Nem könnyű írni

Nagyon nehéz írni, a világról szép szavakat,

mire emberi szív vágyik, a lélek dagad.

Nagyon nehéz írni, Dicsőszentmárton szennyéről,

Tibeti tavaszt,

és nehéz írni, éhező gyomorral, szomjúhzó lélekkel,

Mallorcai nyarat.

Nehéz írni arról, hogy verejtékkel miként keresek garast,

nagyon nehéz írni, tolvajokról, melyek begyűjtik népünktől, a tömérdek aranyat.

Nem könnyű énnekem, Adyhoz - Aranyhoz - Petőfihez felvergődnöm magamat,

hétköznapi munkám során, csupán a por, az ami reám ragad!

Nem könnyű írni, hazámról ékesen szóló magyar szavakat,

a szavak vegyesek, olykor hazám is megtagad.

Nem könnyű írni, álmokról - vágyakról, melyek kisértenek , zaklatnak,

és mégis írunk, fájdalmaink, örömeink, rímekbe ragadtak.

Írjuk a békét, írjuk a lázadást, írjuk a fohászt, írjuk a káromlást, írjuk a szerelmet, írjuk a megcsalást, írunk mindent, de lelkünk még nem érti teljesen, a mennyei varázs!