Illat

Megfoghatatlan valóság ...

Tavasz illata röppen az égre.

Illatfelhő leng körbe-körbe.

     Otthon vagyok.

Elindulunk, jön velünk,

Ismerősre köszönünk.

Meglepetten ránk köszön.
Szemünk találkozik, rég volt... 
-Hát ti mit kerestek itt?
/mosolya rémlik még, bókol./
-Nem változtál...
Orvos gyermekeivel dicsekszik,
Lányainkról kérdez.

Harminc egynéhány év illant...
     Az illat(a) régi  maradt.