Vegyes volt ez a frissen aratott szalma illatával. Nem tudtam szétválasztani, eldönteni, melyiket is érzem.

Este volt már jócskán, annál jobban meglepett. A sötétség illatára számítottam már csak, amikor beszivárgott a résnyi helyen. Odafele nem is éreztem ezt, ( a táj gyönyörködtetett ) annál inkább felfigyeltem most. Mindjár az motoszkált a fejemben, mikor is éreztem ilyet utoljára. Aztán jöttek a gondolatok, emlékek, régi szép idők.. Fenes, kisvonat, Brusztur, szénás padlás..

Vannak még most is szép idők, csak nyitott szívvel kell közlekedni és meglegyint.

Elmerengőn álmosodtam bele ebbe a gyönyörüségbe, késő este volt már egy korán fekvő magamfajtának.

Kedvem volt ma ezt megosztani veletek itt a rekkenetben.

A kegyetlenül meleg napok is tartogatnak nekünk a nyár utánozhatatlan ízeiből.