Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Édesapámat Havadról Nyárádszentimrére hívta meg a gyülekezet 1946-ban.
Zsenge gyerekkorom jó részét ebben a Nyárád menti székely falucskában töltöttem.
Hamar hozzászoktam az új környezethez.Volt alkalmam beleszokni a változatosságba,
hisz nem olyan rég tértünk haza Szlovákiából.Eddig sodródott családunk a második
világháború zűrzavarában.A kis falu népe szeretettel fogadott,szüleim örömmel fogtak
hozzá,hogy újra békés otthont teremtsenek a családnak.Én a hasonló korú cimborákat
igyekeztem felfedezni,ami hamar meg is történt.Különös vonzódást éreztem,hogy
otthonról elszökjek és a barátokkal naphosszat cserkésszük a tájat.Akkoriban még
gyakoriak voltak a robbanásos balesetek,főként gyerek áldozatokkal.Természetesen
szüleim engem is féltettek.Ami pedig ránk van mérve,azt elkerülni nem lehet.Így történt
velem is.Egy napon a malomba küldtek,mentem is szívesen.Amint beérek a kis utcába,
nem messze a patakot átívelő palló előtt egy öreg akácfa szétágazó gyökerei között
valami feketén fényes furcsaságot pillantok meg.Közelebb megyek,hogy jobban szemügyre
vegyem.Eszem helyett a kezem serényebb,s már nyúlok is utána.Óvatosan kikaparom a
gyökerek közül.Azonnal felismertem.Különös érzés kerített hatalmába.A kis ördög
arra ösztökél,hogy rejtsem el a tarisznyámban,majd eljátszom vele,ha nagyon unatkozom.
Így jutott haza a veszélyes"játékszer",amit azonnal elrejtettem a szerszámos ládámban.
Talán ösztönösen,de érzem,hogy valaminek történnie kell.Nincs erőm elállni a szándéktól.
Valami megmagyarázhatatlan belső indíttatás rabja vagyok,mondhatnám,robot,akit
távirányítással vezérelnek.Indulok.Előkerítem a ládikót.Az alkalmas időpontra várok.Megvan:
Szüleim ebéd után pihenni szoktak.Itt a lehetőség,cselekedni kell.Óvatosan emelem ki a
szürkésfekete tárgyat és műértő alapossággal veszem szemügyre.Teljesen ép.Ez nem
elégít ki,a belsejére vagyok kváncsi,megpróbálom szétszedni.Csűröm-csavarom,de nem
engedelmeskedik.Mást kell kitaláljak.A pincelejáratba húzódom s a nagy kőhöz vágom,
ahogy csak tudom.Azt hiszem,a gonosz manót védőangyalkám elküldhette valahová,
hogy ő lehessen mellettem.Mintha mondaná is,nem szabad ezt cselekedned.Hajthatatlan
vagyok és újból nekilódítom a kőnek."Játékszerem"darabokra törik és nem történik semmi más.
Kezdek magamhoz térni,vizsgálódom.Figyelmem egy fényes,gyűszű alakú"valami"köti le.
Pont ez kell.El is rejtem azonnal a ládámba,s valamelyest megnyugszom.Egy időre lankadt
a kíváncsiságom és viszonalg nyugalomban telnek napjaim.Az alkalmat egy borongós délutáni
nap kínálja.Ebéd után vagyunk.Édesapám szokása szerint az irodájában pihent.Édesanyám és
nővérem a nyári konyhában foglalatoskodtak.Én is velük voltam,s úgy határoztam,keresek
magamnak valami elfoglaltságot.Meg is találtam.Anyámék mit sem sejthettek.A kis konyha
tapaszos földjén ülök törökülésben ,a heverő mellett.A fényes fémdarabkát úgy rögzítem,
hogy egy szeggel a közepébe találjak,az volt a szándékom,hogy átlyukasszam.Fogom a
kalapácsot,a szeget és odaütök...!Fülsiketítő robbanás veri fel a környék csendjét.Az ajtó
hátra vágódik,a kis ablakszemek kirepülnek,nővérem kezéből a seprű messze száll,s én...
édesanyámat kiáltom.Fülemre tapasztom két tenyerem,s aztán csend lesz,nyomasztó csend.
Talán álmodom,hatalmas sötét űr vesz körül,nem tudom,hol vagyok.A heverő alól szednek ki,
csupa vér mindenem.A kezem még mindig fülemhez tapadva.Édesanyám kap az ölébe.
Meglátja az arcom,ha azt ugyan látni lehet,csupa vér az is.Kétségbesetten jajveszékel,
a szeme!,a szeme...!jaj,a gyermek megvakult!Közben rója a köröket az aztal körül,nem tudja
mit kezdjen sebesült kis fiával.Már tocsogni lehet a vérben.A kisujjam fityeg,a tenyerem
hosszában felhasítva,bal bokám szétzúzva.A gránátszilánkok egy részét bokám és bal
tenyerem fogta fel,de a szemem sértetlen.Édesanyám kissé megkönnyebbül.Nővérem
eközben valami lepedődarabokkal próbálja a vérzést elállítani.Apám már elszaladt,hogy
kerítsen egy fogatost,aki Nyárádszeredába vinne Molnár doktor úrhoz.Kis idő múlva a
szekér előáll.Felülünk.Szüleim is velem vannak.Körülöttem néma csönd,nem hallok semmit.
Iszonyatosan kezd fájni mindenem.Egyre csak azt hajtogatom,ugye most meghalok...?
Édesanyám sírdogál,apám is könnyezik.A hét kilómétert hamar megtehettük,mert a lovak
tajtékban úsznak.Molnár doktor vesz kézbe,szerencsénkre otthon találjuk.Sokáig tart,
amíg rendbe szed.Távozáskor ennyit mond:Tiszteletes úr,köszönjék a jó Istennek!
Szerencsés szerencsétlenség volt.

Megtekintések: 88

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt szekely emoke Október 19, 2011, 10:33am

Nagyszüleim Nyárádszentimrén laknak, én is ott nöttem fel, nekem is van ott őrangyalom :) ha van még emléked a faluról, az embereiről szivesem olvasom.

Hozzászólt Radics Pálné,Medgyessy Éva Május 19, 2011, 10:56am

Örülök,hogy ilyen viszontagság és ennyi év elteltével részesülhettem az "élmény" olvasásában.

Az "Őrangyal" vezéreljen további utadon is. Éva

Hozzászólt Soos Zsigmond Maria Április 25, 2011, 2:29am
 Kedves Zoltán, végre végigolvashattam a nem kevésbé izgalmas törtánetet,amirőlmár annyit hallottam. Valóban elgondolkodtató! De mivel véletlenek nincsenek, viszont mindenikünk őrangyala állandón jelleggel velünk van, a Tied ls teljesitette hajdani küldetését, és gondolom, nem csak a szüleid, rokonaid, no meg saját örömödre, meg megkönnyebbülésedre, de az utókór számára is áldásos tevékenységet fejtett ki, mert enélkül nem ajándékozhattad volna meg , sem irodalmi, sem képzőművészeti alkotásaiddal azokat, akik elismerik és méltatják áldásos tevékenységedet. Szeretném minél több irásodat olvasni.Gratulálok, várom az esetleges folytatást.már ami az irást, esetleg a ''rajzolást'' illeti. Szeretettel, Marika
Hozzászólt Mándoki Ilona Április 19, 2011, 10:05pm
Az őrangyal létezik, ma is tapasztaltam!!!!
Hozzászólt László Emma Április 19, 2011, 7:53pm
Isten hozott , Zoltán, az új életedben !
Hozzászólt patakfalvigizella@yahoo.com Április 19, 2011, 4:27pm
Igen en is hiszek az Istenbe minden kedden felmegyek a baratok templomaba imatkozni es kerem ot mar nagyon sokat segitett
Hozzászólt Cseh Tamás Április 19, 2011, 3:13pm
nagyon tetszett,érdekes ,de azért veszélyes és izgalms történet.Gratulálok !!!
Hozzászólt zachari ilona Április 19, 2011, 2:42pm
nagy szerencsed volt ,valoban valaki vigyazott rad
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 16, 2011, 4:55pm

Kedves Zoltán!

A gyermeki kíváncsiság néha tragikus eseteket produkál. Sajnos, még manapság is hallani efféle híradásokat. Ilyenkor arra gondolok, lám, még ma is szedi áldozatait a háború... Tényleg a csoda mentette meg az életed...

Egy furcsaság jutott eszembe: állítólag Liszt Ferenc gyermekkorában, a doborjáni házukban a cserépkályhába dobta édesapja tölténytáskáját. Kíváncsi volt, vajon mi történik... Szerencsére nem sérült meg senki, de  hatalmas fenekeléssel végződött a kaland...

Üdvözlettel: Zsuzsa

Hozzászólt Dr. Bíró Ernő Április 16, 2011, 10:52am

Kedves Zoltán Barátom!

Közvetlen hangú, nagyon jó stílusú történeteidet mindig örömmel olvasom és gratulálok. Úgy gondolom, hogy az Égieknek már akkor hosszútávú elképzeléseik voltak Veled és megőriztek szeretteid, barátaid számára. Sok sok év után mi is elmondhatjuk, jól tették.

Baráti üdvözlettel

Ernő

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek