Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Egy eldobott sörösüveg kiszámíthatatlan íve

 

   1.

Egy fülledt júliusi kora délután egy fiatalember egyedül utazott a vonat utolsó vagonjának utolsó fülkéjében. Elégedetten dőlt hátra az ülésen egy üveg sört kortyolgatva. Túl volt az utolsó negyedéves vizsgáján is, a fiziológián, ráadásul kitűnőre vizsgázott, és most már biztos lehetett, hogy orvos lesz belőle. Még fél óra, és otthon lesz. Előtte egy hosszú és jól megérdemelt szünidő.

Belekortyolt a sörbe, de az már langyos volt, hát egy hanyag mozdulattal kidobta az üveget a nyitott ablakon, és visszahuppant az ülésre.  Egy negyedóra múlva szedelőzködni kezdett, és leszállt egy  kisváros  állomásán. A barátnője várta. Ujjongva összeölelkeztek, és hosszasan csókolóztak.  Otthon  a szülei ünnepi ebéddel fogadták.  Megette a húslevest, majd a rántott húst, este elment sörözni a barátokkal, és másnap elutazott a barátnőjével nyaralni.

A kidobott sörösüveg magas ívben átrepült egy fűzfabokor felett, és éppen fejen talált egy idős embert, aki a folyóban horgászott. Az öregember az ütéstől beleesett a vízbe és megfulladt. Hulláját hetekkel később több kilométer távolságra találták meg. Az orvosszakértő megállapította a fejütést, így a rendőrség nyomozni kezdett. A halászoktól kapták az információt, hogy egy csavargó horgászbotokat akart eladni nekik némi italért. Elkapták a hajléktalant, és megkapták nála az idős ember hátizsákját. A hórihorgas, gyámoltalan, rongyos ember tagadott. Azt vallotta, hogy elhagyva találta a folyóparton a botokat meg a zsákot, de ellenére szólt az, hogy gyakran emlegette társai körében, hogy ölt már embert, és soha nem kapták el, de nem is fogják, mert van annyi sütnivalója, hogy ne hagyja magát. A többi hajléktalan nem igazán hitte el neki, de okosabbnak látták nem kukoricázni vele.

A gyilkosságot rábizonyították, és a hajléktalant tizennyolc év börtönre ítélték rablás céljából elkövetett emberölés miatt.

Öt év múlva a börtönben meghalt.

A fiatalember nem hallott az öreg halász haláláról.

Elvégezte az egyetemet, és orvos lett. Lelkiismeretes, jó szakember volt, kollégái szerették, a  betegei rajongtak érte.

Megnősült, a barátnőjét vette el még a tanulmányai befejezése előtt. Két kislányuk született, akiket odaadóan neveltek. 

Példás, rendszerető ember volt, aki mindig dühös lett, ha azt látta, hogy valaki csak úgy eldob valamit. Ilyenkor gyakran rá is szólt a rendetlenkedőre.

Az, hogy valamikor ő is kidobott a vonat ablakán egy sörösüveget, soha nem jutott az eszébe.

 

   2.

Egy fülledt júliusi kora délután egy fiatalember egyedül utazott a vonat utolsó vagonjának utolsó fülkéjében. Elégedetten dőlt hátra az ülésen egy üveg sört kortyolgatva. Túl volt az utolsó negyedéves vizsgáján is, a fiziológián, ráadásul kitűnőre vizsgázott, és most már biztos lehetett, hogy orvos lesz belőle. Még fél óra és otthon lesz, és előtte egy hosszú és jól megérdemelt szünidő.

Belekortyolt a sörbe, de az már langyos volt, hát egy hanyag mozdulattal kidobta az üveget a nyitott ablakon, és visszahuppant az ülésre, de azonnal fel is ugrott.

- Apám! Mi ütött belém? Hátha valakit... – de nem is merte végigmondani a gondolatot. Mélyen kihajolt az ablakon, és kutatva nézett vissza, hogy lássa, hova esett az üveg. Semmit sem látott. A folyóparton egy lélek sem volt. Megnyugodva ült vissza, és egy negyedóra múlva szedelőzködni kezdett. Leszállt a  kisváros  állomásán, ahol a barátnője várta. Ujjongva összeölelkeztek, és hosszasan csókolóztak.  Otthon  a szülei ünnepi ebéddel fogadták.  Megette a húslevest majd a rántott húst, este elment sörözni a barátokkal.

Attól a helytől, ahol az üveget a fiatalember kidobta, öt-tíz kilométerrel lejjebb, de az is lehet, hogy feljebb, öt-tíz perccel azelőtt vagy éppen azután, egy csavargó egy földről felszedett üres sörösüveggel leütött egy egyedül horgászó öregembert. Kiforgatta a zsebeit aprópénz után kutatva, és hogy nem talált,  elvitte a botjait és a hátizsákját, majd  fütyörészve tovább baktatott a folyó mellett. A hídnál felkapaszkodott egy lassító tehervonatra, és este egy kétszáz kilométerre levő városban italra cserélte a horgászbotokat.

Az öreg hamar magához tért, és a folyóban akarta megmosni a vérző fejét,  de az ütéstől még kábultan, beleesett a folyóba és megfulladt. A sodródó hullát fürdőző fiatalok látták meg, kihúzták a partra,  és elszörnyedve ismerték fel az öregembert. Értesítették a rendőrséget, akik megállapították a fejsérülést, és elrendelték a nyomozást.

A fiatalember este sörözés közben értesült az általa is jól ismert öreg  tragédiájáról. Elsápadt, megállt a lebegőben a sörösüveget tartó keze. Érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra, hogy  egy korty sört sem bír lenyelni. Óvatosan tette le az üveget az asztalra, és messzire eltolta magától. A többiek is észrevették rajta a változást, rákérdeztek, hogy mi a baj.

- Semmi, semmi – dadogta, - azt hiszem, hogy elrontottam a gyomrom az ebéddel. Az elvékonyodott egyetemista gyomrom nem bírja a zsíros házi kosztot – próbált viccelődni.

- Azt hiszem, járok egyet – mondta.

- Jól vagy? Jövök veled – ajánlkozott a barátnője, de ő leintette, hogy maradjon csak, mert  megy haza aludni. Túl fáradt, kimerült a vizsgák alatt, és holnap utaznak. Egy jó alvás, és minden rendben lesz.

Egész éjjel nem hunyta le a szemét, és másnap reggel, mielőtt a szülei felébredtek volna, elment a rendőrségre, és feladta magát.

A fiatal ügyész elégedetten dörzsölte a kezét: nem számított ilyen gyors megoldásra. Még aznap megejtették a helyszínelést. Igaz, hogy a pontos  helyet, ahol a halász beleesett a vízbe, nem találták meg, és nem találták meg sem a botjait, sem a zsákját, de ezt nem is tartották lényegesnek. Egyeztették az időpontokat a folyó sodrási sebességével és a távolságokkal, és minden egyezett.  Megvolt a hulla, megvolt a tettes, aki beismerő vallomást tett, és ezzel az ügyet átadták a bíróságnak.

A bíró sajnálkozva nézte a megtört, sápadt, fiatalembert, aki minden kérdésre halkan, de készségesen válaszolt. Hét év börtönre ítélte gondatlanságból elkövetett emberölésért.

Ebből négy és fél évet ült, a többit elengedték jó magaviseletéért.

A barátnőjével megszakadt a kapcsolata, a lány férjhez is ment hamarosan.

A börtönben  az apja egyszer sem látogatta meg, meg is halt infarktusban az eset után két évvel.

Miután kikerült, alkalmi munkákat vállalt, de sehol sem találta a helyét Az egyetemet nem tudta folytatni, pedig az egyik legígéretesebb hallgató volt, de hogyan lehetne  orvos, hogyan menthetne emberéleteket, ő, aki embert ölt. Elköltözött otthonról, mert nem bírta látni a megtört édesanyját. Inni kezdett, és talán drogozni is. Hajléktalanként tengődött.

Az anyja, ha tehette, megkereste, és kevés pénzzel, ruhával segítette.

Valószínű, hogy a kevéske pénzét akarták elvenni, ezért támadták meg.

Agyonvert holttestét három nappal a halál beállta után találták meg.

 

 

 

 

 

 

Megtekintések: 102

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Május 30, 2011, 12:01pm

Elvetemült világ? Nem hiszem, hogy 'okos' így gondolni a világra, az emberekre, magunkra. Mert hát a világ MI vagyunk, emberek, azok, akik ismerjük egymást, és a többiek, akiket még nem.

Sörösüveget nem dobtam ki vonatablakon, legalábbis nem emlékszem ilyenre, de cigarettacsikket az autó ablakán én is eregettem ki utasként a tulaj kérésére. Próbáltam figyelni arra, hogy akkor dobjam ki, amikor nem jár más autó. De ha a szél befújta egy mellettünk elhaladó autó nyitott ablakán? És ha a vezető félrekapta a kormányt ijedtében...? Igen, nem vagyunk jobbak a deákné vásznánál, nem lehetséges, hogy soha az életben ne kövessünk el olyan cselekedetet, - akarva/akaratlanul, - ami másoknak kellemetlenséget, bajt, fájdalmat okoz. Kell hogy tudatosítsuk magunkban, hogy mi is és a szeretteink is hibázhatnak, tévedhetnek, anélkül, hogy rosszak, elvetemültek lennének. És kell tudjuk, hogy a rajtunk esett sérelmek sem mindig szándékosak. Így könnyebb az élet, könnyebb a megbocsájtás.

Honnan tudhatjuk, hogy nem a férjünk vagy a legjobb barátunk a  főhőse az első történetnek?

Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Május 30, 2011, 11:37am
Spirituális valóság? Igen, ezzel bajban vagyok, mert nem is hiszem igazán, hogy lehetséges, hogy befolyásolhassa az életünket más, mint a saját tudatunk, gondolataink, és éppen ezt próbáltam megfogalmazni ebben a két történetben. Illetve van véletlen is, van sors is, mint az első történetben az öreg horgász halála. De a fiatalemberek élete aszerint alakul, hogy ők mit 'tudnak'.
Hozzászólt Kercsó Alpár Május 30, 2011, 10:49am

Ha kitalált a történet, mint írod, akkor még jobb! Szerintem a maga egyszerűségében nagyszerű. Túllép önmagán, rengeteget mond anélkül, hogy szánkba rágná amit sugallni akar. Gondolkodásra és továbbfolytatásra sarkall, amit nagyon jónak vélek. Igazán tetszett, gratulálok!

Hozzászólt Cseh Tamás Május 30, 2011, 10:38am
azt elfelejtettem ide írni,hogy a cím alapján az elején azt hittem megint fizika órán vagyok!!!
Hozzászólt Cseh Tamás Május 30, 2011, 9:42am
Pont azt akartam írni,hogy a vége csak kitalált lehet,mivel olyan nincs,hogy vmi kétféleképpen végződjüön,vagy így végződik,vagy úgy.Az eleje meg igaz is lehet,ebben az elvetemült világban biztos vagyok,hogy ilyen is megtörténik.
Hozzászólt Kolozsvári Grandpierre Károly Május 30, 2011, 9:07am
Nagyon tetszett. Azért hiányolom belőle a következő kört a spirituális valóságot mely nélkül mintha lenne egy kis hiányérzet. Gratulálok!
Hozzászólt voros eva Május 30, 2011, 7:14am
Nagyon jo a tema,mert nagyon sok hanyag ,meggondolatlan ember van.Sok sikert a Ballagonak.
Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Május 29, 2011, 11:31pm

Hát tényleg kiszámíthatatlan ennek az eldobott sörösüvegnek az íve, mert nem számoltam azzal, hogy ennyien olvassátok, ennyi embert megérint. És én csak felhajítottam ide, és elfutottam a konyhába sütni-főzni, mert pénteken ballagott a legkisebb fiam, és azzal voltam elfoglalva, időm sem volt a gép elé ülni.

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok, hogy itt jártatok, és elnézést, hogy nem válaszoltam a hozzászólásokra.

A történet kitalált, barátokkal vitáztunk arról, hogy a sors vagy a szabad akarat az, ami irányítja az életünket, és megpróbáltam egy banális eseményt két különböző kimenetellel leírni.

 

Hozzászólt Berekméri Edmond Május 28, 2011, 7:51am
Szomorú, de kiválóan tálalt történet, két különböző befejezéssel. Remélhetőleg, a tanulságot mindenki levonja... Gratulálok, Ibolya nagyszerűen írsz, szívesen olvastalak!
Hozzászólt Miklos Stefan (István) Május 28, 2011, 12:29am

Jó tanulságos irás volt,sok minden megtörténhet az életben,de az ember hibázik néha....

István.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek