Egyre-másra látnak napvilágot olyan hírek, miszerint nem vagyunk civilek. Bocsánat, nem többesszámban történik a megjegyzés. Konkrétan a személyemnek szól. Nekem. Ezért ebben az írásomban a magam nevében nyilatkozok. Az, hogy mit gondol némelyik újságíró, mennyire akar manipulálni egy magát értelmiséginek tartó “megmondó” ember, mennyire szeretne pártpolitikát belekeverni egy-egy rosszindulatú hitetlen Tamás a nemes ügybe, nem érdekel. De abban a pillanatban, amint a csángó néni, aki a nehezen összekuporgatott banisait adja ide, a sérült fiatalok, akik maguk is támogatásra szorulnának, áldoznak az ügyért, a bácsi aki a nyugdíját váltotta banisokra, hogy mind ideadja, a lelkes ifjak, akik szeretettől sugárzó szemmel jönnek átadni a banisokat, és még sorolhatnám, bántva vannak, megpróbálják őket manipulálni, akkor bizony még jobban fellobban a harci kedv bennem!

Miért írok újra erről? Egyszerű oka van. Elkezdtek megjelenni olyan cikkek, olyan képbevágások, amik félrevezetőek. Amikben mindenáron be akarnak gyömöszölni egy párt vagy szervezet keretei közé, amikben azt sugallják az adakozóknak, hogy ne higgyenek. Meg akarják ezek a cikkek, adások ingatni a hitünket. A hitünket abban, hogy tehetünk valamit, együtt. Leírtam már, ismét leírom: NEM ADOM FEL, NEM ADJUK FEL! Nagyon nehéz egy hétköznapi civil embernek felvenni a harcot a rosszindulattal, a manipulációval. Ez nem panasz. Ez tény. Tudjátok miért? Mert az ember abból indul ki, hogy a jószándékot megértik, és feltételezi mindenkiről, hogy ugyanazt a jószándékot közvetíti, ami nyilvánvaló. A média, sajnos, nagy úr. A tisztességtelen média is. Ez utóbbi minden erejével azon van, hogy ezt nagyszerű összefogást sárba tiporja. Mindenáron.

Lehet, hogy beletörik a bicskám, lehet, hogy nem vagyok eléggé erős ahhoz, hogy szembeszálljak ezzel. De feladni nem fogom. Törjön a bicska, s a gerinc is, inkább, minthogy hajoljon! De veletek együtt képes leszek rá. Esélyt kapunk arra, hogy összefogva felemelkedjünk. Ez az esély azzal adatott meg, hogy Juliska néni, Géza bácsi, Anna, Tibor, és Imre, Jancsika és Erzsike, elhozták a lelkük egy darabkáját, és ezek a darabkák összeforrva nagyon-nagyon erősek! Legyőznek minden pártpolitikát. Még egy fontos dolog. Elterjedt egy javaslat, melyben azt írják, hogy induljak polgármesternek, mert biztosan én nyerek. Eszemben sincs! Maradok aki vagyok, civil, egyszerű asszony. Aki, ha igazságtalanság éri az erdélyi magyarságot, újra felemeli a hangját. De ennyi. Nem lépek be soha semmilyen pártba, nem állok jobbra vagy balra, csak megyek az egyenes úton tovább. Bármennyire hihetetlen is ez, ebben a kavargó világban. Isten engem úgy segéljen!

Szeretnék köszönetet mondani azoknak az újságoknak, tévé csatornáknak, internetes fórumoknak, rádióknak, legyen az román vagy magyar nyelvű, akik valóban azt közvetítik, ami tény, amit mondok. Elferdítés nélkül. Hála érte!

Lakó Péterfi Tünde