Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Éjfél előtt egy órával
(részlet az "Életem varázsdala - Cantus vitae propria" című kiadatlan kötetből)
A három éves főiskola és az államvizsga után már jött a kihelyezés. Hivatalból, a végzősök megkérdetése nélkül, az összesített tanulmányi eredmény alapján, és természetesen messze a Regátba (Óromániába)!
Mert hova is nevezhetnék ki a Székelyudvarhelyen született magyar leányt, mint az ország legtávolabbi keleti felébe.
Mikor eljött a napja Ildi is felült a vonatra a többi diáktársához hasonlóan. Iași városa volt az elsődleges cél. Moldova régi fővárosa, magyar régi neve Jászvásár. Sok híres román személyiség született, élt, tevékenykedett itt. Méltán büszkék rájuk az itt lakók.
Az osztályból kilencen érkeztek a szép, régi városba. A megyei egészségügyi igazgatóságon kellett jelentkezniük. Most is elhangzott a régi szólam: „menj be te, Ildi! Te tudsz románul”. Már otthon, a főiskolás évek alatt is ez ment. Bárhova mentek idegen városokba, mindig őt küldték, hogy beszéljen. Nem mintha valóban jól tudott volna románul, de bátrabb volt a többieknél, és elég találékony, hogy meg tudja magyarázni, amit kellett, amit akart.
- Jó napot kívánok. Védőnők vagyunk Marosvásárhelyről. – jelentkezett udvariasan.
- Jó napot. A többiek hol vannak?
- Kint várnak.
- Jöjjenek be!
Bementek, az igazgató hellyel kínálta őket, majd felsorolta, hol vannak védőnői helyek. Teljesen ismeretlen helyiségnevek hangzottak el. Nem nagyon tudtak mit kezdeni ezekkel, a nevekkel. Azt kérték, hogy legalább egymás közelében legyenek a falvak. Így esetleg felkereshetik egymást.
Eleinte valóban még találkozgattak, meglátogatták egymást, de Karácsonyra már egyedül maradt. A többiek feladták és haza mentek.
Ildikó nem adta fel. Helytállásból, büszkeségből. Őt otthon erre nevelték a szülei.
Az első falu ahol dolgozott Stănilești, az orosz határ mellett volt. A Prut folyó a határ: a jobb partján Románia, a balon a SZU.
A rendelőben a körorvos fogadta. Ott volt a többi munkatárs is: a szülésznő, a közegészségtanász, a takarítónő és a süket kocsis. Közös szobát kapott a szülésznővel, és tíz falut több mint kettőszáz csecsemővel. A rendelőhöz tartozott egy gyermekfektető hat ággyal, meg a szülészet, szintén hat ággyal.
- Magácska főiskolát végzet? - érdeklődött a doktor
- Persze! – jött a válasz
- Átveszi, akkor a fektetőt. Reggel vizitel, meg este. Beadja a gyógyszereket, injekciókat. Azután megnézi a bejövő betegeket, ellátja őket. Egy asszisztens kell, tudjon ennyit! A csecsemők látogatását a rendeletek szerint végezze. Én megyek szabadságra. Majd jövök.
Így aztán egyedül maradt, orvos nélkül. Mindent el kellett végeznie. Kilenc-tízig végzett a benti munkával, ezután felült a szekérre, vette a csecsemőmérleget és indult látogatni, kezelni, védőoltásokat beadni. Estére került haza. Ha éjszaka szülés volt, és ha a babával valami gond adódódott, hívták. Az orvos nagy ritkán megjelent. Olyankor rendelt, kiabált a személyzettel, berúgott és másnap megint elment. Ildi újra magára maradt. Ő volt az orvos, az asszisztens, sokszor a takarítónő is.
A csecsemőlátogatás nem volt könnyű dolog. Ha esett, ha fújt – és a Crivăţ nagyon tudott fújni (!) – menni kellett. Télen sokszor derékig érő hó volt, és mínusz huszonöt, harminc fokos hideg. Kegyetlen hideg, keleti szél a Crivăţ! Havat, fagyot, hóvihart hoz.
Jó volt este hazaérkezni, és a meleg szobában beszélgetni a szülésznővel, meg a látogatókkal. Úgy érezte, szerették, bár még a nevét sem tudták kiejteni. Valami olyasmit mondtak, hogy „Eldekó”. Nem értették, miért szomorú néha. A szilvesztert is együtt töltötték, és mikor az ottani éjfél előtt egy órával megszólalt az a furcsa, szívbe markoló zene a Kossuth rádióban, nem értették, miért állt vigyázban és potyogtak a könnyei. Hogyan is érthették volna?
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Nagy Reka Január 6, 2012, 8:34pm
-
Nekem is kerult rokonom 2 testver Orvos es Tanar Botosanba, ott is ragadtak, es a leszarmazottakat mar nem is ismerjuk.
-
Hozzászólt Csiky József Dody Január 6, 2012, 7:02pm
-
Érdekes és ismert történet. ,,Akkor ,, ez volt a lakosság egybeolvasztási módja. Jó ,hogy eszünkbe jutnak még azok a ,, fekete,, idők .Nem szabad elfeledni soha.
-
Hozzászólt Fodor Rozalia Január 6, 2012, 6:48pm
-
Bizony ugyvolt ,elvegeztek 3 vagy 5 evet,diplomaztak es azutan 5 eves szerzodessel kaptak kihelyezest, mert az 5ev altt vagy odanosult vagy ferjhez ment , igy alattomosan romanositottak . Bizony , bizony igy volt.Nehez idok voltak de az a batorsag azert nem mindennapi . Jovolt olvasni. Kosznom.
-
Hozzászólt Farkas Borbála Január 6, 2012, 5:54pm
-
Hát gratulálok Ildiko a kitartásodért nagyon csodállak ,de jó volt ezeket olvasni hisz vissza emlékeztem az akkori kegyetlen időkre de ... most is néha találkozok kegyetlenségekkel ,még irjál mert ilyenkor othon érzem magam sok puszi
-
-
Szep, Nekem tetszik, Ilyesmi a Baranyi Ferenc megjelent uj konyvenek is a temaja. Kell tudjuk, hogy is volt akinek igy alakult az elete. Koszonjuk
-
Hozzászólt Lengyel József Január 6, 2012, 4:54pm
-
Ildi olyan volt s ma is olyan,aki mindenütt és nehéz körülmények között is megállta,megállja a helyet,nem vagyok elfogult,gratulálok ezert a szép,de nehéz éveket felidéző visszaemlékezésért,Szeretettel,Jóska
-
Hozzászólt Lázár Tibor Január 6, 2012, 3:57pm
-
Persze, hogy nem volt egyszerű de 3 év után felmondással azért el lehetett menni. Sajnos "átmeneti" megoldásnak bizonyult mert a marosvásárhelyi események idején "barátnak" hitt munkatársaim munkahelyemen botokkal felfegyverkezve fogadtak. Magyar lévén tudatták, hogy én is felelős vagyok a történtekért.
Hátrahagyva mindent, áttelepültem Magyarországra ahol jelenleg is élek családommal.
-
Hozzászólt Illyes Istvan Január 6, 2012, 3:51pm
-
Sok szaz magyarnak ismerosek ezek az erzesek. Engem csak az foglalkoztat, vajon ma egy frissen vegzos kozepkaderre vagy orvosra rabiznanak-e tiz falut?
-
Hozzászólt Vogel Josef Stefan Január 6, 2012, 2:59pm
-
- ijen dramatikum mentesen? eggyszerüen haza?! Èn Nagyszebenböl ami, mégis mégis.... haza kerüljek Szatmárba, "repartitio" útán, megható biografiát kellett irjak( nem kitalaljak, hisz meg volt!) hoggy haza engedjenek.
-
Hozzászólt Juhász György Január 6, 2012, 2:47pm
-
"Utánna hazamentem Erdélybe." Jó ezt így olvasni!...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz