Sarlós Boldogasszony ünnepe  Mária látogatását eleveníti fel a várandós Erzsébetnél, Keresztelő Szent János anyjánál.

 Sarlós Boldogasszony ünnepén - július 2-án - ezt a látogatást ünnepeljük.

Ez az egyházi ünnep viszonylag későn, csak a 14. században terjedt el, s mivel egybeesett az aratás kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette, s  az aratás patrónája  maga Szűz Mária.

Sarlós Boldogasszony ünnepe a ferencesek munkája nyomán vert gyökeret hazánkban. A köztudat az aratás kezdetét Péter és Pál ünnepéhez kapcsolja. A hozzáfűződő kultikus hagyományok, archaikus hiedelmek miatt azonban Sarlós Boldogasszony napját kell az aratás ünnepélyes népi előkészítőjeként  tekintenünk –a kemény munkának nem ekkor fogtak hozzá,  ez a nap ünnep volt!

Az ünnep hiedelem és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de főképp az aratás a tárgya.

 Egy pár suhintást tettek a sarlóval az asszonyok - még a  19. században  is az asszonyok arattak sarlóval. Az első világháború után az aratást már a férfiak végezték, s egyre inkább kaszával.

 Háromszor beledobták a kaszákat az aratandó búzába, hogy a munka jól haladjon. Szilben, miközben a misét hallgatták, a szerszámokat a templom falához támasztották. Mise után a búzában mindenki vágott egy rendet, majd hazatértek. A szerszámokat a pap megáldotta, így kezdődött másnap a munka.

Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra orsót, vagy sarlót festettek.

Göcsejben az aratók munka előtt letérdeltek és imádkoztak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek és ez mindaddig ottmaradt, amíg magától le nem esett.

 Csökölyön minden férfi tiszta fehér ingben, gatyában fogott az aratás, cséplés munkájához.

 Nemessándorháza aratói a munkát mindig a föld keleti sarkában kezdték. Az első két kévét azonnal keresztbe fordították, majd pedig a legelső kepébe rakták.

Tárnokon minden jobbágy egy köteg gabonát adott a templomnak, az égiháború "elharangozásáért" .

Ezen a  napon csak jelképesen arattak. A szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap áhítattal kezdték, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták. Mindez, az életet jelentő új kenyérnek szólt.

 Tánczos Erzsébet

Forrás:http://netfolk.blog.hu/2015/07/02/sarlos_boldogasszony_504