Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Igen,elmegyek!Nem kívánom,nem akarom,de megyek mert muszáj.Kapaszkodnék a hegyeimhez,a fenyveseimhez,a tájhoz ami oly kedves nekem,hallgatnám a szél susogását a Hargitán,az Olt zúgását,de nem lehet!Menni kell.Hagyok mindent amit építettem,amit tettem,amit vétettem,amit adtam és vettem,anyagiakat,lelkieket.Talán a lelkiek fájnak a legjobban.Vagy a tehetetlenség,amivel szemlélem a körülöttem zajló eseményeket,ahogy vesznek az álmok,dőlnek a felépített várak és akaratomon kívül kipereg az életem a markomból.Miért dolgoztam,miért kínlódtam becsülettel,összeszorított szájjal,csikorgó fogakkal,a semmiből felállva,majd ugyanoda visszaesve,elölről kezdtem,tanulva a hibáimból és most........?
Nincs tovább,menni kell!Hiába a becsület,munkaszeretet,a feláldozás semmi de semmi nem segít!Hát megyek,ha nem lehetek itthon valaki,majd leszek másol,ahol megbecsülnek,szeretnek,és értékelni tudják a székely makacsságot,azt hogy tudunk és szeretünk dolgozni,talán többet és jobban mint mások,mert rá vagyunk utalva.Nekünk soha semmi sem jött könnyen,mindenért keményen meg kellet dolgoznunk,és csak a székely nép találékonyságán és leleményességén múlik,hogy még él,és létezik.Nos én e találékonysággal a batyumba indulok a nagyvilágba,remélve,hogy kamatoztatni tudom,ott ahol értékelik ezt!Leszek én is egy erdélyi magyar a világban,mint oly sokan mások!
Tehát búcsúzom Erdélyből,és jelenkezem majd onnan ahová a sors vet,nem tudom még,hogy honnan.
Barátaim mondják,hogy hiányozni fogok,de nem kell félniük,ha élek és lesz lehetőségem,itt ezen az oldalon otthon leszek mindig!
Tisztelettel Usier János

Megtekintések: 144

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt zsoka Augusztus 25, 2010, 3:25pm
Mindenkinek saját döntése, hol tud és akar élni.

Tamási szavával élve, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Valahol. A szülöfölded a szivedben örzöd, s mindenhova magaddal viheted, nem vagy helyhez vagy országhoz kötve.

Annak idején, a kilencvenes évek elején, amikor mindenki ment, én maradtam. Baráti körünk ugy határozott, hogy mindegy, mit is tesznek a többiek, mi, erdélyi magyarok, románok, szászok, együtt és itt nöttünk fel - Brassóról van itt szó, így érthetöbb a soknemzetiségü baráti kör - s itt maradunk, ha meg mindenki elmegy, akkor majd leoltjuk az üres országban a villanyt, s a sötétben is, de maradunk. Fiatalok voltunk,19-20 évesek, s biztosak voltunk benne, amit akarunk s amit majd tenni fogunk vagy nem fogunk.

Pár hónap telt el ünnepélyes igéretünk után, s oszlott a társaság. Jómagam csak Erdélyt hagytam el, Bukarestbe mentem le, ott találtam munkahelyet az akkori Magyar Szónál. Késöbb az RMDSZ-elnökségen dolgoztam, Szöcs Géza fövárosi titkárnöjeként s közben magam is részt vettem az akkori politikai, adminisztrativ szervezgetésben, mond még számotokra valamit a MISZSZ? S közben a Fiatal Fórumnak is tudósítottam, igy állandó kapcsolatom fennmaradt... Meg a havonta megtartott találkozókon is ott voltam.

Ebben a lelkes idöszakban jelent meg egy anyagom, témája az akkoriban felvetödött kivándorlási probléma: korosztályom, a huszon-harmincévesek csak kis kivétellel éltek még Erdélyben. Valamennyien Európában, a nagyvilágban szétszóródva. Az utcán láthattál gyermekeket, tiniket, s középkorúakat. A többi esetében a kivétel erösitette a szabályt.

Ezen cikkem ´´irásának alkalmával sokkal beszélgettem, hazalátogatókkal, visszatelepülttekkel. Egy szentgyörgyi fiatalember szavaira mai napig élesen emlékszem, mintha mellettem ülne ma is a kávézóban: "Te még nem voltál? Még nem próbáltad? Hidd el, te is elindulsz valamikor. Én is voltam, de visszajöttem. Mert az ugynevezett anyaországban egyszerübb románt mondani romániai helyett. S ha itt hazátlannak neveznek, bozgornak, akkor kézen foghatom, s kivihetem a temetöbe, megmutathatom, hogy öseim évszázadok óta itt éltek s így itthon vagyok. De ha magyarországi nevez románnak, hazátlannak, csavargónak, mit válaszolhatok? hiszen igaza van. Így visszajöttem, is itt élek megint. Nem könnyü, de megvagyok"

Ez jó húsz éve történt. Közben magam is megprobáltam, Magyarországot keresztül-kasul jártam állásért, a volt jo barátoknak nem volt idejük rám, senkitöl segitséget nem kaptam... elkéstem, hamarabb kellett volna.

Németországba való kitelepedésem nem terveztem, szerelmes voltam, férjhez mentem, s bár nem müködött, maradtam a válásunk után is. Most itt vagyok itthon. Itt, aholtermészetes, hogy más vagy, mint a többiek, hiszen annyi nemzet él együtt, hogy hamar rájön az ember: egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál s ahol a gyermekek együtt játszanak az ovodában, iskolábna együtt tanulnak, s mindegy, hogy otthon milyen nyelven beszélnek vagy milyen szinü a börük...

János, eredj, ha gondolod, hogy másutt jobb lesz. Ha el kell adnod a házad, hogy a másik életedben kezdetben elég pénzed legyen, akkor tedd - akkor is otthon van még a rokonság, van, ahova látogatoba jöjjön aki akar, nem igaz?

Mindenképpen, nyelvtudás nélkül, biztos munkahely nélkül ne indulj. Nyugaton is sok a munkanélküli, s azt hiszem, elég büszke vagy, hogy ne feketézéssel akard mindennapi kenyered megkeresni. S kívánok neked minden jót, mindenképpen lesz valahogy. A hegyek meg megmaradnak, meg lehet öket látogatni.
Hozzászólt SZÉKELY ILONA Augusztus 25, 2010, 3:11pm
Kedves János!nem tudom miért veszem a bátorságot ,hogy igy ismeretlenül írjak Neked.Amit írok nem tanács-abból van Neked bőven-
Kérem a Jóistent ,hogy megsegítsen benneteket mindenben,teljesedjen minden vágyatok.Ne legyetek betegek-egészségesen sok mindent végig lehet csinálni.Én családommal együtt 52 évesen kezdtem új életet-mert muszáj volt -nagyon.És kezdtük elölről-napi 10 órás munkával.Most vagyok 68 éves,rendes körülmények között élek-na nem jólétben-ez az én hibám is tanárként sehol nem lehet anyagiakban dúskálni.De én csak ezt szerettem és szeretem.Erdély után örök sóvárgásban élek-és vagyok egy erdélyi magyar-sohasem lettem és lehettem más-nem becsültek ,szeretni sem szerettek-hiszen minden amit csináltam-csak magyarkodásnak számitott,volt olyan vezetőm is aki megkért ,hogy vetkőzzem már le a transzilvanizmusomat.Tehát dolgoztam becsülettel,össszeszoritott szájjal,csikorgó fogakkal-amig nyugdíjba mentem.Most már Hála Istennek örvendezhettek unokáimnak-nekik tanitom a székely himnuszt és mindent amit lehet.Nem tudom hová készülsz de én is azt tanácsolom ne Magyarországra-hiszen itt "román " leszel bármit is teszel.Szívemből a legjobbakat kivánva kérem Isten áldását elkövetkező életedre.Vigyázz magadra!
szeretettel-Ilona

Hozzászólt Kálmán Csaba Augusztus 25, 2010, 1:56pm
Kedves János, töpérengtem egy sort, hogy leírjam-e gondolataimat vagy sem. Leegyszerűsítve, tulajdonképpen két tanácsom lenne, az egyik lelki, a másik pedig világi.

A lelki tanácsom az, hogy mehetsz akárhová a Földön, egy idő után a hegyeid, a fenyveseid úgy fognak hiányozni mint a víz. Nem mint bor, nem mint a pálinka, hanem mint a víz. Ezért, ha teheted, ne rugj fel mindent, tartsd meg a házadat, ha egyszer úgy adódik, hogy már egy megalapozott, normális egzisztenciával visszatérnél, akkor az otthonodba térjél vissza.

A világi tanácsom pedig az, hogy ha már elmész, akkor ne Magyarországra gyere, hanem nyugatra, esetleg valamelyik Skandináv országba. Hidd el nekem, hogy itt Magyarországon, hiába vagy tehetséges, szorgalmas és találékony, a seggnyalás (bocs) és a korrupció pont úgy megfojt mindent, mint más volt kommunista országban. Egy csepp illúziód se legyen e felől!

Szóval menj, ha elég erőt érzel magadban, kamatoztasd a becsületedet, tehetségedet, szorgalmadat. De miután sikerült elérned egy normális megélhetést, ne feledd, hogy Erdély a mi hazánk és legyen a szemed előtt Böjte Csaba munkássága: sok fiatal van, akinek csupán egy csöppnyi lehetőségre van szüksége a fejlődéshez, kibontakozáshoz.
Hozzászólt Buksa Eva-Maria Augusztus 25, 2010, 10:38am
Kedves János, ha elkeseredésedben nem érzed az Anteus-i kötödést,nem látod a reménysugárt felcsillani a Szü-lőföld egén - ahol ezrek vannak még a Te helyzetedben -indulj el a választott, új úton, de soha ne feleledd :honnan indultál !...Az önbizalom nagyon fontos az újrakezdéshez! Kivánom, hogy utadon kisérjen a Szerencse és a Jóisten áldása .Ezen az oldalon mindig ITTHON leszel! Egy szerető-aggodó édesanya
Hozzászólt Gáspár Attila Augusztus 25, 2010, 9:27am
Kedves Usier János! Ennél rosszabb lépést el nem tudok képzelni egy igazán székely-magyarnak. Itt azok vagyunk, székelyek, magyarok. A nagyvilágban senkik: még nem angolok, nem németek, nem zuluk, de már nem is székely-magyarok. Mi az, hogy itt nem becsülnek meg, nem érvényesülök? nem engem kell megbecsüljenek, nem én kell érvényesüljek, a csúcsra feljutnom (miért? hogy leszédülhessek?) hanem nekem kell megbecsülnöm, felvirágoztatnom, tovább vinnem (gyerekeim által, akik 8-10-en legyenek! mert ma már a legszegényebb erdélyi család is fel tudna ennyit nevelni!) népemet, közös, összehasonlíthatatlanul szép és gazdag magyar népi hagyományainkat, amelyek nem élnek más országban, más kontinensen, csakis a Kárpát-medencében. Ha ezt felrúgod, és még meg is ideologizálod, akkor valaki tévútra vezetett és hagytad magadat, minden ellenállás nélkül. Nékünk kötelességünk figyelmeztetni a tévelygőket, de ennél többet nem tehetünk. "Eredj, ha tudsz!" - írta már Reményik is, Trianon után, de megtudd, hogy "ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát". Nem kívánom ezt senki eltávozónak (bennünket, itthon-maradottakat cserben hagyóknak) de kötelességem figyelmeztetni, sehol nincs kolbászból a kerítés, vagy ha mégis abból lenne, nem nekünk, bujdosó magyaroknak szánták... Aludjunk még erre egy sort! Tisztelettel, Gáspár Attila, Zilah, 2010. aug.25.
Hozzászólt Szabó Mária Augusztus 24, 2010, 9:11pm
Kedves János !
Sajnálom, hogy ezt a döntést kellett meghoznod.Isten óvjon és segítsen! Sok sikert kívánok.
Hozzászólt Nagy Magdolna Augusztus 24, 2010, 5:41pm
Magára gondol az ember önkéntelenül, és úgy képzeli el a Ti elszántságotokat, bátorságotokat, a magatokban való hitet. Így indultunk neki mi is, hittünk még magunkban, dolgos kezünkben, gyermekeink jobb jövőjében.
Isten Veletek lesz, az elhatározásotokat siker kísérje!
Hozzászólt Geréb /Pataky/ Ágnes Augusztus 24, 2010, 1:24pm
. Most lehet fáj, és igazságtalannak találod ezt a világot, és álmok vesznek, és úgy érzed egy világ omlik össze benned... de tudd mig ÉLET van semmi sincs veszve... Talpraesett becsületes ember vagy Jani, mindenhol megállod a helyed. Minden jó lesz, meglásd. Isten segítsen!

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek