Születési dátuma bizonytalan, de többnyire 1510-1520 közé teszik. Bartók Béla írja: „A magyarság számára, talán a legszomorúbb, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, az Erdélyben a XVI. században született unitárius – amely humanizmusával,
a vallásszabadság 1568-ban kimondott törvényesítésével és haladó szellemével
kiemelkedő lehetne – állandó szálka volt a többi felekezet szemében.” Sajnos,
ma is igaz Bartók megállapítása. De talán az unitárius egyház is többet
tehetett volna az évszázadok során, a máról nem is beszélve, saját igaza védelmében
és történelmi szerepének elismertetéséért. Ennek az egyháznak alapítója és legnagyobb
szónoka, varázslatos egyénisége volt Dávid Ferenc.

Az egyetlen magyar reformátor német származású, Franz Hertel, akárcsak barátja és harcostársa, Heltai Gáspár. Dávid Ferenc néven vonult be a köztudatba és a történelembe. Féja Géza írja róla: „Az eszmei magaslat jellemzi életét.
Egyre magasabbra tört. Ő fogalmazta meg a világon először a lelkiismeret
szabadságának törvényét. Élete ballada volt. Pöre a szellemi szabadság pöre. Ő
a szellemi szabadság első vértanúja hazánk földjén." A hitviták korában latin
és magyar nyelvű műveiben az igazság keresése útján lutheránus, majd református
végül pedig János Zsigmond udvari papjaként hitújító lett: az unitárius azaz
egyistenhivő egyház alapítója és első püspöke. Az unitárius reformáció, azaz
Dávid Ferenc meggyőződése alapján fogalmazták meg Tordán, az országgyűlésen: „A
prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ö értelme
szerint; és a közösség, ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne
kényszerítsenek arra, amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort
tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a
prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi
szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is
büntessenek, vagy fenyegessenek; mert a hit isten ajándéka, ez hallásból van, a
hallás pedig Isten Igéje által.”

Az ellenreformáció megindulásának szellemében az 1572. évi marosvásárhelyi országgyűlés megerősítette ugyan a vallásügyi törvényt, de egyben kimondta az újabb hitújítások tilalmát is. Dávid Ferencet ennek a tilalomnak az alapján
fogta perbe 1579-ben az olasz származású vallásreformátor Blandrata György
vádjai alapján Báthory Kristóf fejedelem. Erdélyben Blandrata
doktor volt az antitrinitárius eszmék egyik fő apostola Dávid Ferenccel együtt,
de mert nem tudta elfogadni radikális nézeteit, hitújítónak tüntette fel. A
hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték. Az árulás lélektanát kutató Páskándi
Géza Vendégség című zseniális drámájában örökíti meg egyéniségét és hitéért,
meggyőződéséért hozott mártíriumát. Déva vára, ahova bebörtönözték, és ahol
meghalt 1579. november 15-én, zarándokhely az unitárius hívők számára.