Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


(lépcsők)
Emelkednek a lépcsők, egyre fennebb,
egyre magasabbra. A végtelen felé. A
lépcsők formáit szemlélem. Nosztalgikus
vonalát az égig vezetem, ahol fogadják
szándékom a lélekvándorok. Sokasodnak
a lépcsők. Festem a Lépcsőket. A vászon
nem engedelmeskedik. Dacolok a formával,
míg egyszer csak a ritmus visszatér, alakul
a kép. A legfelső fokon feszül a húr, lágyan,
szelíden csendülnek a dallamok, magasak
és mélyek. Viháncoló csodák zizegnek a
szélben, lángot gyújtanak az égen. Az akácfák
is megmozdulnak, alászáll egy sárga falevél.
Fecsegi vétkemet. A hír igaz: befejeztem a
Lépcsőket.



(hajóslegény)
Álmomban eveztem, száguldtam a vízen,
szálltak felém szél sodorta, különös
dallamok. Parton innen, középtájon, fennakadt
a csónak. A túlsó partra nem juthattam el,
bár csalogattak a „szirének”. A hívásra nem
válaszoltam, nem hódolok idegen eszméknek,
sem lábbal tipró fenségeknek. Hajóslegényként
élem életem.


(kék elégia)
A Kék Elégia bánata kíséri utamat. A látvány
sugall, diktál a forma. Porba hullok. Sárba
loccsanok. Tapadok a földhöz. („A  művészet
szabálytalan tevékenység.”) A főnixmadár
szellemi játék, színbe mártott gondolat,
elsurrant órák. Nem értem a bolondok világát.
Nem értem a menekülést: gyászba borult
füstfelhő.  Nem értem a villogó lángok sercegő
tüzét. Harsognak a szélben. Hová állhatnék
a sorba? Nem az én világom. A kétarcú világ
nevet a bemocskolt vásznaimon. Forgácsokká
válnak önarcképeim. Nevetnek. Harsognak.
Minden akkor kezdődött, és ott is lett vége:
nyíltak az ibolyák, és el is csórták előlem,
elorozták a titokmindenséget.



(kifeszített vászon)
Lebegek a kifeszített vásznak előtt,
félő, hogy befejezetlenül maradnak,
s velük együtt összeomlik a valóság
álomképe. A szavak is elnémulnak. A
képet nem én festem, az ezerarcú Múzsa
vezeti ecsetem. Gondokból születik, és
álmok táplálják. Lebben a szél, lobban
a láng, jelzi a kép: „itt vagyok.” Az egek
kapuja nem nyikorog, nyitva áll, de mielőtt
besétálnék azon, cellába kényszerítem
a titokhazugságot, és darabokra töröm a

Megtekintések: 39

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Nagy Magdolna Október 25, 2012, 5:10pm

Bevallom csak innen ismertem, az itt megjelent részleteket olvasom nagy érdeklődéssel. Annyit sejtettem, hogy nem mostanában íródtak és egy nagyobb egész morzsái. Most rákeresek és megnézek minden láthatót (csak ne lennék ilyen kómás az éjszakázástól) Kipihenem és akkor mindent elolvasgatok. Köszönöm, hogy megemlítette... Jó egészséget és munkálkodást kívánok!

Hozzászólt Kedei Zoltán Október 25, 2012, 4:10pm

Magdolna,

köszönöm.

Köszönöm, hogy rám figyel.

Köszönöm, hogy olvassa soraimat.

Gondolom, rá jött, ezek az írások, a

Beszélő ecset  könyvemből valók.

Szándékomban áll föl tenni az egész könyvet.

A könyvben lévő szövegeket a benne lévő tusrajzaim

igyekeznek kiegészíteni, vagy fordítva.

Hozzászólt Nagy Magdolna Október 25, 2012, 3:44pm

Értékes életútnak vagyunk beavatottjai, ilyen rendkívüli sorok olvasása közben... Mind a kettőhöz tisztelettel gratulálok!

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek