Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Egy eldobott sörösüveg kiszámíthatatlan íve

 

   1.

Egy fülledt júliusi kora délután egy fiatalember egyedül utazott a vonat utolsó vagonjának utolsó fülkéjében. Elégedetten dőlt hátra az ülésen egy üveg sört kortyolgatva. Túl volt az utolsó negyedéves vizsgáján is, a fiziológián, ráadásul kitűnőre vizsgázott, és most már biztos lehetett, hogy orvos lesz belőle. Még fél óra, és otthon lesz. Előtte egy hosszú és jól megérdemelt szünidő.

Belekortyolt a sörbe, de az már langyos volt, hát egy hanyag mozdulattal kidobta az üveget a nyitott ablakon, és visszahuppant az ülésre.  Egy negyedóra múlva szedelőzködni kezdett, és leszállt egy  kisváros  állomásán. A barátnője várta. Ujjongva összeölelkeztek, és hosszasan csókolóztak.  Otthon  a szülei ünnepi ebéddel fogadták.  Megette a húslevest, majd a rántott húst, este elment sörözni a barátokkal, és másnap elutazott a barátnőjével nyaralni.

A kidobott sörösüveg magas ívben átrepült egy fűzfabokor felett, és éppen fejen talált egy idős embert, aki a folyóban horgászott. Az öregember az ütéstől beleesett a vízbe és megfulladt. Hulláját hetekkel később több kilométer távolságra találták meg. Az orvosszakértő megállapította a fejütést, így a rendőrség nyomozni kezdett. A halászoktól kapták az információt, hogy egy csavargó horgászbotokat akart eladni nekik némi italért. Elkapták a hajléktalant, és megkapták nála az idős ember hátizsákját. A hórihorgas, gyámoltalan, rongyos ember tagadott. Azt vallotta, hogy elhagyva találta a folyóparton a botokat meg a zsákot, de ellenére szólt az, hogy gyakran emlegette társai körében, hogy ölt már embert, és soha nem kapták el, de nem is fogják, mert van annyi sütnivalója, hogy ne hagyja magát. A többi hajléktalan nem igazán hitte el neki, de okosabbnak látták nem kukoricázni vele.

A gyilkosságot rábizonyították, és a hajléktalant tizennyolc év börtönre ítélték rablás céljából elkövetett emberölés miatt.

Öt év múlva a börtönben meghalt.

A fiatalember nem hallott az öreg halász haláláról.

Elvégezte az egyetemet, és orvos lett. Lelkiismeretes, jó szakember volt, kollégái szerették, a  betegei rajongtak érte.

Megnősült, a barátnőjét vette el még a tanulmányai befejezése előtt. Két kislányuk született, akiket odaadóan neveltek. 

Példás, rendszerető ember volt, aki mindig dühös lett, ha azt látta, hogy valaki csak úgy eldob valamit. Ilyenkor gyakran rá is szólt a rendetlenkedőre.

Az, hogy valamikor ő is kidobott a vonat ablakán egy sörösüveget, soha nem jutott az eszébe.

 

   2.

Egy fülledt júliusi kora délután egy fiatalember egyedül utazott a vonat utolsó vagonjának utolsó fülkéjében. Elégedetten dőlt hátra az ülésen egy üveg sört kortyolgatva. Túl volt az utolsó negyedéves vizsgáján is, a fiziológián, ráadásul kitűnőre vizsgázott, és most már biztos lehetett, hogy orvos lesz belőle. Még fél óra és otthon lesz, és előtte egy hosszú és jól megérdemelt szünidő.

Belekortyolt a sörbe, de az már langyos volt, hát egy hanyag mozdulattal kidobta az üveget a nyitott ablakon, és visszahuppant az ülésre, de azonnal fel is ugrott.

- Apám! Mi ütött belém? Hátha valakit... – de nem is merte végigmondani a gondolatot. Mélyen kihajolt az ablakon, és kutatva nézett vissza, hogy lássa, hova esett az üveg. Semmit sem látott. A folyóparton egy lélek sem volt. Megnyugodva ült vissza, és egy negyedóra múlva szedelőzködni kezdett. Leszállt a  kisváros  állomásán, ahol a barátnője várta. Ujjongva összeölelkeztek, és hosszasan csókolóztak.  Otthon  a szülei ünnepi ebéddel fogadták.  Megette a húslevest majd a rántott húst, este elment sörözni a barátokkal.

Attól a helytől, ahol az üveget a fiatalember kidobta, öt-tíz kilométerrel lejjebb, de az is lehet, hogy feljebb, öt-tíz perccel azelőtt vagy éppen azután, egy csavargó egy földről felszedett üres sörösüveggel leütött egy egyedül horgászó öregembert. Kiforgatta a zsebeit aprópénz után kutatva, és hogy nem talált,  elvitte a botjait és a hátizsákját, majd  fütyörészve tovább baktatott a folyó mellett. A hídnál felkapaszkodott egy lassító tehervonatra, és este egy kétszáz kilométerre levő városban italra cserélte a horgászbotokat.

Az öreg hamar magához tért, és a folyóban akarta megmosni a vérző fejét,  de az ütéstől még kábultan, beleesett a folyóba és megfulladt. A sodródó hullát fürdőző fiatalok látták meg, kihúzták a partra,  és elszörnyedve ismerték fel az öregembert. Értesítették a rendőrséget, akik megállapították a fejsérülést, és elrendelték a nyomozást.

A fiatalember este sörözés közben értesült az általa is jól ismert öreg  tragédiájáról. Elsápadt, megállt a lebegőben a sörösüveget tartó keze. Érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra, hogy  egy korty sört sem bír lenyelni. Óvatosan tette le az üveget az asztalra, és messzire eltolta magától. A többiek is észrevették rajta a változást, rákérdeztek, hogy mi a baj.

- Semmi, semmi – dadogta, - azt hiszem, hogy elrontottam a gyomrom az ebéddel. Az elvékonyodott egyetemista gyomrom nem bírja a zsíros házi kosztot – próbált viccelődni.

- Azt hiszem, járok egyet – mondta.

- Jól vagy? Jövök veled – ajánlkozott a barátnője, de ő leintette, hogy maradjon csak, mert  megy haza aludni. Túl fáradt, kimerült a vizsgák alatt, és holnap utaznak. Egy jó alvás, és minden rendben lesz.

Egész éjjel nem hunyta le a szemét, és másnap reggel, mielőtt a szülei felébredtek volna, elment a rendőrségre, és feladta magát.

A fiatal ügyész elégedetten dörzsölte a kezét: nem számított ilyen gyors megoldásra. Még aznap megejtették a helyszínelést. Igaz, hogy a pontos  helyet, ahol a halász beleesett a vízbe, nem találták meg, és nem találták meg sem a botjait, sem a zsákját, de ezt nem is tartották lényegesnek. Egyeztették az időpontokat a folyó sodrási sebességével és a távolságokkal, és minden egyezett.  Megvolt a hulla, megvolt a tettes, aki beismerő vallomást tett, és ezzel az ügyet átadták a bíróságnak.

A bíró sajnálkozva nézte a megtört, sápadt, fiatalembert, aki minden kérdésre halkan, de készségesen válaszolt. Hét év börtönre ítélte gondatlanságból elkövetett emberölésért.

Ebből négy és fél évet ült, a többit elengedték jó magaviseletéért.

A barátnőjével megszakadt a kapcsolata, a lány férjhez is ment hamarosan.

A börtönben  az apja egyszer sem látogatta meg, meg is halt infarktusban az eset után két évvel.

Miután kikerült, alkalmi munkákat vállalt, de sehol sem találta a helyét Az egyetemet nem tudta folytatni, pedig az egyik legígéretesebb hallgató volt, de hogyan lehetne  orvos, hogyan menthetne emberéleteket, ő, aki embert ölt. Elköltözött otthonról, mert nem bírta látni a megtört édesanyját. Inni kezdett, és talán drogozni is. Hajléktalanként tengődött.

Az anyja, ha tehette, megkereste, és kevés pénzzel, ruhával segítette.

Valószínű, hogy a kevéske pénzét akarták elvenni, ezért támadták meg.

Agyonvert holttestét három nappal a halál beállta után találták meg.

 

 

 

 

 

 

Megtekintések: 90

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bukszár Gyuláné Szeptember 5, 2011, 2:51pm
Érdekes irás,egy cselekménysor következményeinek kétféle feldolgozása !Konkluzió-sokszor tizig számoljunk el mielőtt cselekednénk valami meggondolatlant az élrtben.
Hozzászólt Bálint Mária Június 6, 2011, 4:34pm
Helyesbítenék: mi lett, ha úgy történt.
Hozzászólt Cseh Tamás Június 5, 2011, 12:09pm
Egy történés többféleképpen történhet meg,attól függően,hogy bizonyos helyzetekben bizonyos emberek mit cselekszenek,mit döntenek.JÓ ÍRÁS.Még1x GRATULÁLOK:
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Június 4, 2011, 5:48pm

Ebben a történetben éppen az az izgalmas, hogy ugyanannak a cselekvésnek kétféle következményét hasonlíthatjuk össze. A valóságban ilyen lehetőségünk nincs - minden cselekedetünkkel csak egyetlen meghatározott irányba léphetünk tovább - a másféle kifejletet legfeljebb feltételezhetjük, de nem ellenőrizhetjük.

Szeretem az ehhez hasonló "mi lett volna, ha..." történeteket.

Hozzászólt Bálint Mária Június 3, 2011, 3:12pm
Az írás éppen a mérlegelés szükségességét célozza. A következményekre kell koncentrálnunk most, nem  arra, hogy mi lett volna, ha nem így történt volna.
Hozzászólt gyuge erzsebet Június 2, 2011, 4:16pm
De kerem ne ,hogy megharagudjon nincs szandekomban kioktatni se atirni az on irasat az ugy volt szep es jo ahogy megirta .Elvekrol lehet vitatkozni ha on is ugy gondolja.
Hozzászólt gyuge erzsebet Június 2, 2011, 4:12pm
Ilona-Ibolya kedves ezen irasaban szereplo szemelyek nem valos esetek. De ha azok lennenek ugy tetszik gondolni,hogy "Isten"csak itt-ott van jelen eletunkben? Nem gondolnam! Mivel szerintem Isten akaratan kivul nem tortenik semmi mert "O"teremtett mindent . Azt a fiatal embert es az oreg halaszt is. Akiknek elete az o kezeben van. Igy az eletutja ifjunak-oregnek mar szuletes elott meghatarozott ideju es ez Isten kezeben van.Avval egyet ertek,hogy van valasztasi lehetoseg "mindent szabad nekem csak nem minden hasznal vagy nem minden epito"ezt mondja Isten tanitasa!!! Pl. szabadsag erzetbol az ifju ki dobta a soros uveget a vonatablakon! Kinek hasznalt? Jolerezte magat utanna?( hol a 7 evi tanitas otthonrol) Ha az oreg halaszas helyet mondjuk Isten igejet olvasta volna akkor mondanam boldogan tert meg teremtojehez es ez epito lehetett volna szamara.
Hozzászólt Cseke Judit Június 2, 2011, 8:26am
Kedves Ilona Ilolya! Nagyon jól estek a szavaid, (Tegezhetlek?)..., kíváncsi vagyok a gondolatmeneted folytatására, volnál oly kedves kifejteni egy kicsit? Ha megteszed, köszönjük....Egyébként ezt nevezem én alázatnak, hogy kételkedjünk az olyan megállapításokban, amelyeket emlegetsz...
Hozzászólt Cseke Judit Június 2, 2011, 8:16am

  Kedves Mindnyájan!  Ugye, milyen  jó beszélgetni?

    Jó pszichológiai és filozófiai felkészültségű emberek vallják, hogy a gondolat szüli a valóságot...  Úgy gondolom,  lehet benne igazság,  de szomorú, hogy(/ha)  ennyire "vakok" vagyunk...,vagyis, ily mértékig öntudatlanúl gondoljuk ki magunknak a jövöt? Lehetséges lenne ez? A racionális énünk ellene szól..., nem? A jót kell előrevetíteni, és akkor az fog bekövetkezni...., de ezert TENNI is kell, könyörgöm!...milyen jó lenne mindíg tudni, ha rossz történt velünk : Honnan jön? Mely cselekedetünkkel "hívtuk elő"?....mert azt a jövőben már tudnánk...., mert mit is tudunk, hogy mennyi mindent nem tudunk még????? Érdekes, nem?

Ölellek Benneteket, Judit

Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Június 1, 2011, 8:53pm

Kedves Erzsébet és Enikő!

Azt gondolom, hogy nem lehet minden eseményt, történést, emberi sorsot Isten akaratával magyarázni, illetve, hogy ez nem mindig segít. Nekünk, embereknek igenis van választási lehetőségünk, cselekedeteink java részét tudatosan tesszük, magunk döntünk az életünkről. Bár nem minden esetben, mint ahogy az öreg horgász halála sem a saját döntéseinek a következménye, hanem inkább véletlen. De a második történet főhősének a sorsa már a saját döntéseinek a következménye. És nem csupán az lehetett volna egy másik sors alapja, hogy nem jelentkezik a rendőrségen, és egy halálos titokkal a lelkében él, hanem tisztázhatta volna még akkor, hogy valóban ő volt-e a halál okozója, de később is hozhatott volna olyan döntéseket, amik nem a halál felé sodorják, hanem egy kiteljesedett, értékes élet felé. 

Szerintem csak a  megváltoztathatatlant kell Isten akaratával magyaráznunk, de a probléma megoldásban a 'segíts magadon' hozzáállás a célravezetőbb.

 

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek