Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Figyelte ahogy szuszog. Vajon lélegzik még? Hátul az ágyban voltak ők, a gyerekek. Anyu előbbre ült, a fotelben. Bármilyen adást nézett a tévében, belealudt. Sípolt a tüdeje ahogy vette a levegőt. Ha felébredt és már tudatosabban vette a levegőt, a sípoló hang megszűnt. Ilyenkor ő megijedt. “Jaj Istenem, ugye lélegzik még?” Kislány volt, de benne volt az a mély aggodalom, ami a túlérzékeny embereket jellemzi. Egyszer egészen nagy fiúkkal is összeverekedett Anyuért. Tél volt, olyan régi, igazi hideg tél. Ropogott a lábuk alatt a hó. amikor kiléptek a házból az orrcimpájuk összeragadt. Csak ketten mentek egy nagynénihez látogatóba. Akkoriban a városban még voltak olyan utcák, ahol szinte soha nem járt autó. Egy ilyen utca lejtőjén haladtak, amikor a szánkózó nagyfiúk szándékosan Anyu felé siklottak, és felborították. Anyu megijedt, s mint ilyenkor mindig, sípolva kezdte kapkodni a levegőt, mintha bármelyik pillanatban megfulladhatna. Ő apró, pálcika karjaival dühösen ütlegelni kezdte a fiúkat, akik ekkor riadtan álltak Anyu körül. Az egyik őt is félrelökte. De ez nem számított. Folyamatos volt a halálos aggodalom, minden percét végig kísérte, hogy megfullad, meghal, és ő anya nélkül marad.

Amikor valóra vált a rémálma, s Anyu tényleg megfulladt, ő pár napig nem tudott a tragédiáról. De csak elvileg. Mert érezte, minden kicsi porcikája tudta, hogy vége, Anyu nem szuszog többé. Meg akart halni, utána menni, a temetésen állítólag a sírba akart ugrani, alig tudták visszafogni. Ő nem emlékszik. Valami véglegesen elszakadt.

De a halálos aggodalom benne maradt, megbetegítette. Soha többé nem élt aggodalom nélkül. Mi lesz, ha a legrosszabb történik? A szerelmével, a férjével, a gyermekeivel, a testvéreivel… a sor végtelen. Ha valami jó történt vele, félt, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mai napig ebben él. Most is fél, amikor akár boldog is lehetne. Figyel és aggódik. S  mint olyan sokszor, most is arra gondol, hogy ezt már nem akarja. Ki akar lépni mindenből, de legfőképpen ebből a világból. Csendes nyugalomra vágyik amellett az ember mellett akit szeretni merészel mostanában. Aki, ha vele van, egy mosolyával is megnyugtatja, akinek elhiszi, hogy nincs ok az aggodalomra. De amint nincs vele, máris aggódik, immár őérte is.

Így nem lehet élni – gondolta. És egy laza mozdulattal kilépett. A robogva közeledő autóbusz elé….

Megtekintések: 104

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Sebestyén Péter Február 20, 2015, 10:34pm

A napokban Maroshévizen az állomás  előtt lépett valaki a vonat elé. Nem sokat ért el vele. A vonat nemj állt meg.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2020   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek