A keresztény hagyományban február másodika amolyan hármas ünnepnek számít.
Egyrészt emlékezés arra, hogy Szűz Mária a szűlés után 40 nappal (a törvényben előírt tisztulási idő lejártával) ismét visszatérhet a közösségbe, hálát adni és ünnepelni. Másrészt ez az ünnep is Jézusról szól, mert szülei ekkor „mutatják be” (az Istennek és a közösségnek) a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte (amiről Lukács evangélium 2. fejezetében olvashatunk). Ebből a szimbolikus megnevezésből ered a gyertyaszentelés szokása, ami valahogy sajátos ízt ad ennek az ünnepnek.

A február másodiki ünnepnek a történelmi gyökerei visszanyúlnak egészen a 4. századig. Az Úr Jézus bemutatását Jeruzsálemben már a 4. században ünnepi körmenettel megünnepelték. Róma csak a 7. században fogadta el ezt az ünnepet, a Simeon és Kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante (találkozás) néven. Érdekes azt is megemlíteni, hogy a nem-keresztény rómaiak Februus, ill. Pluto tiszteletére ebben az időben szokták égő fáklyákkal körüljárni a várost s vesszővel igyekeztek egymást a bűnöktől megtisztítani. Ezzel párhuzamosan ezen a napon a keresztények gyertyás körmeneteket tartottak. A 7. században Ildefons toledói püspök írja, hogy „a keresztények Mária tisztulása napján gyertyákkal a kezükben, dicsőítő énekeket és zsoltárokat énekelve a templomok és a szent helyek környékén körmeneteket tartanak.”

Maga a gyergyaszentelés szertartása és szokása csak az 11. században kezdődött el és Európában csak a 12. században terjedt el. A Pray-kódex szerint a magyaroknál ezen a napon először a tüzet áldották meg és ennél a tűznél gyújtották meg a gyertyákat.

A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe (ami legnyilvánvalóbb a húsvéti gyertya megszentelésénél) egyike a legrégibb szentelményeknek. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” a gonosz, rossz szellemek ki ne cseréljék. Amikor a fiatal anya először ment templomba az ún. egyház-kelőre vagy avatásra, szintén gyertyát vitt a kezében.
Gyertyát égettek a súlyos beteg és a halott mellett is. Tápiószentmártonban (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) a haldokló kezébe szentelt gyertyát adtak, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. Mindenszentek és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyát. A vallásos néphit szerint vihar, ég-zengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani. Székelyföldön a beteget "megkerítették" a szentelt gyertyával, hogy meggyógyuljon.


Gyertyaszentelő napjához időjárás- és termésjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Általában úgy vélik, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön”. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Mura-vidéken úgy tartották Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél. A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld – vélték. Közismert regula: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell. Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. Például a szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán úgy mondták: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”


Szent Balázs püspök és vértanú († 316) – eredetileg orvoslással foglalkozott – nevéhez sok csodás beteggyógyítás fűződik. Legtöbbet emlegetett tette egy özvegyasszony halszálkától fulladozó gyermekének megmentése. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt a szent életű püspöknek. Ennek emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás – február 3-án, amikor az azelőtti napon megszentelt gyertyákkal a pap egyenként megáldja híveket e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól.”

Források:
http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_02/jelesnapok.html
http://www.folkradio.hu/hirek/hir_show.php?id=851
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-823.html
http://lexikon.katolikus.hu/G/Gyertyaszentel%C5%91%20Boldogasszony....
http://lexikon.katolikus.hu/B/bal%C3%A1zs%C3%A1ld%C3%A1s.html