Berendezkedés.

           Megérkeztem.....az első részben leírtak szerint.

A lakás egy férfiak által lakott három szobás apartman,valamikor jól nézhetett ki,de mostanra a végsőkig le van robbanva.

Átmeneti othon az ideérkezők számára,s igy senkinek nincs gondja rá.

    Az én szobám,a teraszból lett kialakitva,egy személyes kis luk.De egyedül voltam benne s ez még vigasztalt is.Nem kell szagolnom senkit,nem kell hallgatnom a horkolását,(könnyezhetek bátran nem lát senki).

   A sorstársak segitőkészen hoztak egy matracot amin aludni tudok,a párna,lepedő,takaró már luxuscikk azt később sikerült szereznem.Kiskabát volt a párnám,nagykabát a takarom,s bármennyire utáltam is az agyonnyütt matracot,a fáradság győzött,s álomra hajtottam a fejem.

    Reggel 6 kor talpon voltam,kicsomagoltam a bőröndöm,ittam volna egy kávét de nem volt,igy hát vártam az első munkanapot.

A meló.

     Lassan indult a nap.A többiek kiszálingóztak a konyhába,tettek vettek csomagoltak,mindenki csendes volt,alig hangzott el egy pár szó,s aztán egy sóhajtás után, a jelszó....na menjünk!

    Ki evel,ki aval,bicikli,busz,a régebbieknek autó,nekünk maradt a gyaloglás,kb 2.5 km.Megmutatták az irányt,s irány a Sun Tower nagyáruház.A meleg már reggel elviselhetetlen,igy jól leizadtunk mire megérkeztünk(azért írok többesszámba mert volt még egy román sorstársam aki velem egyszerre érkezett)

 Az épület,egy három emeletes áruház,még két emelettel a föld alatt,ahól a  raktárak találhatók,na meg a mi munkahelyünk.És elkezdődött!!!Kisfőnök,nagyfőnök,nyüzsgés,lótás futás,azt sem tudtam merre kapjam a fejem.

Rámszóltak valami ismeretlen nyelven,én indultam,aztán rámkiabáltak,én megálltam,s valószínű,hogy röhögtem volna a salyát arckifejezésemen,ha ne én lettem volna a szenvedő alany.Valaki lefordította mit mondanak,s megértettem,hogy azt a dobozt kell felvinnem,amin menet is,jövet is majdnem átestem.Belekapaszkodtam s emeltem egy nagyot,a doboz méreteinek megfelelően,aztán igyekeztem visszanyerni az egyensúlyom,tudniillik a doboz meglepően könyü volt.Megint rámkiabáltak,A tolmács pedig mondta,hogy vigyem fől a dobozt a fölszintre.Irány a fölszint,ott meg áltam és vártam,mondaná meg valaki hová tegyem.Egy hölgy mondott valamit,aztán mutogatott,és végre megértettem,hogy oda kell letennem a dobozom.Pedig már kezdtem megszeretni a sok cipelés után,gondoltam csak elhordozgatom magammal egész nap,mármint a dobozt.Vissza a minusz egyre,persze liftel,hogy gyorsan menjen,ott szembe áll velem egy szőke nacsága,és ordit ahogy a torkán kifér,hogy mit,hát a ménkő tudja!Állok mint Bálám szamara,s hallgatom ezt az érdekes keveréknyelvet,görög angol,s anyanyelv egybe,persze mindenki a saját anyanyelvével pótolja a nem ismert szavakat.Görög,angol,bulgár,indiai,román(nem is gondoltam,hogy enyire szépnek fog tünni a román nyelv itt Cipruson),pakisztáni,s aztán zene a füleimnek magyarul káromkodik valaki!!!A hölgy elhallgat és megértem hogy indulhatok dolgozni.A magyar beszéd felé húzodom,s ott a fiúk elmondják,hogy éppen a főnöknő teremtett le mert e liftet mertem használni teher nélkül,s hogy ezért következőkor 5o eurós büntetés jár!

No János fél óra sem kellet,s már szinte megbüntettek!Megint ordítás,megint doboz,és igy tovább,a végen anyira megszoktam,hogy ha valaki az úton elordította magát már dobozt kerestem a szemeimmel.

   Eltelt az első nap,aztán a másadik,s igy  tovább,.....de hát én ide villanyszerelőnek jöttem nem hámálnak,berzenkedett bennem,aztán jött a magyarázat itt mindenki minden nincs apelláta,ha nem tetszik,kint tágasabb!

   Aztán jött az első SZAKMUNKA....kiégett egy szivatyú,ki kell cserélni!Na végre!Most mutatom meg mit is tudok!!

 Álltam és néztem ki a fejemből,mert...senki nem tudta hól van a biztositék ami a pumpát védi,a pumpa 35 méterre volt a föld alatt,senkit nem adtak segitségnek,hárman orditottak hogy csináljam már!(ó drága dobozok,ó ti drágák!!!)Na de megmutatom nektek a székely talalékonyságot,gondoltam magamba,és megcsináltam!,húrkot kötöttem a csőre,ami lazult ha húztam,és szorult ha engedtem,kihúztam a pumpát,igaz beleőszültem de kicseréltem!

Aztán elindultam egy elemlámpával a kezembe,hogy megkeressem a biztositékot(ó dobozok ti drágák),polcokra másztam üregekbe kúsztam,kürtőkbe kapaszkodtam,mivel senki nem tudot adni egy rajzot mi hól van,de megtaláltam és elindult a pumpa..hurrrá!!

   Igy teltek az első napok,no de jövő vasárnap folytatom!