Elfelejtett játékaink /15/
                 -----------------------
 Gyerekkoromban még nem is hallottunk a számitógépről,televízióról,kazetto-
fonról,ilyen-olyan műanyag babákról,ellemel működő kütyükről,villanó játék-
puskákró stb.Rádió is kevés akadt, azok is nagyskálás dobozokra hasonlitot-
tak. A könyvkiadás is csak  bontogatta szárnyait a háború után,egyedül
a mozi volt mozgó...de az is a híradóval kezdődött...Ma már naponta annyi a
hír,hogy nem volna értelme egy,a filmnél hosszabb híradót vetiteni.
 De voltak barátságok,ilyen-olyan érdekcsoportulások alapján,élő volt az
ember-ember közötti kapcsolat,a családok is egységesebbek  voltak,a barát-
ságok is őszintébbek.
  Akkoriban, mi fiúk sokat ,,kácskáztunk".Legalább 2 játékos kellett, vagy
két csapat, vagy ha nem volt egyetértés, rotációval játszodtuk azt. SŐT
kerületi bajnokságokat is szerveztünk magunk örömére.
Nem kellett a játékhoz sok minden, csak:
-egy kb.1 méteres ŰTŐBOT,amit szépen körbefaragtunk és keményfából csináltuk
-kellett még egy  15 cm-es  hüvelykújj vastagságú ,mindkét végén meghegyzett
 ,,KÁCSKA"
-és kellett egy élő fa,amit hasmagasságig lentről bemeszeltünk, az volt a
:CÉL.

A kezdő játékos feldobta a kácskát és az űtőbottal probálta minél messzebb
űtni. A többi játékos 15 lépés távolságra állt, és akinek sikerült elkapnia
a repülő kácskát,az visszadobhatta igyekezve a botos védőt kijátszva elta-
lálni a CÉL meszelt részét. Ez sok pontot jelentett csapata számára. Leg-
többször a kácska reptében való elfogása nem sikerült. Igy ahol leesett:ott
a második csapat egyik játékosa belefúrta a kácskát a földbe és igyekezett
minél közelebb rugni azt a CÉL-hoz.Ahova a kácska esett, onnan a fáig, az
űtőbotos játékos megmérte hány botnyi távolságra esett a kácska a fától és
azt feljegyeztük.
Azután a második  csapatból lett egy játékos az ütőbtos és ismétlődött a
dolog,általában előzetes megegyezésszerint bizonyos ,,bothosszig".Ennél a
játéknál az a csapat vesztett, amelyik elérte az játékvégi  bothosszszámot...o))

A másik játék a ,,karikázás" vot. Kovácsnál, műhelyekben, gyárban csináltat-
tunk egy térdmagaságnyi átmérőjű újjnyi vastagságú vaskarikát....Egy bot
végébe, egy  kanálalakú vastagabb szeget vertünk. A karikát kifestettük
izlésünk szerint,a vezérbotot szintén. Meglöktük a karikát és bot szeges-
kanalas részével tolni kezdtük,amig gurult is.Megkellett tanulni a fortélyát
a karikavezetésnek:Se túl gyorsan ,se túl lassan nm volt szabad indulni vele
és a  kővek kikerülése, felhajtás vele az aszfaltra, egy kisebb gödrön való
átmenése a karikának, mind jártasságotigényeltek.Egy jófülű már a másik utcá-
ból is hallotta, hogy valaki karikázik, mert annak jellegzetes fémes resze-
lős hangja volt.SŐT a karika mérete, vastagsága is befolyásolta a hangszínt...o))
Az lett a környék legjobb karikása, akinek a karikája a legnagyobb távot
tette meg magunk által  előkészitett ,,nehéz terepen".....AZ is külön nyer-
tes volt aki karikájának a hangja a legtávolabb elhallatszott.
Volt is csere-bere,adás-vevés a környék srácai között, mert melyikünk ne
szerette volna, hogy neki jó karikája legyen ,mert azokra a lányok is más-
képpen nevettek...o))
------------------