Harmatcsepp a fény porában

                                        Harmatcsepp a

                                        fény porában

                                       bolyhos reggel

                                       szúr a nap

                                       bor nevet rám

                                       a pohárból

                                       kristály-hű

                                       szelíd szavak

                                       véremben egy

                                       vén harang szól

                                       áhítatra hív

                                       szerény

                                       egy hajtásra

                                       felkortyintom

                                       a harmatos

                                       finom nedűt

                                       s rímpárokat foltozok

                                       egy vers

                                       kinyíló tenyerén.

                                      Zöld

                                     Keserűgyökér,fején ütött szegek,

                                     az utcasarkon koldusgyötrelem -

                                     garasos csend a felgyűrt reggelen

                                     és viharfelhős,törődött egek-

                                     vakon szedett pókhálófájdalom,

                                     szatír lüktetés vadvirágai-

                                     s a kerti almafámnak ágai

                                     simogatva,roskatag vállamon

                                    szétterülnek mint fűzöld fellegek,

                                    mint édes álmok elszórt hajnalon

                                    és ébredéskor csalódottan,vakon

                                    a sarki koldus kér néhány garast:

                                    üresen ásít a zsíros kalap

                                    vére hullató rossz aszfalt felett.

     

                                   Pálfordulás

                                   Rozsda marta nyaram csendjén

                                   fehér arcú tiltott Éden

                                  hagy nyomot estéim árnyán

                                  könnyű vérű lányok csókja

                                  s míg az erős parfümillat

                                  tüzes vérem tartja ébren:

                                 új Idők akkordja csendül

                                 csontra aszott holnapomba.

                                Mint villámcsapás

                                                            K-nak

                               Mint villámcsapás

                               felhőtlen,tiszta égből,

                               úgy jött s átjárta

                               minden csontomat,

                               azt súgtam Uram

                               elég volt a mélyből,

                               nem vádol már

                               a bomló pillanat-

                               ha már önmagam

                               a földig aláztam

                               azok előtt is

                               akik megvetettek

                               milyen leszek

                               előtte kit szeretni

                               örök sorsomban

                               szenvedni feledtek

                               vagy majd az alkony

                               gerinctelen haván

                               hull tar fejemre

                               lágy szeméből béke:

                              boldogan mondom

                              Istenem ez jó volt-

                              e pillanatért

                              élni már megérte.