Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Egy rövid történet a szerelemről, így Február 14-e alkalmából.

              Egy rövid történet a szerelemről, így Február 14-e alkalmából.

        1994 Január. Recseg a lábunk alatt a megfagyott hó, és a téli szél oly sebesen szaladott végig Küküllődombó utcáin, mintha ezer ördög kergette volna.

A házakat vastagon belepte a hó, és úgy tűnt minden, mintha hatalmas dunyha alatt pipázó óriások pihennének, az elfogyasztott ebédjük után.

Fűst, az volt bőven, és a kémény szegletére heveredett macska is tüsszögött kínjában, de mégsem hagyta el a meleg fészkét melyet oly kényelmesen berendezett a téli estékre. És mindezt egy januári napon vettem észre, furcsálltam is e napot, mert túl sok minden bolyongott ott bent, gyermeki agyamban, hisz még gyerek voltam, egy nagyobbacska gyerek, de gyerek!

  A szülői házunk tornácáról bámultam bambán magam elé, és csodáltam a telet! már ez is meglepett, a telet csodálom? Figyeltem a templomot, a tornyán megtelepedett csókát, és a hatalmas fenyőfát, mely a templom mellett oly büszkén nézett az ég felé nem sejtvén ő sem, hogy egy nap kivágják onnan!.

  A fenyves körül lebegő pára mint varázslat úgy ragadt szemeimre, már látni véltem a fenyők hatalmas tüdejéből miként tör fel a levegő, és párás zúzmarával, borítja be bérceiket. Csodás volt minden, őszhangban voltam a természettel, és vártam az éjszakát, nem tudom megmondani ma sem, miért vártam, hisz mindig féltem a sötét éjszakáktól. De most vártam!

  És jött az első jel, születésnapi bulira voltam meghíva, persze nem egyedül mentem, voltunk többen is.

Elmentünk, köszöntőttűk az ünnepeltet, táncoltunk, ettünk, és hadd mondjam el még ittunk is! Akkor még nem sokat, de ittunk. Voltak ismerősök, voltak ismeretlenek, és jött Ő! Ott a sikátoron, abban a kis házban minden megváltozott. Mintha évezredek óta ismertem volna, mint akinek cigány asszony jósol tenyeréből és megmondja a jövendőt úgy éreztem akkor én abban a pillanatban mikor megláttam, éreztem, tudtam ő lesz a feleségem ,gyerekeim anyja, életem párja! De volt egy bökkenő, ő nem tudta mindezt és lassan rá kellett jönnöm, hogy nem is érezte mindazt amit én éreztem iránta. De ott, azon az éjszakán nyert értelmet az életem, a gyerekből éreztem férfi kell, hogy váljon nem ma, nem holnap de férfi lesz és a nő szeretni fogja úgy, mint ahogy ő szereti a nőt.

  S jött a tavasz, ébredezni kezdett a természet, virágba borultak a barackfák és látni lehetett az aprócska szőlőrügyeket is ott a régi ház tornácára felfuttatott, fekete, apró szemű, szőlőfán. A kerítés kopott sasfáit, csupán a tövébe növő rózsabokor öltöztette fehér pongyolába, selymes szirmaival. És a fű, a zöld fű, akár a megvetett ágy, úgy vonzotta az embert, friss tavaszi illatot árasztva az udvar körül.

  Minden oly szépen rendbe volt rakva, mintha valami hatalmas kezek takarítottak volna, a Tél rosszcsont gyerekei, rendetlensége után.

  A szőke hajú leány néha megjelent egy-egy ilyen csodálatos napon, és így utólag visszagondolva, mindez a szép dolog vele jött életembe. Néha, többet is maradott, és mikor a dombói hegyoldalakon egy távoli vándorhoz hasonlóan beereszkedett a nyár, már a csillagos eget is együtt nézegettük a templom körül illatozó orgonák között. Szép volt minden, kellemes a meleg, és így a szerelem mámorától oly gyorsan szálltak a napok, hogy már mindenre nem is emlékszem, csak úgy megtörtént minden!. Ott, egy éjszakán az első csókja úgy befűtötte testemet, ha télen történt volna mindez, körülöttem biztosan kizöldült volna a fű, és virágba borult volna a rét.

  És szerelmesek voltunk, teltek a napok, teltek a hónapok, és mint ahogy az évszakok változnak, ekképpen változtak érzéseink is.

Hol fönt voltunk a csillagok között, néha meg a pokol sötét utcáin sétálgattunk, de ha néha külön is voltunk, azért a lelkünk egy volt és ez így is maradt! A láng, mely akkor azon a januári estén felgyúlt bennem, elkísért a jelenig, ma is nagyon szeretem Őt!

Szeretem Őt, nagyon szeretem,

szeretem mikor mérges, szeretem mikor kedves, szeretem szomorúan, és vidáman,

betegen, és egészségesen is szeretem!

Az évek teltek, gyerekek születtek, és mint mikor a jóslat beteljesül, együtt vagyunk, ő szeret, én szeretem!

Eltelt húsz év azóta, a gyerekből férfi lett, és apa!

a leány feleség, és egy gyönyörű anya.

Nagyon szeretem!

És, hogy meddig tart mindez?

Úgy érzem holtomig szeretem Őt,

                                       köszönöm, hogy itt van mellettem!

Ez a Bálint napi rövid történetem.

Megtekintések: 84

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Február 21, 2015, 10:37am

Gratulálok! 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek