Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Rab madár pihent a tölgyfa alatt egy akkora kövön, mint tizenkét apostol gazdagsága együtt. A kő akkora volt tényleg, mint egy kalendárium, de a mi emberünk azon is tudott aludni. Nos, maga a teljes ember erre nem fért rá, mert a fejnek simogatóbb volt a moha, a  kéznek pedig mégis jó volt ölelni azt, hisz már csak ez maradt neki, szabadságára,

Hát a bogáti harang ébresztette fel hideg merevségéből, hang, mely néki isteni álom volt a hosszú rabság után. Merevedett karját nehezen húzta ki feje és alól, ruhája teljesen elázott a moha buzgó nedvétől. Mert a mohának sincs egyéb dolga, mint zöldebbet játszani ezen a friss hajnalon, itt az erdő szélén, annak sötétsége aljában.

A kö melyet oly buzgón ölelt álmában, színével arra a zöld mezőre emlékeztette, melyen egy hasonló fűzfa földben maradt tuskója, évtizedek óta oly kedves szigetként volt jelen azon a tájon. Ott mindig kakukkfű illata keveredett volt a mentáéval és mikor hátán feküdve figyelte az egek kékségét mindig egy öreg sas keringőjét láthatta nagyon magasan, ott fent, az angyalok között.

Most a bogáti határban ébredve, erősen fázni kezdett, pedig nyár vége volt már, és távolban lent a Szigeten kevésbé fázós lovak szénásszekeret húztak, mert az élet fontos volt gazdájuknak, legyen az paraszt vagy gróf.

Felült és nézte a távoli lovakat, ott túl a Maroson, a Szigeten. Felült és a fa alól kiegyenesedve, nekiment egy közeli hecserlibokornak, annak bogyóit élvezettel kezdvén eszegetni mert ilyenkor az is oly jó volt mint máskor a vasárnapi ebéd. Éhes volt, élvezettel rágta szét a bogyókat melyeknek sajátos savanykás íze mint csüger szőlő íze futott széjjel a szájában, le a torkán. Ez a savanykás íz bíztatta testét arra, hogy alámenjen a bükkösi lejtőn és lenn, a Maros vizébe csorgó forrásból nagyot igyon. Jól esett neki ez a friss, csodálatos ízű víz. Markában lévő bogyókat még azért is elrágta és újból vizet ivott a forrásból. A part fáin fent, madarak szólaltak meg. Itt, ott egy egy gerle is belebúgott a kedves csörtébe, mindezt pár pillanatra egy csoport seregély zajos száguldása szakította meg, majd visszaállott a rend, és a hangverseny folytatódott.

A vízből, a part mellett közvetlen száraz ágak álltak ki, azok köré békanyál ragadt, zöldes színével kedvesen hízelgett a vízipókoknak, melyek kíváncsian ugrálták körbe körbe ezen természetes bársonyt. Rögtön a partnál, apró halak sűrű ármádiája villogott erre-arra, el-el tűnve a Maros mélyebb, csendesebb rejtelmes vizébe.

Ezeket figyelve úgy érezte, nagy béke veszi körül. Minden élt körülötte, s azokban a percekben úgy tűnt neki, nincs is semmi dolga e világon, mint ezt a békét élvezni, akár a világ végezetéig.

Hegyeken, sziklákon keresztül jött haza. Hetekig, hónapokig jött. Mikor veszélyt érzett, jövet, mindig fölment egy sziklára és onnan figyelt, akár napokig. Nézte a völgyekben a bandukoló vagy épen rohanó katonákat, szekereket, bátor vagy bátortalan embereket. Nem mert onnan mozdulni míg katonákat látott. Elege volt belölük. Főleg ott messze Szibériában, egyéb sem volt csak a katonák és azok kívánságai, Most, hogy hetek óta kóborogott, nagyon vigyázott arra, mindent megtegyen azért, hogy otthonát viszontlássa. Néhol munkát vállalt, legtöbbször főtt pityókát kapott cserébe, e azt is azért mert megszánták talán, hisz munkája sokat nem ért, gyenge volt. Csupán csont volt mindene. Erejét is imákból szerezte, mindig fent egy sziklán. Ott érezte magát biztonságban. Oda nem megy fel az ellenség. Minden este sziklán aludt. Szilka tövében, odvában, tetején. Nem fázott annyira, hiszen a hegyekben is a nyár annyira meleg, amennyire egy ilyen magányos vándorló épp vágyhat. Mikor Marosfő alatt jött, rendesen megvékonyodott.

Két napig remegett egy szikla barlangjában, akkora viharok voltak, nem mert tovamenni. A barlang szája elnézett délnek és lelki szemeivel látta már Régent, Vásárhelyt. És kicsivel odébb, Marosbogátot. A Marost. A Szügetet,

Minden este mikor aludni készült, felment a legközlebbi szikláig. Fölment rá és onnan nézett az egyre közeledő távolba. Míg lement a Nap, onnan nézett és ábrándozott. A kaszálóról, a fűzfáról és a kútról. Az útról mely a kaputól elvisz a földjeire. Az apja és nagyapja földjeire. A sziklákon állva, néha gondolkodva ide oda járkálva és rágva a nap közben gyűjtött bogyókat, teafüveket, álmodozott.

Kilencvenharmadik napja jön.

Most itt a Maros partján ébredve, egy kövön, mert sziklát nem talált már napok óta, elnézve a víz fölött látta a magaslatot mely mögött ott az a ház, hová oly rég vágyódott.

Lassan fürdött a Maros vizében. Majd lassan öltözött. A Nap hamar megszárította szakad de kimosott ingét. A pufajkát már nem vette fel újra. Ott hagyta a parton.

Elindult haza a Kis utca irányába. Egy harang kezdett zúgni a faluban. Egy kutya ugatott fel izgatottan. Egy kilincs, lassan lett lenyomva. Egy öreg kutya játszott egy sovány emberrel. Egy asszony elájult a kinyíló ajtóban.

Hét év után.

 

Megtekintések: 274

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Olga Para December 12, 2015, 1:22pm

Nagyon tetszett.

Hozzászólt Berekméri D. István November 3, 2015, 8:30am

Ilyen pufajkás fogoly volt apai nagyapám is Szibériában,a Vlagyivosztok melletti Skotovo-ban.A Szibériai fogságból c.versében némi humorral írta le az ottani nyomorúságot.Ebből idézek:

"Derékalj a deszka, s a párna cakkom-pakk,

Takaród a köpeny, és hogy cúgot ne kapj,

Ne húzd le bakancsod, sipkád tartsd fejeden,

Oldalad szomszédod tartja jó melegen!

Bátran hajthatod le álomra a fejed,

Őrzik itten híven testedet, lelkedet!

Ki nem tud aludni, hogyha hallgatózik,

Rájön, hogy a foglyok fele vakarózik!"

Istennek hála, ő is hazatalált, de az itthon hagyott nyolc gyerekből, már csak hetet ölelhetett át.

Írása meghatott, köszönöm!

Hozzászólt Szente Cs. Janos November 2, 2015, 10:20pm

Köszönöm Ferenc!

Hozzászólt Szabó Ferenc November 2, 2015, 10:17pm
...és mégis van, ami enyhítheti a várakozást , a kínt , a honvágyat , - a levegő , a patak , egy banális , de a léleknek csodás helységnév , a kedvenc állat , a harangzúgás minden ami egykor az őve volt , és minden ami ott bent örökre megmaradt , amit semmi hatalom idegen ármány nem tud kitörölni soha , mert a szülőföldjével azonosuló töretlen erővel , hittel bír és éppen ezért , előtte nincs akadáj , mert erősebb , mint a szikla , még azt is atfúrja ,porrá töri ha kell , csak oda érjen és azok közé ahová tartozik !

Gratulálok !

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek