Újra el telt egy év és arra eszméltem, hogy ismét itt van március 15-ke amikor mi magyarok az 1848-as forradalomra emlékezünk. Most hadd ne ejtsek szót arról, hogy nem értem miért csak mi magyarok ünnepeljük ezt a forradalmat hiszen akkor nem csak a magyarok küzdöttek a szabadságukért hanem a kelet-európai kis nemzetek mindegyike.
A jelenlegi helyzetre térve. A tegnap este hallottam a hírekben, hogy a Bruxellesi „urak” befagyasztották a kohéziós pénzek folyósirtását Magyarország felé, mivel állítólag a magyar kormány nem fogja tudni tartani az EU által megkövetelt infláció mértékét. Nem mondom ez egy„szép” ajándék az Európai Uniótól a magyarok felé így ünnep előtt. Ez attól az Európától amelynek kelet európai határait egykoron mi magyarok védtük meg a török hordák invázióitól.
De persze nem szeretnék mindig a múltunkra utalni és azt se állítom, hogy e miatt különleges bánásmódban kellene részesüljünk. Azt azonban igenis állítom és most más sokadjára, hogy nekünk is kijárna az a bánásmód mint minden más európai államnak vagy EU-s tagállamnak. Mert bennem is és egyre többünkben merül fel az a gondolat hogy az EU-s parlamenter urak kettős mércével mérnek, és még csak azt sem állítom, hogy csak kizárólag Magyarországgal szemben. De szeretik érdekeiknek megfelelően alakítani a közösség ügyeit (törvényeit).
Most rá térve a helyi ügyekre, az-az a március 15-ke idei megünneplésére. Miközben készülök a holnapi ünnepre testben lélekben egyaránt, közben a kisördög befúrta magát a fejembe, és egyféle derűs kíváncsisággal is várom a holnapot. Kíváncsian várom, hogy az idén milyen íntimidáló módszerrel rukkol elő a román kormány. Mert a tavaly miközben mi itt Makfalván éppen ünneplésre készülődtünk és Erdély szerte folytak az ünneplések egyszer csak két Hercules C-130-as katonai szállítógép dübörgött át a falu fölött nagyon alacsonyan Észak- Kelet irányba. S e közben Erdély szerte az RMDSZ képviselői vagy a Román kormány más képviselői és más Román pártok képviselői arról szónokoltak, hogy mennyire mellettünk állnak és mennyire szolidarizálnak nemzeti ünnepünkkel.
Hogy véletlen lett volna a katonai gépek akkori áthaladása fölöttünk és abban a magasságban? Hadd legyen egy kevéske kételyem e felől. Mert miután egy pár nap múlva újra megtették ezt az utat (ám most a másik irányba), azóta sem ismétlődött meg ez.
El érték e a kívánt hatást a „Herculesek”? lehet, hogy egyeseknél talán igen, de nekem csak az a kissé gunyoros kérdés jár azóta is a fejemben, „Ennyire félnek még a magyarok nyilától”?
Ifj: Kovács Árpád
Makfalva.