Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Mottó: "Karácsonyi füge"

 

Bizony egyébnek örült az ötven év előtti gyermek karácsony táján. Már egyáltalán az külön várakozást keltett bennünk, hogy hoz-e az angyal karácsonyfát. Mifelénk ott Erdélyben az angyalok dolga volt ez, akik meg is tették, amit lehetett, sokat dolgoztak, mindig siettek, hogy mindenhova eljussanak, annyira, hogy néha az aranyhajuk beleakadt a karácsonyfába, ami kitépett belőle egy-egy csillogó tincset, de nem törődött vele, otthagyta. Tudtuk mi, tudtuk, hogy nehéz dolguk van, mert tilos volt a fenyvesekből fát kivágni. Miután mégis szereztek nekünk,arra is kellett figyelniük, hogy olyan helyre állítsák a karácsonyfánkat, amit kívülről nem látnak, mert lényegében tilos volt az egész karácsony. Karácsony szombatján még iskolába mentünk, mert a karácsonyi vakáció - amelyet éppen téli vakációnak kellett neveznünk - karácsony után kezdődött, ezzel is biztosítva, hogy ne vehessünk részt semmiféle kis- és nagypolgári csökevénynek, fölösleges ceremóniának minősített rendezvényeken. Talán - azaz biztos - megszívlelték (miket mondok!), szóval  kényszerűen elfogadták Néró ama híres gondolatát, hogy "kenyeret és cirkuszt a népnek", mert lett Télapónk. December harmincadikán jött, és minden tanulónak hozott egy barna papírtasakban savanyú és tejcukorkát. Később már mert ezüstszínű szaloncukrot is hozni. Öt szemet. Volt sárga, fehér, rózsaszínű (émelyítőőőőő), zöld, meg néha barna! Az volt a kakaós. Gyertyák voltak a fán, s az óvodások papírból hajtogatott figurái. Valamit mondott az igazgató bácsi, ki figyelt oda, menni akartunk szánkózni, próbáltunk énekelni közösen "Hull a hó, hull a hó...", verset is mondtunk "Siess siess Télapó, Szánkón jöjj,mert nagy a hó..."  Diplomákat osztottak jó tanulásért, mert hát az volt az első évharmad vége is. Aztán rohantunk, mert amúgy is hideg volt a kultúrban.  Meg otthon volt nekünk már karácsonyfánk, az angyal elhozta idejében. Néhol csak fehér cérnára felfűzött háztartási kekszek lógtak rajta, avagy mézes pogácsa, meg alma és dió. Azokat úgy kellett feltenni, hogy egy gyufaszálat beleszúrtak a dióba, s a gyufaszál fejénél fogva kötözték fel. Csak keveset, mert a többi kellett a kelesztett diós kalácsba. Volt még mákos, üres, a reggeli kávéhoz, a későbbi években rahátos és fahéjas.

A rahát! Az valami csuda finomság volt akkoriban. A törököktől tanultuk el, de csak a kereskedelemben lehetett kapni. Lényegében kukoricakeményítő, zselatin, cukorszirup, és különféle ízesítők, esetleg színezők megfelelő sorrendben való összefőzése eredményezi. Kockára vágták és még porcukorban is meghengergették. Finom volt, no meg akkoriban ritkaság. A halva? Hát az nem volt karácsonyi csemege, de azt is ettük. Cukor, méz, szezámmag és növényi olaj, avagy éppen olajpogácsa (kipréselt napraforgó szemek).

Hájastészta és tepertős pogácsa dukált még az ünnephez, amit a háziasszonyok igen fáradságos munkával állítottak elő. A hájast addig kell dagasztani, amíg izzadt a padlás (a homlokod, ha nem tudnád), akkor lesz szép hólyagos és rétes. A karácsonyfa volt a karácsonyi ajándék a gyerekeknek. Egyebet nemigen hozott az angyal. Nem azért, mert annyira szegények voltak az emberek, hanem akkoriban, nem túl sokkal a haború után, még kevés áru volt a boltokban.

Kaptam azonban egyszer banánt! Ó, aszalt fügét, datolyát, narancsot, mandarint is (eléggé csodáltam, hogy tud ez táncolni), de a banán az emlékezetes. Rám kötötték, hogy nem szabad azonnal megenni, várni kell, hogy rendesen megérjen. Szófogadó voltam én ... főleg, amikor láttak, s vártam-vártam. Eltelt egy félóra is! Én meg még mindig csak vártam, annyira szófogadó voltam. S még azuntúl is. Mindig csak érleltem a banánt. A tekintetemmel. Estefele azonban úgy láttam, hogy most már jó lesz. Nekiálltam, s ahhoz hasonlatosan, ahogy a majmokról tanultam, megpróbáltam a héját háromba hasítani, és meghámozni. Csak félig. Végre beleharaphattam! El nem tudom mondani nektek, hogy mennyire rossznak éreztem. Összeomlott gyermeki világom minden csücske. El is mentem anyuhoz panaszkodni. Hááááááát... dicséretet semmiképp, de még vigasztalást se sokat kaptam.

 

Megtekintések: 138

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kovalik Eva December 5, 2011, 6:04pm

Hu ezen nagyot nevettem... Mintha magamat lattam volna kb 5-6 eves koromban mikor Dévara vittek nénémék es kezembe foghattam az elso bananomat. Annyi koulonbseggel, hogy nekem mar szamban volt egy nagy darab belole (héjastol) mire mondtak, hogy "meg zold, ne edd meg" hosszu evek elteltevel vettem ra magam csak, hogy ujra  megkostoljam.

Koszonom, folviditott nagyon. 

Hozzászólt Bálint Mária November 29, 2011, 9:23pm

Nini, valaki mégiscsak jól figyelt!

Hozzászólt Berekméri Edmond November 29, 2011, 8:20pm

Én a rendszerváltást követő első hetekben ettem először banánt. Narancsot, mandarint legtöbb 2 kilót vásárolhattunk személyenként és azt is csak a karácsony előtti napokban árulták. A kiwit, mangót, ananászt és csak néhány évvel ezelőtt kóstoltam meg. De azért nagyra nőttünk a vajas almán és a ringló szilván is...

Télapó a köztársaság ünnepén, azaz december 30-án látogatta az iskolákat. Ilyenkor rendszerint iskolai ünnepségre került sor, a jéghideg kultúrotthonban, ahol a Farkasházy Tivadarra emlékeztető, raccsoló történelemtanárunk mindig elmondta, hogy mily' áldott szerencse, hogy 1947-ben ezen a napon a nép elűzte a királyt, s kikiáltották a köztársaságot. Ennek köszönhetjük, hogy egyenjogúság van Romániában - hangoztatta. Azzal fejezte be szónoklatát, hogy két nyelven is elmondta: Éljen Románia Szocialista Köztársaság! Mi pedig alig vártuk, hogy befejezze, s átvehessük a kis ajándékcsomagot.

Hozzászólt Bálint Mária November 29, 2011, 6:46pm

Köszönöm szépen!

Hozzászólt Boros Magdolna November 29, 2011, 5:21pm

Bizony így volt ez gyerekkorunkban, Marika! Az iskolában Fenyőünnepen vettünk részt, Télapót vártunk. Át akartak bennünket nevelni, megfosztva a Karácsony minden szépségétől, bensőséges érzelmi világától. De otthon, egy másik, egy igazi Karácsony várt ránk. Most mi is ezt a másikat, az " igazit "várjuk. Ezt bizonyítja  a Te cikked, az Ozsváth S.vasárnapi cikke, és a szívmelengető hozzászólások, amiket ezek kapcsán olvashattunk. Békés készülődést, örömteli várakozást kívánok Neked!

Hozzászólt Nagy Magdolna November 28, 2011, 9:56pm

Nekem a halva jut eszembe, a mai, ami ehetetlen, pedig akkor milyen finom volt. Meg a manna, amit akkor adtak a szüleink, ha nem tetszett éppen a köménymag leves vagy egyéb. - Egyél mannát!  Akkor tudtuk, hogy meg kell enni azt ami van, mert más nem lesz.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek