A lángvörös kasvirág (gyakran használt magyar nevei: bíbor kasvirág, piros kasvirág) a margarétához hasonló virágú növény, az Egyesült Államok középső részét borító füves vidékekről származik. Az indián törzsek századokon keresztül használták sebek gyógyítására vagy kígyómarás ellen szereként. A gyógynövény az európai telepesek körében is azonnal nép szerűvé vált; orvosaik mindenható gyógyszerként alkalmazták különféle fertőzésekre. Olyannyira népszerű lett, hogy Európába átkerülve, Nagy Britanniában hamarosan kerti növényként díszlett. Az Észak-Amerikában honos növényt hosszú időn keresztül használták, ám a kasvirág a modern antibiotikumok felfedezésével a háttérbe szorult. Népszerűsége azonban napjainkban visszatért, mivel biztonságos immunerősítő szer.

A kasvirág kilenc faja közül három ( Echinacea angustifolia, E. pallida és E. purpurea) használatos orvosi célokra. A növény különböző részeit (virágzatát, leveleit, szárát, gyökerét) több száz gyógyszeripari termékben felhasználják, és számos formában léteznek. A kasvirág több hatóanya­gáról vélik úgy, hogy az immunrendszert erősíti, és az utóbbi években az egyik leggyakrabban használt gyógyírrá vált világszerte.

Forrás: vitaminsziget.com

Angol nyelven olvasóknak figyelmébe ajánlom:
http://www.herbs.org/greenpapers/echinacea.html