Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

                                                             Napfelkelte

                                                            Elhamvadó

                                                            gyufaparázs

                                                            egyet

                                                            villan

                                                            utoljára.

                                                            Fényében

                                                            a nap

                                                            megbotlik

                                                            s rázuhan

                                                            a csúcsára.

                                                            Irracionális

                                                           Szélcsendben őszült víztükör,

                                                           egy átlátszó fehér ököl,

                                                           homályok fennkölt trónusa,

                                                           s a szavak belső ritmusa

                                                           feszíti terhelt idegem,

                                                           és minden olyan idegen,

                                                           mint sötétben a napsugár

                                                           és árapálykor a dagály,

                                                           ékszer nélkül az asszonyom,

                                                           és én magam,mert nem tudom,

                                                           hogy versem mihez mérhetem,

                                                           ha nincs benne tűz,értelem,

                                                           s gondolatomban gond szitál,

                                                           a szavak súlya irritál,

                                                           millió fényre tört írisz,

                                                           súlytalan fellegekbe visz-

                                                           ez az én büszke életem,

                                                           és ebben látom végzetem

                                                           A Tarna partján...

                                                          Mint régi vendég érkeztem e tájra,

                                                          nyár harmatozta hamis könnyeit.

                                                          Ezernyi gond szitált a fák hajára

                                                          egy néma sóhajt,sírt a tengelic.

                                                          Érésben minden,lágyan elterülve,

                                                          a búzatábla fakón pislogott.

                                                          Úgy nézett rám,mint ismert idegenre,

                                                          mint aki fél aztán tovaringott.

                                                          Árnyékom sandán somolygott utánam

                                                          s lelkemben késve burjánzott a csend.

                                                           pirosló meggy kínálta ringyó ajkát,

                                                           megismert,s bennem barátjára lelt.

                                                           Egy bátor szellő halkan kérdezett rám:

                                                           Honnan jössz vándor,s merre tart az út?

                                                           Nem szóltam semmit,mit mondhattam volna-

                                                           Hevesben Erdély bérce lángra gyúlt.

                                                           Ott fenyvesek,itt tölgyek hajladoztak,

                                                           testvérként utak ölelkeztek némán.

                                                           Mint két féktelen,de boldog szerelmes

                                                           a Kisküküllő robogott a Tarnán.

                                                           Egyszerre lettem idegenben otthon,

                                                           s láttam ahogy a fátyol lehull róla-

                                                           a Tarna partján messze szép hazámtól,

                                                           kitárta felém karját Európa.      

                                                                                                           

                        

              

                        

Megtekintések: 75

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Kenesei Aurélia Július 4, 2012, 12:16am

...." és minden olyan idegen..."....és minden szó olyan ismerős....nem kell Neked valamihez is mérned a versed...majd mi , majd én , majd minden egyes olvasód.

  "Mint régi vendég".....érkezem vagy vagyok az olvasód ....a napfelkelte meggyújthat-e egy gyufaszálat...vagy csak "megbotlik" a fényében a nap???....milyen szép...

   "minden idegen...." ....Neked ????....lehet-e idegen akármi is annak aki a betűvel , a szóval bármit elmond ...aki olyan gondolatokat és érzelmeket is ki tud mondani és leírni amit mi hétköznapi emberek ki sem találunk??...csak akkor érint meg bennünket és ámulunk amikor elolvasunk egy verset...egy Zsoltárt...egy dalt...amikor akár többszöri olvasás után is , újra akarjuk olvasni mert nekünk szól s mert gyönyörű....ha merném azt mondanám nekem szól...vagy szóljon nekem...nagyon szépekkel ajándékoztál meg ma bennünket...köszönöm!!!!!

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek