Harmincéves is elmúltam már, amikor végre valaki közérthetően elmagyarázta, hogy mi is a magyar nyelv, a beszélt nyelv tulajdonképpeni lényege. Teller Edéről van szó, a világhírű atomfizikusról. A 80-as években láthattuk a Magyar Televízióban azt a sorozatot, melyben az Egyesült Államokban élő tudós magyarokat, köztük jó pár Nobel-díjast szólaltattak meg. (Sajnos, nem sikerült megszereznem az eredeti felvételeket, ezért emlékezetből igyekszem felidézni az elhangzottakat.) Riporteri kérdésre, hogy „minek köszönheti ezt a hatalmas sikert”, egymástól függetlenül egybehangzóan azt válaszolták, „mert magyar az anyanyelvem”. A riporterasszony az utolsóként interjúvolt Teller Edénél végre megkérdezte: Miért gondolja így, professzor úr? Válaszát egy életre megjegyeztem: „Azért kérem, mert a magyar nyelv az egyetlen beszélt nyelv a világon, amelynek fény természete van”. Az újságíró, mivel nem értette a választ, továbbfaggatta: Hogy tetszik ezt gondolni, professzor úr? „Hát kérem - mondta Teller Ede - mint tudjuk, a magyar ősetimonoknak, melyek egyszótagos szavak, két jelentésük van, éppúgy, mint a fénynek. Amint a fény egyszerre anyagi- és hullámtermészetű, azonképpen a magyar beszéd is. Mert pl. ha azt mondom magácskára, hogy nő, akkor a nemére célzok, de mit csinál ott az a virág? Nő. Az ér főnév is, ige is. Az ég, a vár, a dob úgyszintén főnév is és, ige is.  S mindig az dönti el, e sajátos kettősségből melyik jelentést értjük, hogy milyen környezetben használjuk… Ezért vagyunk zseniálisak” – tette még hozzá mosolyogva.

 A másik nagyon fontos vonás a beszélők attitűdje. A magyar a partnert partnernek tekinti - verbális kommunikációnk e szempontból különösen interaktív! Mivel a beszélgetőtársam nem fogyatékos, ezért tételezem, ha egyszer elmondtam neki valamit, akkor azt megjegyezte, nem kell neki újra és újra elmondani, mert tudom, hogy tudja. Talán ezért használ a magyar igen sok hiányos mondatot. Ha egyszer szóba hozom például Sárikát, amíg egy személyről beszélek, akár egy fél óráig is, a partner mindig tudja, hogy változatlanul Sárikáról van szó. 

Egy picit bonyolultabb példával illusztrálva: Zsuzsika már iskolás. Szeret oda járni. Nagyon szorgalmas. Mamája meg épp ezt szereti benne! Nem kell külön részleteznem, hogy Zsuzsika hétéves kisleány, s hogy az intézményesített oktatás keretei között szerzi az ismereteket, mert tudom, hogy a partner ezt tudja. Aztán: Szeret oda járni. Nem fejtem ki, hogy ő, mármint Zsuzsika szeret iskolába járni. Nagyon szorgalmas, de nem a vasgyűjtésben vagy az almaszedésben, hanem a tanulásban, mert tudom, hogy a partnerem másra nem gondolhat. Mamája meg épp ezt szereti benne. Vagyis Zsuzsikában azt szereti a mamája, hogy nagyon szorgalmas. Bár itt még nincs eldöntve, hogy az anyukájáról vagy a nagymamájáról van-e szó. Későbbiekben majd az is kiderül…