BÓDI BÁCSI ZŰRHAJÓS LESZ

A Csillag szállóban laktunk,közvetlenül a Maros vendéglő fölött.Nem mintha olyan jómódúak
lettünk volna,hanem szükségmegoldásból,átmeneti diákotthonnak nagyonis megfelelt.Ott talál-
koztam először Bódi bácsival,a kapussal.Alacsony,vézna emberke,szigort parancsoló bozon-
tos szemöldökkel.Tekintete,mint a szög.Sima,fekete haja gondosan hátrafésülve.Úgy ült a székében,mint egy maharadzsa.Nagyon elmélyülten olvasta Lenin egyik kötetét.Szóba ele-
gyedtünk.Megtudta,hogy „szorbonos”vagyok,elsőéves a tanárképző főiskolán.Kollegáim
gyakran kifogtak rajta.Rájöttek ugyanis,hogy a buzgó olvasás csak ürügy,jókat lehet szundí-
tani az esti órákban Lenin elvtárs árnyékában.Ilyenkor a szobakulcsokat öszecserélték,a könyv lapjait előre,vagy hátra forgatták,elnyűtt aktatáskáját jól elrejtették,miután szagos tor-
nacipővel,lyukas zoknikkal telegyömöszölték.Kínos lehetett az ébredés,mert valamelyik rossz-
csont „student”rendszerint fölriasztotta .Ilyenkor vagy a székről billent le,vagy a telefont kapta
füléhez ijedtében,s mondta a magáét;közben igyekezett mindent úgy megjátszani,mint részeg
szokta a józanságot.Az alapszervezeti gyűlésekre is rendszeresen eljárt.Sokat nem értett az ott
tárgyaltakból,de a „szentpontok”ellen egyszer ő is felemelte a szavát.-Pártgyűlésen elvtársak,
ne emlegessük a szenteket,ez nem ide tartozik,igaz Borkomán elvtárs?-és vállon veregette a
latintanárunkat.Tudtuk azt is,hogy szívesen megissza a sört.Május elseje volt.H.A.barátunk
közli vele:.szedje a lábát,igyekezzen a városházához szaporán,mert a párttagoknak ingyen
mérik a sört.No,aprított is nagyokat nyelve,felsüléséről mélyen hallgatott…Nőügyei is lehettek
Bódi bácsinak.Egy vasárnap reggel a feleségét halljuk,amint a bejárati ajtó elött képéből ki –
kelve szidja,mint a bokrot.-Gyere ki te vőlegény,mucsok pócegere!Hol vannak a kurváid?
Szegény „vőlegény”a matracok tetején keresett menedéket,sündisznóállásba merevedve
Végül a takarítónők vették védelmükbe,elbarikádolva a dühös hitves elől.
Ami pedig most következik,arra talán emlékeznek még a volt kollegák és akkori taná-
raink.1962-ben Gagarin űrutazása világszenzációként hatott.Sokan hitték,nem kevesen tamáskodtak is a dologban.De Bódi bácsi hitte!Nekünk is bizonygatta,Gagarin elvtárs,bátor
elvtárs.Kapóra jött a téma.A kapusszobában megszólalt a telefon.A Bukarest cukrászdából
P.S.barátunk beszélt,románul.
-Halló,halló,Csillag Szálló?
-Igen kérem.
-Kivel beszélek?
-Bódi elvtárs a telefonnál.
-Párttag?
-Természetesen,kérem.
-Na ide figyeljen,Bódi elvtárs!Igen fontos ügyben keressük.Tudomásunkra jutott,
hogy maga igen komoly,megbízható elvtárs.
-Az is vagyok,kérem.Tiszta igaz,meg lehet kérdezni.
-Ha így van,akkor közlöm magával,hogy olyan embereket keresünk,akikkel hazai
vonatkozásban elkezdhetnénk a felkészülést egy űrrepülésre.Számíthatunk magára,kedves
Bódi elvtárs?
A vézna kis ember sötétbarna arca kifehéredett.Nagyokat nyelt,tátogott,mint a partravetett
hal,de hang nem jött ki a száján.Zavarában szemüvegét és kalapját is feltette,de a döntésben
ez sem segített.Végül furcsa vékony hangon,szinte énekelve közölte:-Háát kéreeem…Én
elvállalom…De…Nem folytathatta,mert a hivatalos hang egyből ráerősített
-Jól van,Bódi elvtárs.Ezt vártuk magától!Irja meg részletesen az önéletrajzát és pos-
tázza a következő címre:Román Űrhajózási Hivatal(NASA ROMANA).Bukarest.De Bódi
elvtárs,bátornak kell ám lenni!
-Bátorság…az van,kérem!-rebegte az öreg,és kiverte a hideg veríték
Az önéletrajzos borítékot bátor kapusunk nyakkendősen,sötét kosztümben vitte a postára.
Persze,nem állhatta meg,hogy el ne dicsekedje nagy szerencséjét.No,várjuk a visszajelzést
a fővárosból.Csodák csodája megcsörren a telefon.A már ismerős Hivatalos Hang közli az
örömhírt:-Bódi elvtárs,szíveskedjék megjelenni a kiképzőközpontban!(cím,utca,szám,ajtó,óra)
Madarat lehetett volna fogatni az öreggel…egy napig.,mert aztán sokáig színét sem
láttuk.Persze,nem a Holdon járt.Súlyos égési sebekkel feküdt a kórházban.Űrbéli neki-
buzdulását ugyanis féltékeny feleségének forró vizes fazaka végképp „lehűtötte”.

Ősz P.Zoltán