Szellő szárnyán suhan a fény,
szerelmes hosszú őszt ígér.
Olyan az égen ma a nap,
mit csak indiánszív akart.
Tompul éltető melege,
lélek melegszik még vele.
Boldogsággal szívem tele,
későnyárral szeretkezve.

Rezdületlen erdő lombja,
égnek könnyét mind felszívja.
S míg a madarak hallgatnak,
fészkek kölyköktől hangosak.
Csoda ez most itt a tájon,
hol nem rég a halál táncolt.
Minden békés, vágyakozó,
angyallelkével szárnyaló.

Lám a vénasszonyok nyara,
áldást hoz nyűtt napjainkra.
Boldog most a hajléktalan,
nem fázik az éji honban.
A szegény is reménykedik,
s Istenünk is segít nekik.
Áldás kezedből az idő,
mint ad a hit, felemelő.

Jöjjön hát, minek jönni kell,
késői nyár reményekkel.
Bízunk újra, nemzetükben,
így akarja ezt sok ember.
Új fényt hoz számunkra az ősz,
hisszük hogy szeretetről dönt.
Népeink ha összefogtok,
lesztek többen itt boldogok.

Szellő szárnyán kell fel az ég,
nappal lustán nyújtózik még.
Nap széles mosollyal ölel,
tücsök kell hegedűjével.
Reggel fütyülnek a rigók,
kontráznak rá vadgalambok.
Virágok nyílnak az úton,
indián nyár koszorút fon.

10.09.2012