Nyugovón a Nap

Forró a nyár,…

naplójegyzet)

ÍROTT  FESTMÉNY…

(viháncoló…)

viháncoló csodák…

(naplójegyzet)

CSEND…

(naplójegyzet)

MŰ ALKOTÁS…

(naplójegyzet)

MONOLÓG…

(naplójegyzet)

ÁRVÍZRÉMÜLET

Árvíz a műteremben.  Nem mellébeszélés, éppen tervbe vettem, hogy megfestem a hazatalálás balladáját, amikor a plafonból  –  váratlanul – elered az eső. Mire észhez kapok, bokáig ér a víz. Áznak a színes kollázsaim. Megsemmisültek. Egy évi munkám kárba veszett.  Jelképekkel és tusba mártott gondolatokkal telefirkált papírlapok úsznak a vízen.

Könnyez az ég, csurog verejtékem. Függőlegesen merengek istenek előtt. A magasröptű…

(naplójegyzet)

Röptében

Röptében el kell mondanom. Kegyelemből nem élhetek. Kiterítem gyolcsruhámat a szárító kötélre, s  ablakon át nézem a télies hangulatot (a kint rekedt pillanatot). Tavaszt váró  csendben keresem a pólyába csomagolt túlélés gondolatát. A gondolat túlélése burkolózva kerül bonckés alá, ahonnan előkerülnek a zsongó szavak: régi kép, régi máz. A tavasz lappangó, télies hangulatában hátra dőltem. Fejem fölött szokatlan zöldes fények…

(naplójegyzet)

LETISZTULT ÁLOM

Görnyed a csönd. Állvány előtt elfelejtem a minden napi csapdákat.

Bűn lenne hibát elkövetnem. Ami bennem elvész, a boldogság és a tiszta lobogás összetartó ereje, a műélvezőben újjáéledhet, hiszen a beszélő könyv lapjait együtt írjuk: Te meg én, viszont a téma fényét védelem nélkül hagyni nem szabad, mert a költészet köre könnyen bezárulhat. Az álmok letisztult oldószere az a bűverő, szerelem az alkotó és a műélvező között, melynek…

(naplójegyzet)

ÜRES BŐRÖND

Dühöngő  szélben ténfergek üres bőrönddel.  Csak egy ív  A/4-es papír simul a bőrönd aljára. A papíron két színes, festett folt található:   smaragdzöld csillag, és egy baljóslatú vörös csillag. Lírai és drámai erők  keverednek a fehér papíron. A gondolat túlélés világa kap teret a színes foltokon. Mindenki megtalálhatja boldogságát azon, de harcba keveredni egymással  nem érdemes. Foltot hagyhat lelkeden. Ilyen esetben legjobb fittyet hányni a szokás…

(naplójegyzet)

KUTYÁLKODÓ KEDVEMBEN…Morfondírozom. Az erővonalak eltűnni látszanak. A csapongó képzelet mutogatja csápjait. Barlangházam spirituális vetületeit a sziporkázó fény  kariatidái tartják  fönn. Az ócska szólamok értéküket  veszítik, torzóba maradnak. A fehér vászon előtt izzásba kerülök. A hajsza küzdelmében vádak és fondorlatok formálják életképeimet, az erdélyi magatartást.  Mítoszának értelmezése szétforgácsolódik a kutyálkodó kedvem  szemléletében, de győz a rálátás,…

(naplójegyzet)

SZAVAK A HÍDON... A hídon át kell menjek. Mozog a híd. Rozsdabarna szegek kandikálnak a karfáján. Diadalt ül fölöttük az idő? Állok az idő marta felületen. Tátong a mélység. Loccsan a víz, sikolykiáltásommal összecseng. Sokasodnak a sóhajok. Leng a szél a rozsdabarna szegeken. Nézem a megtépázott hidat, nézem a rozsdabarna szegeket, gyötrődéseim tükröztetőit.

Varjúsereg lepi be a tájat.

 Nézem a hidat, nézem a szegeket, nézem a varjúsereget.

Mozdul…

(naplójegyzet)

MŰTERMI LYUKASÓRA...Szűkre szabott műterem. Ülök és várok. Késik a Múzsa. Képek a falon, képek a padlón. Képek, képek, képek...Megfeneklett zsúfoltságban megfestett képek birkóznak a képtelen gondolatok sokaságával, repdesnek, minta szárnyas bogarak. Festőállványon kifeszített fehér vászon, a munkaasztalon papírok tornyosulnak. A rájuk vetődő napsugarak hatására elevenedni kezdenek. Megrajzolhatnám az élet színes forgatagát. Megfesthetném földi képem tükörmását.…

(naplójegyzet)

Emlékezések... A visszaemlékezéseket nem kronológiai sorrendben, történeti folyamatosságában hívom elő. A jelennel is, kezdhetem, sőt, innen visszafelé. Fő hangsúly a jelen. A lehetetlenség verseny futása a száguldó idővel, amelyben a távolság egyre nő. Leküzdési lehetősége a minimálisra csökken, majdnem beszámíthatatlan. Valamikor értéken alóli dolgokat gyűjtöttem, ma, dobhatom a szemétre. A túl-hiszékenység bosszúja: rá jövök a tévedésre.(2013. február 26.)

(naplójegyzet)

CSÜGGEDÉS ÉS REMÉNY

A kocka elvetve. A csüggedés megalapozott. A mérhetetlen csüggedésben a remény elvetett kockája nem fog nyerőszámmal megajándékozni. A meg nem értés dagadó perceiben magamba fogadom a remény ajándékát, kivetülök hitben és reményben. Égig érő figyelmeztetés.

(2013. február 25.)

SZIPORKÁZÓ  FÉNY

Álmomban repültem, de a lila hajnal

lehozott a földre, hívott az ecset, várt

a toll, összecsuktam szárnyaim.

Olykor-olykor megbicsaklom, az élő

Madonna fogja a kezem, a festett csodák

kivetülnek palettám csillagrendszerén.

A  megfeneklett ürességben birkózom

ócska kacatjaimmal.

Sorsformáló erő karjai közt élek.

Viháncoló csodák cinkosa nem leszek.

Romantikába ágyazom a…

A Beszélő ecset utóirata.

Isten éltesse a 75 éves Ráduly Jánost.

Ezzel a rajzzal csatlakozom a Bölöni Domokos  Üzenet Ráduly Jánosnak, Kibédre írásához

 (Vár sétány)

A Vár sétányon hullnak a levelek:

sárgák, vörösek. Csokorba kötöm, és

a saját árnyékomba helyezem. A képzelet

hullámhosszán a lángoló szarvas méltóságával

állok a szirtre, és ürítem poharam az örök

virulásra. Reménykedem.



(árnyék és napsütés)

Árnyékban és napsütésben. A Vársétány

görbe fái alatt cinkos emlék nyomot

takar. Lidércszellők mozgatják az egymásba

kapcsolódó ágakat. A kobaltkék…