Élő lelkiismeret,
annak kell itt lennünk,
hazánkat, s nemzetünket,
szolgálja hát életünk.

Ki kezébe tollat kap,
az Istennek tartozik,
s mit leír, az fennmarad,
rajta egy nép osztozik.

Ezért hát ember vigyázz,
a szónak hatalma van,
és ha nemzetért ki állsz,
tud a magyar veled van.

A haza, a múlt, s minden,
belőlünk nő, kifakad,
s mint szírt fent a hegytetőn,
magasban az égre mutat.

Ha nem tudsz másról írni,
mint önön „bús” fájdalmad,
szűnjön meg tollad vívni,
az önsajnálatodat.

Köztünk helye van annak,
ki ha nincs, akkor is ad,
kit írni, szeretet hajt,
s haza hű-fia marad.

Még inkább igaz ez most,
ellenség  lett nemzetünk,
hazánkban nincs már otthon,
mit nem kell megvédenünk.

Kedves látok, lássatok,
veszik a haza, s a nép,
s ha földre nem vigyáztok,
holnap nem lesz hazátok.

Legszebbik Magyarország,
érted szól a mi imánk,
Istenünk vedd hatalmát,
a gonosznak uralmát.

Jöjjetek hát mivelünk,
mind akik még itt hisztek,
életünket, s vérünket,
kell most harccal védenünk.
17.10. 2012