Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 

 Minden városnak megvannak a maga kövei, épületei, és a fura, néha bolondnak tartott emberei. Ezek közül az emberek közül van aki mindig ugyanott tűnik fel, van aki mindig máshol. Nem tudni hol laknak, hogyan élnek, ritkán lehet tudomást szerezni családtagjaikról. Ami nagyon érdekes: nem öregszenek! Komolyan mondom, meglett asszony vagyok, felnőtt fiaim, sőt unokám van, de hiába hagytam ki húsz évet a város életéből, mikor hazajöttem, és találkoztam Jóckával meg a mérleges nénivel az Arta mozi elől, olyan volt mintha csak tegnap láttam volna őket! Ki kell javítanom magam...nem is azt mondanám, hogy nem öregszenek, hanem azt, hogy nem változnak...Mert Jócka ugyan nem öregedett, de a mérleges néni már akkor pont ugyanilyen öreg volt mikor én gyerek voltam, mint most. Agitálta az embereket, hogy méretkezzenek meg egy lejért. Télen-nyáron. Hiába mondtad télen, hogy a sok ruha, a nehéz csizma miatt nem valós az érték amit mutat a mérleg nyelve, ő ragaszkodott hozzá. De ha egy perec vagy lángos volt a kezedben, azt elkérte, mondván, amiatt tényleg többet mutat majd...És vissza nem adta :))) Most is egy lej a méretkezés. Most is ugyanolyan régi, hagyományos mérlege van. Sűrűn járok arra, de soha senkit nem látok a mérlegre állni. Nem is csoda, ebben a világban, mikor Máriskó a zöld jelzésre várva egyik kezében laptopot a másikban mobiltelefont tart, mikor Gáborék hófehér Mercedesből szállnak ki, a koldusnak a kalapja melett elektronikus kütyű hever, a fürdőszobákhoz meg úgy hozzátartozik a digitális mérleg mint a tükör,  ki akarna méretkezni egy lejért, nyilvánosan? De ő ott ül...télen nyáron vastagon felöltözve és kitartóan várja a klienseit...

 Jócka már más tál tészta. Ő jön megy, benne van a város pezsgésében, hol szánalomra méltó koldus a templom előtt, hol virágárus a vendéglők asztalai között, hol politikát fejteget egy mikorfonba, ne adj' Isten tüntet a virágóra mellett az aktuális elnök lemondásáért...Egyik nap éppen a főtéren jártam. Előttem egy felcicomázott hölgy haladt. Egyszer csak Jócka a nő mellett termett, szinte a semmiből került elő. Most már ketten haladtak előttem. Megszaporáztam a lépteim, hogy halljam, mit duruzsol Jócka, de vigyáztam, ne előzzem meg őket, élvezve a színdarabbal felérő jelenetet. A hölgyre nem hiába írtam: fel volt cicomázva. Ő maga is érdekes jelenség volt. Kora meghatározhatatlan, festett szőke haját hátul óriási tarka masni fogta össze, piros ruhája kissé túl rövid volt, kék tornacipő-.szerűségben slattyogott, vállán neonzöld táska, szemein ódivatú fehér keretes napszemüveg díszelgett. Ajkai gyöngyházfényű rózsaszín rúzzsal voltak kifestve, megvetően lebiggyesztve figyelte mit mond Jócka.

- Naccágos accony, de cép teccik lenni! Acc egy cókot? Lecel a felecégem? Cép a ruhád! Jujj, de cinos vagy!

 Ilyen és ehhez hasonló dolgokat mondogatott Jócka, mint egy szerelmes kakas, olvadozó szemekkel nézve rá. A nő nem reagált, magasabbra tartva az orrát gyorsabban lépegetett. Jócka egy pillanatra beszalad egy kapualjba, majd kezében egy szál nárcisszal ugrott elő, s futva érte utol imádottját. Büszkeségtől dagadó mellel nyomta az asszony orra elé a sárga virágot, az meglepetten átvette, beleszagolt, és folytatta utját, újra figyelembe se véve hódoloját. Jócka kissé logóbb orral, de követte még egy darabig, én is őket, bár úticélomon már túlhaladtam, mégis kíváncsi voltam a fejleményekre.

 -Most acc egy cókot? Na, nédcél réám, lecel a felecégem?- hogy még mindig nem kapott választ, egyszercsak nagy mérgesen toppantott egyet: - Egy lejt se acc?

 A nő megbotránkozva nézett rá, s egy hirtelen mozdulattal Jóckához vágta a virágot, majd sarkon fordult, s engem majdnem fellökve visszafelé kezdett haladni. Jócka nekivörösödve, de egy helyben állva kiabált utána:

 -Nem is veclek felecégül! Ilyen bolond accon nem kell nekem! Nem is vagy cép! Ronda  vagy!

És ő is elviharzott a másik irányba...Álltam ott, és mosolyogtam, kissé szomorkásan...Azt hiszem egy kisebb szerelmi dráma szemtanúja voltam...

Megtekintések: 619

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Április 21, 2012, 8:02pm

Utoljára Jóckát a napokban láttuk a nővéremmel...A SMURD ügyeletén. Beviharzott és elkiáltotta magát: Ticta vérecet picilek, aggyatok egy poharat! De nem adtak neki, türelmere intették. Rövid időn belül a felvételis hölgy szólt neki: Kérem jöjjön utánam. Jócka riadtan kérdezte: Hova??? De követte a hölgyet. Nemsokára visszatértek, Jócka egy poharat tartott a kezében, benne tényleg véres vizelettel...Diadalmas arcot vágott, mint aki ezt hírdeti: Én megmondtam...Reméljük azóta semmi baj nincs, bizonyára gondos kezek meggyógyították. Imádkozom érte, a mi Jóckánkért...

Hozzászólt László József Attila Április 21, 2012, 12:44am

 Hááát... ect a cikket  kéccer ic elolvactam!!! Nagyon tetszett!   Még a kisfiam is jókat kuncogott velünk amikor felolvastam.

Hozzászólt SIMON EVA Április 20, 2012, 12:30pm

Ez az eset tenyleg Jockara vall, akik ismerik, nev nelkul is tudnak, hogy kirol is van szo.

Hozzászólt Margareta Vilhelem Április 19, 2012, 11:17pm

Berkeszi KInga gratulalok.Udvozollek szeretettel

 

Hozzászólt Milea Miklos Április 19, 2012, 10:33pm

Kedves Tunde !   Nagyon jol ,derusen  leirt tortenet . Folytasd az irast , jo erzeked van hozza.

Hozzászólt Modi Dezsö Április 19, 2012, 10:13pm

Köszönjük hogy leírtad ezt a kedves kis történetet.

Ezek az emberek nagyon fontosak a falu vagy város életébe, Ök adnak színt a hétköznapoknak, nélkülük  egyhangubb lenne az élet!

.........de azért egy lejt adhatott volna Jóckának, ha már nem is lett a felesége!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Április 19, 2012, 7:36pm

Köszönöm nektek is, Terike és Margareta!

 

Hozzászólt Margareta Vilhelem Április 19, 2012, 6:46pm

Tunde ,kedves nagyon elethuen irtad meg az esemenyeket ,raismertem mindket fohosre,ugyes vagy nagyon!!

Gratulalok irasaidhoz  ,kellemes delutant kivanok  Babu

Hozzászólt Dr. Varga Terézia (vterezia) Április 19, 2012, 5:41pm

nagyon szép kis történet ....GRATULÁLÓK :)

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Április 19, 2012, 4:57pm

Nagyon köszönöm mindenkinek azt, hogy olvastatok, hogy hozzászóltatok.

Hogyan segíthetsz?

vagy

vagy

PayPal és bankkártya

 vagy

adományozok


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek