Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

Öt napig hiányzott a gyerek a családi fészekből. Igen, tényleg hiányzott. E néhány csöndes nap sötét jövőképet vetített elém. Rossz lesz, ha egyszer kiröppen, és saját fészket rak valahol máshol. A ház a gyereknek köszönhetően nevezhető otthonnak, és ő keményen tartja a frontot, mióta a nagyobbik lányom elköltözött.

Kislányom elutazott, és én az első napot ádáz takarítással és rendrakással töltöttem. Összeszedtem sietve szétdobált ruháit, kivittem a papucsát a szobából, az íróasztalon elrendezgettem a dolgait. Aztán porszívóztam, felmostam, port töröltem. Végre látszott, milyen is a lakás berendezése eredetileg. Minden a helyén volt.

A második napon főztem. Csupa olyan ételt, amit a lányom nem szeret, de én igen. Amikor itthon van, mindig megkérdezem, mi az, amit enne. Kissé válogatós a gyerek, ezért csak olyasmit főzök, ami biztosan ízlik neki, magam miatt nem főzök külön. Estére tele lett a hűtő mindenféle finomsággal.

A harmadik napon megcsodáltam a művemet. Tetszett a rend, a tisztaság, de azért a tévé hangerejét kissé felerősítettem, mert nyomasztó volt a csönd. Rosszkedvűen mentem ki a konyhába, ahol az üres mosogató tátongott szokatlan komolysággal. Ritka kedvenc ételeim sem ízlettek. Visszamentem a szobába, de útközben, az előszobában diszkréten belerúgtam a szigorú sorba állított cipőkbe csak azért, hogy megtörjem a túl szabályos vonalat.

A szobában úgy ültem le, mintha vendég volnék egy olyan házban, ahol nincs otthon a gazda. Este, lefekvés előtt még írtam egy üzenetet a kislányomnak a fészbúkon, amelyben bevallottam, hogy rettenetesen hiányzik, és – hogy el ne felejtse, ki vagyok – elláttam a szokásos anyai intelmekkel, hogy vigyázz magadra, egyél rendesen, meg ilyenek. Szokatlan módon, alig vártam, hogy másnap reggel legyen, és elmehessek dolgozni, ledarálva még egy napot a gyerek távollétéből.

A negyedik napon már utáltam hazajönni a munkából. Találkoztam a barátnőimmel, szokásomtól eltérő módon órák hosszat kóvályogtam egy ruhaboltban, majd hazatérve hosszasan elüldögéltem anyukámnál. Amikor este beléptem a sötét, komor lakásba, a hideg futkosott a hátamon. A konyhában állva ettem pár falatot, majd hirtelen elhatározással felkaptam a gyerek papucsát és lazán behajítottam a szobába. Határozott léptekkel az íróasztalához siettem és felborogattam a cuccait, hogy szétterülve ellepjék az asztal lapját, így visszaállítva a normális állapotokat. A ruhaszárítóról lekapkodtam pár holmit és szétdobáltam az ágyon. Bevallom, az én szobámba is beloptam egy ruhácskát és lazán a fotelre hajítottam. Lassan kezdtem jobban érezni magam, és boldogan gondoltam a másnapra, amikor hazajön a gyerek.

Végre eljött a nagy nap! Délelőtt, uzsonnaszünetben hazatelefonáltam, és igen, megérkezett Ő! Otthon van, semmi baja, épp csak el kell mennie valahová délután, de megígérte, hogy siet haza. Ismét az üres lakásba léptem be munka után, de mennyire más volt ez, az előző napokhoz képest! A cipők vidám összevisszaságban ünnepelték gazdájuk hazatértét az előszobában, a szobában pedig egy nyitott utazótáska félig behúzott cipzárja vigyorgott rám, több kiló mosnivaló ruhát ígérve. Az íróasztalon egy boldog fogkefe vágott rendet a felborított körömlakkos üvegcsék közé, a fotel karjáról pedig két ölelkező zokni integetett felém üdvözlésképpen.

Miközben elragadtatva szemléltem a vidám csendéletet, hangos kurjantással lépett be egy vidám, szeleburdi leányka, és a nyakamba ugrott. Hazajött a gyerek! Végre!

Megtekintések: 518

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr. Csuták János Július 1, 2014, 10:35am

Nagyszerű!

Folytatásként tessék írni a borsónak a falról való lepergéséről, a gyerek replikázásáról, mert az is tud hiányozni, ha nwm owergwthwtjük, vagy nem halljuk nap mint nap.

Hozzászólt Nagy Mária-Edit Június 27, 2014, 1:14am

Kedves Dániel, miután egyedül nevelem a gyermekem, úgy tündöklöm, ahogyan jól esik.

Hozzászólt dr. Szabó Dániel Június 24, 2014, 11:09am

És az apa hol van ? Mintha nem is létezne,mintha az apának nem lenne érzése,szeretete,gyerek utáni vágya. Apa nélkül nem tudnál tündökölni az anyai szerepben. A hozzászóló hölgy koszorú is oly természetességgel túllépte ezt a hiányt.

Hozzászólt Nagy Mária-Edit Június 19, 2014, 4:12pm

Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki jobban szereti a barátságos rendetlenséget :)

Hozzászólt Emese Réka Fromm Június 18, 2014, 10:42pm

Mennyire igaz! Gyerekeink nelkul, a rendetlenseg nelkul nagyon egyedul vagyunk. Nagyon tetszik, ismeros az erzes... :)

Hozzászólt Beke Ernő Június 18, 2014, 3:45pm

Igen, a szülők azok mind egyformák! Lehet a gyerekeik is? csak mi nemtudunk rolla! Örömmel olvastam.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Június 18, 2014, 3:13pm

Ismerős helyzet és ismerős érzések...

Gratulálok az íráshoz!!!

Hozzászólt Szőcs Árpád Június 18, 2014, 12:33pm

KITŰNŐ!!!!

Hozzászólt Benedek Eva Június 18, 2014, 12:17pm

Nagyon-nagyon tetszett! Mintha rólam szólt volna, annyi különbséggel, hogy nekem fiam van. Ő is nemrég  5 napra elutazott, kirándulni volt, és az én napjaim is igy teltek, szinte napra pontosan.

Köszönöm!

Hozzászólt MENYEI ILDIKÓ Június 18, 2014, 12:15pm

Tetszett! Mennyire hasonlítunk, a külünbség csak az, hogy nekem fiam van.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével adományozok


átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek