Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

- Manci! – harsant a hang az apró házban. Az ajtó tárva-nyitva, apró kis legyek lejtették boldog táncukat a beszűrődő napfényben. Meleg volt, pokoli meleg. A nap nem fukarkodott.

- Manci, Mancííííí – kiabált türelmetlenül az öreg, rozoga létra tetejéről.

- Jövök már, Pistám, jövök.

Apró, hajlotthátú kis öregasszony toporgott a létra alá.

- Itt vagyok – mondta nyugodtan.

- Add már ide azt a szöget, olyan nehezen mászok fel meg le – dohogott az öreg a létra tetején.

Manci engedékenyen adta fel az öreg bádogdobozt a szögekkel. Az öreg csörgött egy ideig, válogatott a vegyes szöghalmazból, majd serényen elkezdett kopácsolni. Megbékélt a világgal, pár másodperc és halkan, öregesen elkezdett dúdolni: „ Denemazééééér, hanemazéééér, koszorúúúúút, ha meghalóóóóóóók…”

Manci legyintett egyet, bolond, vén bolond az én öregem, hát hova készül már meghalni? Az öreg közben egykedvűen kopácsolta a makacs szöget a helyére.

- Így ni – mondta. Ez kész.

Leszállt a létráról, Manci biztos kézzel tartotta. Le ne essen Pista… Felnézett az öreg lámpára, azt tákolgatta az öreg. Bármilyen furcsa is, megállt a helyén a szögtől. Ügyes ez az én öregem – gondolta. S ez a kis ház, ez az apró kicsi ház, ez makacsul áll a helyén. Ezernyi emlék rohanta meg hirtelen. Egy egész élet kínja, küzdelme. De megérte. Lám, milyen szép asszony lett Marika lányuk. Milyen szép unokákkal ajándékozta meg őket. S bizony szépen élnek ott a messzi fővárosban. Bár tudná őket jobban segíteni – sóhajtott fel. S vajon majd egyszer, ha ők már nem lesznek, mi lesz a kicsi ház sorsa? Marikáéknak nem kell, eladják majd? Vagy meghagyják, s szép lassan kihal a lélek is a falak közül?

Csak állt a szoba közepén, s gondolkodott. Pista közben kicipelte a létrát a házból, kint szöszölt a fészerben. A fészer. Az öreg, toldott-foldott kis fedelével. Az öreg szerszámok. A szigorú bádogdobozok csavarokkal, szögekkel, s ki tudja még miféle kincsekkel. A régi motor, pókcsaládok vertek tanyát rajta, és mégis. Nagy kincs volt, nagy kincs. Mi lesz mindevvel?

Hirtelen furcsa érzés fogta el. Mintha gyomorszájon vágták volna. És egyre hatalmasabb és hatalmasabb lett. Nem tudta okát adni, csak fájt. Megtántorodott, gyorsan megkapaszkodott a szék támlájába. Tudta, hogy baj van. Nagy baj.

Hirtelen egy alak takarta el az ajtót. Felnézett lassan. Tudta. Anya volt, hát tudta. Megérezte. Marika állt ott. Az ő egyetlen lánya. A háta mögött az unokák, csendesen.

- Marikám – tört fel belőle – Marikám, baj van?

- Anyukám, édes Anyukám, hazajöttünk…végleg. A ház oda. Elvitte a bank… És feltört belőle a zokogás vadul, megállíthatatlanul. Anyuka bátorítóan ölelte át zokogó lányát.

Ezért. Ezért foldozott Pista. Mert soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Ezért kincs a bádogdoboz és az öreg motor, meg a fészer. Nem csillog, nem villog, csak biztonságot ad.

Hát így történt. Így történhetett meg az, hogy az öreg ház mégsem lett lélektelen. Csak a világ, amely az öreg, girbegurba falakat körülvette.

Megtekintések: 102

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt voros eva Május 21, 2012, 5:45pm

  Nagyszeru!!!Gratulalok!

Hozzászólt Gebora István Május 18, 2012, 9:45am

Távol álljon tőlem minden reklám, csak jól esik elmondanom , hogy egy hónapja egy Mezőbergenyei festőművész képeivel népszerűsítettem Verőcén azt a világot azt a kort ami még emberi léptékű. Majd két hetet töltöttem a Kárpátok jelenleg Ukrán közigazgatás alatt álló részén és két db százévnél idősebb elhagyott gerendaházat bontottam le és hoztam el Verőcére, hogy az Erdélyország c  rendezvényen régi fényében és ismét lakhatóan várja a vendégeit, holnap pedig indulok Székelypálfalvára ahol egy festő és fotós tábor keretében örökítjük meg , és a képekkel mutatjuk be , az oly gyakran "letűnt időnek " nevezett világot.

Csak azért írom ide ezeket a sorokat, hogy mindanyiunknak eszébe juthasson sok aprósággal és nagy következetességgel nagyon sokat tehetünk függetlenségünkért  

Legyünk optimisták, és mutassuk meg a fiataloknak , hogy van élet és boldogság a talmi csillogások nélkül is  

Hozzászólt Nagy Kata Május 18, 2012, 8:29am

Bizony, nehéz dolog ez. Sokan keresnek meg ehhez hasonló problémával, ez egyre "hétköznapibb" lesz. Mint a durvaság, bunkóság és még sorolhatnám. Én még nem tudtam beletörődni. Ezért kellett leírnom. A szép, boldog dolgokat könnyű megélni, arra nem kell felhívni a figyelmet. Sokkal inkább azt nem látom sehol, hogy az akták, ügyletek mögött emberek, életek állnak.

Bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor csupa vidám dologról írhatok:)

Hozzászólt Gebora István Május 17, 2012, 7:41am

Fájdalom keserűség, és egy szikrányi öröm , hogy a kis ház még megvan a szülők várnak ....

Nagyon tetszik az írásod :)

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek