Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 Faarccal lépett oda hozzá a fiatal lány. Pindurka papírdarabot nyújtott felé. "Mosolyogjon gyakrabban" - mondta. A faarc nem lágyult mosolygóssá. Lenézett a kezében tartott kis papírra. Két szem és egy felfele görbülő száj. Mosolyka. Szmájli, ahogy a fia szokta mondani. A fia. A nagyobbik. Szereti őket, közhelyesen beléjük kapaszkodott mindig, mikor válásról esett szó. Mikor kicsik voltak, azért nem léphetett, mert még nevelésre, példamutatásra szorultak. Most, hogy már felnőttek, azért nem, hogy ne szégyenkezzenek a szüleik miatt. Közhely, már az. De csak akkor, ha mástól hallod. Ha magad vagy benne a helyzetben, rögtön élessé válik minden. Lábat cserélt. A balt tette hátra, a jobbikat előre, mintha azzal indulna. A mozdulat közben reccsent egyet a dereka. Mint akkor.... 

 Nagyon réginek tűnt az a kora nyári nap. A gyerekek még kicsik voltak, hatéves forma a nagy, egyéveske a kicsi. Ők már akkor hidegültek el egymástól, de ezen a napon valamivel felszabadultabbak voltak. Ragyogott az ég, kékje a szerelmük kezdetére emlékeztette. Akkor még szelíd-kék volt a felesége szeme. Akkor még sokat ígért a barackízű csók, az egymásba kapaszkodó ölelés. A fájó-szép emlékek felpezsdítették benne a boldogság pirinyó szikráját. Ahogy ott ült egy vénséges vén fa törzsének támaszkodva, elöntötte a bizonyosság, hitte, hogy az a szerelem nem múlt el, nem múlhatott el. Sőt, gyümölcsei vannak! Ez a két tündéri kisfiú. Felugrott, odalépett a feleségéhez, magához ölelte, és a fülébe súgta: szeretlek. A nő ösztönösnek tűnő mozdulattal bontakozott ki a karjaiból, és ránézett. Reccsent egyet a dereka, ahogy megfordult. Fájdalom hasított a mellkasába, az egykori szerelme tekintetétől. Idegenül csodálkozott rá, idegenül és hidegen. És értetlenül. Nem értette a szót: szeretlek... Hát elfordult... Reccsenő derékkal. 

 Hetekig állt ott, minden este,és koldult. Szeretetkoldussá vált maga is. Vágyta a nőt, akitől megrettent mikor ezen a helyen kéregetett. Szavak nélkül, esdeklőn. Az az egy vágya maradt, hogy adni tudjon neki. Nem várt cserébe semmit, csak adni akart. Az esztendők alatt felgyűlt töméntelen szeretetet. Amit hiába próbált a családjának adni, mindig visszautasították. A gyerekek kicsi korukban még elemi ösztönnel elfogadták... Aztán később elromlott valami, már nem tudták mit kezdjenek az apjukból áradó érzelemmel. Állt hát, koldult, és abszurd módon mégis inkább adni akart. A nő... A koldusnő. Ott jön, közeledik.. Léptei repdesők, szeme elsötétíti az utcalámpák fényét, úgy ragyognak. Szépívű szája mosolyokat csillant. Felfele néz. Magas a férfi aki az oldalán lépked. Nyugodt, magas, ezüsthajú. Meleg hangon magyaráz a nőnek valamit, energikusan. Kissé hosszú haja a szemébe lóg, időnként beidegződött mozdulattal hátrasimítja. Megállnak, a férfi magyaráz, a nő rajongva, boldogan nézi. Nyoma sincs a koldulásnak... 

 Elkésett... Már senki nincs akinek szeretetet adhatna. Meggörbül a háta amint elindul. Húzza a lábát, egyiket a másik után. Nehézkesen. Haza kell mennem...- gondolja. Haza? Ugyan hol van egy szeretetkoldusnak otthona...?

 

Megtekintések: 138

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Dr Boros Lószló Február 23, 2015, 3:50pm

Nagyon szép gondolatok,rettentő nagy igazság,az élet igazsága van megirva keresetlenül!!Gratulálok

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Július 12, 2014, 9:20pm

Nagyon, nagyon szomorú történet.

Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Július 3, 2014, 11:04am

"Az az egy vágya maradt, hogy adni tudjon neki. Nem várt cserébe semmit, csak adni akart. Az esztendők alatt felgyűlt töméntelen szeretetet."

Megható.És vajon hány sorstársa ül magányosan otthon, egyedül ...

Hozzászólt Páll Albert Július 2, 2014, 11:32pm

Nem. Számítottam erre.

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Július 2, 2014, 11:22pm

Köszönöm, kedves Albert! Remélem nem okoztam csalódást. 

Hozzászólt Páll Albert Július 2, 2014, 11:08pm

Kedves Tünde, már nagyon vártam a folytatást. "Elkésett... Már senki nincs akinek szeretetet adhatna", ettől féltem.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2021   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek