Az éter felszálló porából

                                                                                              A-nak.

                                                  Csak átszólt lágyan,

                                                  nem vádolt,úgy szkította

                                                  át a távolt mint

                                                  gépmadár a kék eget

                                                  hallottam rongyos

                                                  szívverésem ütemtelen,

                                                  komor zaját s félrevert

                                                  harangütők neszéből

                                                  rémálmok,titkok éje várt

                                                  érzések lázas

                                                  villanása,soha nem

                                                  ismert fájdalom egy

                                                  másik világ étszűrt

                                                  zajából.édes

                                                  valóság vállamon

                                                  átléptem rég önmagam

                                                  árnyát,fakó göröngyök

                                                  suttogását sem hallom,

                                                  elszokott fülem a szép

                                                  szavak lágy ritmusától-

                                                  mi volt,hogy adtad ,érdemem

                                                  most,hogy szívem

                                                  olykor megunja a

                                                  monoton egyhanguságot

                                                  és furcsa hangon félrever.

                                                  érzem a közelt és a Távolt-

                                                  Isten kiszáradt életembe

                                                  szerényen kedves fényt kevert.

                                                  Nem érzed közelségem...?

                                                                                          A-nak

                                                  Nem érzed közelségem

                                                  amint szemedre

                                                  félelem feszül?

                                                  Veled vagyok

                                                  leírt szavak

                                                  simogatásában

                                                  korai hóhullásban,egyedül.

                                                  Faggatom a rénk omló időt

                                                  amint arcodra pilinkél

                                                  és összefonódik a sötéttel.

                                                  A titkok szobád falára

                                                  hullnak és elbóbiskolnak,kétszer.

                                                  Édes gyertyaláng pislog,

                                                  szerényen át szólnak a hangok

                                                  s elbóbiskol az árnyék a falon.

                                                  Halkan ketyeg az óra,

                                                  mintha a kezed kezemben volna,

                                                  újaid selymét akarom...