A fasuvasztó polgármester védangyalai

2009-ben Liviu Negoiţă jogászt, Bukarest harmadik kerületének polgármesterét jelölte kormányfőnek Traian Băsescu államelnök. A miniszterelnökség nem jött össze.

A Liviu nevű „primár” roppant fösvénynek bizonyult, nem épített semmit.

Bezzeg a mostani, a sokkal agilisabb névrokon, Robert Negoiţă! Ez  fűt-fát ígért, csak megnyerje a választást.

Aztán pedig arról híresült el, hogy szinte semmit sem tett a kerület boldogulásáért. Fasuvasztó szenvedélyénél csupán járdaépítő és

-szegélyező szenvedélye nagyobb. A lakosság végül megelégelte a buzgóságot, amelynek  „szervező ereje” vélhetően s bizonyíthatóan is a társadalom legtrendibb divatja: a meggazdagodási vágy, a pénzsóvárság. Aláírásgyűjtést szerveztek népszavazás kiírására, hogy félreállítsák a diktátor-hajlamú városgazdát. Szépen gyűlnek a nevek a közösségi oldalon. Igen ám, de miközben a lakosság zöme legszívesebben rácsok mögött tudná a jeles férfiút, onnan érkezik a segítség, ahonnan senki sem álmodná: az örömlányok részéről.

– A régi polgármester szűkmarkú volt. Nem csinált semmit. Sőt, ha a „zöldövezetre léptünk”, meg is bírságolt. Ez a mostani, ez igen. Igaz ugyan, hogy kivágatta a sok-sok fát, de  senki sem húzott annyi járdát, mint ő! – így védik a prostik. Egyetlen más városatya sem bizonyult annyira hasznosnak, mint ő. – Felróják neki, hogy vörös szegélylapokkal rakatta tele a Camil Ressu, a Pallady, a Nicolae Grigorescu sugárutakat. De hát mit várnátok, narancssárgát? Lilát? Világos, hogy a piros szegélyt választotta, hiszen tudva tudja, hol talál követendő példát. Nem láttátok Amsterdam vöröslámpás negyedét?  

A lányok készek az utcára vonulni, naná, hogy nem a „munka” ürügyén, hanem tüntetni a polgi mellett. Mert igaz ugyan, hogy Robert Negoiţă kivágatta a kerület fáit, ám mindezt nemes szándékkal tette.

– Munkahelyet teremtett a számunkra. Olyan hosszú járdákat alkotott, hogy a kerület állástalan hölgyei úri módra korzózhatnak. Már aki nem annyira lusta...hogy tátott szájjal várja a sült galambot. No hát, mi bizony nem falevéllel élünk! (Forrás: Academia Caţavencu)

Az ember elgondolja: milyen szomorú, hogy a mi druzsbában született bürgermájszterünk lapos horpaszú magányos farkasként kénytelen szembeszállni a környezetvédőkkel!...Pedig járdáink és piskótakővel kirakott tereink nekünk is volnának –, de persze a szegély éle sajnos, nem túlságosan ámszterdámi.

Egyelőre!...