Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Vannak újrafogalmazódó kérdések. Sőt, ezeknek kronológiájuk is van már. Ilyen a románok nemzeti ünnepéhez kapcsolódó kérdés, a politikus megítélésében: részt vegyünk-e (RMDSZ) a megemlékezésen?

Mórickás helyzet: ha részt veszünk, magyar oldalról árulót kiáltanak; ha nem, a román politikum bírálatának kereszttüzébe kell állni. Így is, úgy is sapkára számíthatunk. Persze, a magyar tasli jobban fáj.
Tény, hogy Marosvásárhelyen az utóbbi években rendszeresen megjelentünk az egyébként mindig laposra sikeredő ünnepségen. Egy ideig a megyei RMDSZ elnök tüntetően fehér szalaggal díszített koszorút rendelt, amit a román politikusok nemegyszer hangos nemtetszéssel illettek. Volt olyan eset is, amikor bekiabálták "bárcsak kötéllel a nyakatokban látnánk már egyszer titeket". Aztán, egyik évben az elnök történetesen külföldön tartózkodott a szóban forgó "jeles napon", rám bízta a koszorúzást. A kollégák mindig nehezen álltak kötélnek, általában nagyon kevesen toltuk oda képünket. Abban az évben is csak hárman. Egyikünk, amikor meglátta a fehér szalagos koszorút, rémült tiltakozásnak adott hangot, kilátásba helyezve, hogy amennyiben azonnal nem szerzek egy trikolór szalagot, egyedül fogom a koszorút a szoptatós farkas szobránál elhelyezni. Bevallom, máig is bánom, hogy eleget tettem fenyegető kérésének (amiért később joggal kaptam alapos fejmosást az elnöktől), és azóta is trikolóros koszorúval tisztelgünk a többségi nemzet előtt.
Holnap megismétlődik a kényes történet. Megadjuk a "királynak" járó gesztust, majd napokig hallgatjuk a megbélyegző zsörtölődést. Magunk között elfogadható a magyarázat, hogy ez pusztán egy gesztus a többségiek előtt, amely kölcsönösséget von maga után, hiszen március 15-én ők is tiszteletüket teszik a Postaréten. Sőt, az is tény, hogy annak a bizonyos gyulafehérvári nyilatkozatnak a tartalma tulajdonképpen pozitívabb töltetű, mint a trianoni döntés utáni időszakban foganatosított, a román terjeszkedést szolgáló hatalmi intézkedések többsége. No, meg a korabeli MÁV készséges szolgáltatásainak köszönhetően utazhatott ingyen Gyulafehérvár vármezejére a százezernyi román paraszt kikiáltani Erdély egyesülését a Román királysággal, merthogy akkor ez az intézkedés is a maihoz hasonló gesztusnak felelt meg. No, meg a tolerancia sem egy elhanyagolandó szempont. És a többi, és a többi...


Persze, még nem próbáltuk ki, hogy mi lenne, ha mégsem vennénk részt az ünnepségeken. Szerintem nem is érdemes játszani, mert úgy járhatunk, mint a trikolórra cserélt fehér szalaggal, egy olyan zsákutcába keverednénk, ahonnan nehéz lenne visszakozni. Merthogy, mit hozhatunk fel ellenérvnek? Hogy, ez nem a mi ünnepünk? Ez igaz. De jelenlétünkkel vagy hiányzásunkkal semmit sem változtatunk a makacs történelmi tényeken. Tiszteletünket polgártársainkkal szemben exponáljuk, akik ezen a napon ünnepelnek. Ez egy kicsit olyan, hogy nem megyek ma hozzád születésnapod alkalmából téged  felköszönteni, mert ezen a napon gyászolom anyámat. Mégoly morbid és erőltetett is, de valami ilyesmiről van szó. A románok egyesült országuk születésnapját ünneplik, mi pedig szétdarabolódott Magyarországunkat siratjuk. Gondoljunk bele: nem várhatom el, hogy sirasd az enyémet, pusztán annyit, hogy tiszteld a gyászomat; de cserében te is elvárhatod, hogy tiszteljem örömödet. Erről van itt szó: a kölcsönös tiszteletről. Ez esetben, ez egyben a minimum és a maximum. 


Persze, mindenkinek jobb lenne, ha az ország piros betűs ünnepnapja nem december 1-én lenne, hanem valami olyanhoz kötődne, amiben román és magyar egyaránt jól érezné magát, meg az évszak is olyan lenne, hogy jó nagy szabadtéri bulit is rá lehetne szervezni. Egyelőre ez van: ők nevetnek, mi sírunk, de azért kölcsönösen tiszteljük egymást. 


Olvasmányok ebben a témában: 
Szőcs Géza is szónokolt a nagyromán ünnepen
Önigazolás egy lila napon: román nemzeti ünnep a Nemzetiben

Megtekintések: 803

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kozák László December 2, 2011, 1:11am

Elszomorító írás. Ez lenne a mostani politikai légkörben a maximum, amit konfliktuskiváltás nélkül le lehet írni? Erös öncenzúrát sugároz a cikk, a sántító hasonlatok is talán az írás ártalmatlanságát hivatottak alátámasztani...  Mint már harminc éve nem Erdélyben élö, nem akarok tanácsokat osztogatni, de annyi biztos, hogy ilyen hozzáállással  a kölcsönös tiszteletböl nem fogunk sokat érezni...  

Hozzászólt László Emma December 1, 2011, 10:30pm

Uram, irgalmazz !!!!!

Hozzászólt Szente Cs. Janos December 1, 2011, 6:27pm

Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy mi volt ma is ebben a városba, az kész szomorúság..... A csincs az ötöt. 

Hozzászólt Dr. Pethő Attila István December 1, 2011, 4:33pm

Tisztelt Brassai Zsombor!

Természetesen ép ésszel nem vitatható, hogy a jelen kor közepette a helyes magatartás az, amit Ön írásában kifejt. Egyetértek vele, vagy csak tudomásul veszem, teljesen mindegy! Amiért mégis úgy gondoltam, hogy hozzászólok írásához az nem más mint a hivatkozott példakénti hasonlat!ok Március 15-e nekünk valóban ünnep, és megtiszteltetés ha annak megünneplésében mások is megtisztelnek.Ezen ünnepünk nem a többségi nemzettel kárán született, még akkor sem, ha egyes politikusok ezt akként igyekeznek aposztrofálni. A barátom születésnapja és az édesanyám halálának egybeeső napja, - már megbocsásson - de igen rossz  példa! December elseje a románoknak olyan nemzeti ünneppé nyilvánított napja, ahol is kinyilvánították Erdély (s nem csupán) Romániához való csatolását. Itt nem az a gond, hogy ami az egyiknek nemzeti ünnep az a másiknak mélységes gyász, hanem az, hogy e napnak Románia általi megünneplése során nekünk is részt " kell" vennünk! Talán az anyám meggyilkolását ünneplő gyilkos, névnapja kifejezőbb példa lett volna.

Mindezektől függetlenül őszintén gratulálok írásához. Tisztelettel

Hozzászólt Bölöni Domokos December 1, 2011, 4:01pm

Fuszulykás csontot, nemzeti ünnepen. (Ez a nép nem tud sor és tolongás nélkül élni.)

Fingó borvizet adhattak volna hozzá a korondiak...De úgy látszik, itt mindenki önellátó, illetve öneldurrantó.

Hozzászólt Kercsó Alpár December 1, 2011, 3:56pm

Fene tudja... Ami az "elfogadást, alázatot, lojalitást illeti, mint Aurélia említi: azért az sem lenne tán az évszázad tragédiája, ha a most ünneplő többség is tanusítna néhány molekulányit ezekből, mielőtt a mi feltétlen lojalitásunkra áhítozik. Elvégre, kötélre kívánni azt, kinek javát "lenyúlták" mintha nem teljesen keresztényi hozzáállás lenne. Attól, hogy a helyzet immár megváltoztathatatlannak kiáltatott ki (mindkét oldalról) még nem kell trikolóros bokrétával köszönteni a házigazda kezébe harapót. Nem árt jól megnézni, kihez vagyunk lojálisak...

Hozzászólt Bölöni Domokos December 1, 2011, 2:56pm

Tetszik, mikor áldják a papot.

Hozzászólt Kenesei Aurélia December 1, 2011, 2:31pm

  Kedves Brassai Zsombor! - nem tudom ki vagy és mint élsz s most nem is ez a lényeg.Az elfogadó,alázatos,józan hozzáállásod tiszteletet és meleg kézfogást érdemel tőlem.Így kell. Tessék!-lehet utánozni.Szívemből kívánom,hogy a lojalitásod és a bibliai gondolkodásod , "fogadjalak el,hogy te is elfogadj " mindenkihez érjen el! Tanuljuk meg tőled:" ők nevetnek,mi sírunk,de azért kölcsönösen tiszteljük egymást" BEEE nagyon szép!-mondják otthon! Minden tiszteletem oda!

Hozzászólt Damo Marton December 1, 2011, 2:11pm

Ez az elmehasadasos allapot hovatovabb kinossa valik mindnyajunk szamara.....Tenyleg jo lenne mas idopontot talalni a roman nemzeti unnep szamara (talan roman politikusok kezdemenyezeseit tamogatva....)

Hozzászólt Illés László December 1, 2011, 1:40pm

A magyar ember gerince, nagyon nehezen hajlik, inkább törik ! Hát még akkor, -ha az ő oldalán leledzik az igazság- !

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2022   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek