Diskurzus,

Gyökértelen lettél hogyan tehettél ilyet
Elhagytad a szülőhazád eldobtad mindened?
Hol maradt amit felépítettél
Sorsára hagytál mindent s elmenekültél?

Az nem gyökér amit otthagytam azt magammal elhoztam,
Ami ottmaradt azok a rossz emlékek s néhány kedves
Emléktárgy ami nem fért a kézitáskámba
a jó emlékeket mind  elhoztam mert kis helyen elfértek
szívem piciny csücskébe.

A gyökereidet nem viheted el azok maradtak nekem aztán magyarázhatod
Csak az emlékeidet azokat igen megtarthatod s közben magadat ámítod.

Az én gyökereim mások olyan mint a magas fákról logó indák
ide oda mozognak szabadon lengenek
Ezért van az, hogy a sors ide oda dobál engem
mert a leggazdagabb vagyok a szegények között.

Nekem nem adatott olyan gyökér, hogy falat építsek magam  körül amit ti otthonnak  neveztek
Nincs körülöttem álnok csillogás csak a nap a hold meg a csillagok fénye s néha nyári napokon
a szentjánosbogarak vidám játékos fénye

S néha a szememé mikor a szellő arcomat simogatva tesz széppé
S igenis kérem szépen az én gyökerem erősebb még akkor is ha inog s ide oda mozog
Mert az én gyökerem az egy köldök zsinór a teremtő köldökzsinórja,
Amin hintázok ide s oda ahova az ö keze a sors keze lendít.

Ezt nevezem bátyám gyökérnek nem azt amit otthagynak amit elszakíthatnak.
A hagyományokat a szokásokat szép ízes nyelvünket ebből a gyökérből tápláljuk
s nem abból amit manapság neveztek gyökérnek.

A mi gyökerünk a teremtőhöz szervesen hozzánőtt tudástár, szeretett s hagyomány.
Bárhová fújjon a szél minket s a sors keze egyengeti  göröngyös utunkat
a gyökér megmarad s elszakítani nem lehet s még rágondolni sem szabad.

Mert a gondolat  teremtő erejű s ha tényleg elszakadna ami megtörténik az éltében
nem is egyszer mikor megtagadjuk Öt.
S az sem gond mert zuhanásközben az úr lágyan utánunk  nyúl s nagy hatalmas bogga
a zsinórt újra erősíti s minden egyes csomóval a zsinór ezáltal rövidebb lesz s mi egyre közelebb kerülnénk a teremtőhöz. De gyökértelenek soha nem leszünk ö nem hagy elveszni a semmibe.

De ne szakítsuk inkább el ne kisértsük az urat,  hagyjuk hogy az út egyenletes ,
sima legyen akkor is ha hosszabb és tovább tart.

Mert mindnyájan az ö útját járjuk ki így ki úgy de ódát a célban mindnyájan találkozunk az igazi úgynevezett Otthonunkban. Az Ö színe előtt.

Békés boldog Karácsonyt kívánok önöknek s messze földön elő barátaimnak.