(Bakuwa)

A bakuwa törzs körülbelül két évszázaddal ezelőtt tűnt el a történelem süllyesztőjében, mégpedig úgy, hogy egész egyszerűen magába olvasztotta a wimba nép, amely óriási többségben élt a Szumbawa-szigeteken. A bakuwa nyelv annyira elütő és egyedülálló, rokontalan a világnak azon a táján, hogy a wimba nyelvészek éppen emiatt kezdték tüzetesebben tanulmányozni, és mert csodabogárnak bizonyult, csakhamar a tudmányos érdeklődés középpontjába került: megszerkesztették nyelvtanát, megjelent az első wimba–bakuwa szótár, megalakult a BBT, a Bakuwául Beszélők Társasága, amely sorra kiadta a bakuwa irodalom színét-javát, természetesen kétnyelvű sorozatban, egyrészt azért, hogy a bakuwát még nem beszélők is élvezhessék, másrészt hogy ezáltal kedvet teremtsenek a bakuwa kultúra befogadásához és széles körű megismeréséhez a wimbák között. Valami olyasmi történhetett, mint a már rég kihalt latinok nyelvével és kultúrájával, annyi különbséggel, hogy míg a latin kultúra és nyelv tovább él és virágzik az újlatin népekben és általuk vált ismertté az egész világon, a bakuwák nyelve, kultúrája csak mint különlegesség, furcsaság, egyediség keltett érdeklődést, igaz, hogy mint minden efféle, teremtett csakhamar divatot is, egyelőre csupán Szumbawa körzetében.

A sznobok és különcködők kapva kaptak rajta; előkelőbb társaságokban illett ismerni ezt a korábban még barbárnak tekintett nyelvet. Hiszen már maga a népnév is izgalmas, a ba kuwa ugyanis azt jelenti: szeretlek. Wimba nyelven persze.

Kialakult egy olyan ellenzéki réteg is, amely a bakuwáktól származtatta magát. Ez azt hangoztatta, hogy ha egy nép(csoport) megszűnik, nem biztos, hogy minden egyede megsemmisül, csak beolvad a többségi népbe, kultúrába. És bár a bakuwák kihalása-beolvadása oly régen és oly simán, csendesen ment végbe – az írásos dokumentumokon kívül szinte semmi más nem maradt fenn –, miért ne lehetne valóságos, hogy egyik-másik mostani wimbának bizony bakuwa vér is csörgedezik az ereiben.

A kérdés tanulmányozására Szumbawára érkezett Billy Bauck – ejtsd: Bilibók – professzor, Hosszabb időt töltött a szigeteken, és fáradságos kutatásának gyümölcseként az alig ötven lakosú Kintorno hegyei között felfedezett egy alig negyven esztendős pásztort, aki csak törve beszélte a wimba nyelvet, mert, mint pironkodva bevallotta: ő bakuwa.

Nahát. Egy igazi, élő bakuwa! Óriási szenzáció!

A professzor ismerte a bakuwa nyelvet. Könyvből tanulta, mint a többi érdeklődő, hát azonnal átváltott; de mekkora volt a döbbenete, mikor a bakuwa pásztor egyáltalán nem reagált a szavaira, vagyis nem tudott bakuwául! Alig öt-tíz szót sikerült azonosítaniuk, amelyek valamennyire hasonlóan hangzottak és nagyjából ugyanazt is jelentették. A pásztor bakuwája egy ősi változat lehet, amelyet az altörzs, amelyhez tartozott, érintetlenül őrzött meg, még talán a történelem előtti (?) időkből...

A pásztor szerint – hogy ne bocsátkozzunk más, inkább csak a szakembereket érdeklő részletekbe – a ba kuwa nem azt jelenti: szeretlek, hanem azt hogy: élek.

Billy Bauck szerint az élet és a szerelem egyet jelentett a bakuwáknál. Kutatásainak eredményeit öt vaskos kötetben tette közzé angol és wimba nyelven.

A pásztort egy ideig mint őskövületet mutogatták itt-ott, tudományos ülésszakokon. Gyakran szerepeltették tévéműsorokban, ám a civilizácó csakhamar megártott neki; elvitte egy közönséges influenza.

Ez így talán jobb is, hangoztatta a professzor; mert gondoljuk csak el, mi lesz, ha ez az ember megnősül, gyermekeket nemz, akik az ő ősnyelvén nőnek fel, elszaporodnak, jogokat követelnek, satöbbi. A veszély, amely a wimba nép törhetetlen egységét fenyegette (volna), lám, egy ostoba vírusnak köszönhetően simán elhárult.

Az ősbakuwával csak vájt agyú nyelvészek foglalkoznak. Szumbawa egyetemén viszont működik már a modern bakuwa nyelv- és irodalom tanszék. Bevezették a fakultatív oktatást, a középiskolások újbakuwául tereferélnek. A szókészlet tetemes részét suttyomban máris átvette az alvilág: tolvajnyelvnek kitűnően bevált!

A kormány, hogy letörje a fel-felhorgadó politikai elenzék kunkorodó szarvacskáit, nemrég engedélyezte a bakuwa nyelv különleges használatát a hivatalokban, közintézményekben is. A színházak repertoárján fele-fele arányban találni wimba és bakuwa darabokat. Így hát nonszensz azt hangoztatnia valakinek Szumbaván, hogy ő: bakuwa. Na és?

Mindenki tudja, hogy az utolsó bakuwa, az a szerencsétlen náthás pásztor, régóta nincs az élők között.

A két nyelv olyan pompázatos szimbiózisban él Szumbaván, aminőről, míg valóságosan is éltek a bakuwák, még csak álmodni sem lehetett.

Az alsóbb néprétegek többnyire vulgárwimba-bakuwául beszélnek.

A fejlődés megállíthatatlan.