Eme híres kérdés több nyelvemlékünkben előfordul.

Kolozsvár, Mariánum

Nyelvtörténet óra. 56 ember az előadóteremben, mert a tanárnő nem csak tüdősíppal beszélt rossz légzéstechnikája miatt, de szigorú is volt olyannyira, mint a hétfejű sárkán. Nem mert hiányozni senki. Bezzeg, ha valaki mélyebbet szuszogott a kelleténél, arra már rohant rá, hogy mi baj van! Ne csúfondároskodjunk, mert ez komoly dolog, s a vizsgán mind elvérzünk! Lapítottunk is, mint a laposos (ejnye, ez a gép megint megevett egy betűt!) a fűben. Egyszer csak idézet idézete egy idegen nyelvű levélből:

KIK OZUK?

Mik vogymuk! -vágta rá tréfás kedvű társunk a hátsó padból fejét fel se emelve, a "Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk" -ra asszociálva. Na próbáljátok csak ki, hogy lehet röhögni aképpen, hogy még csak hangosabbacskán se szuszogj közben! Azt hittem elpusztulok szünetig.