Álmok háza
- Anyák napjára-
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)
A dolgok változatlanságában hitt. Egészen a mai napig.
"Ez itt a világ közepe"- gondolta. Ahol az álmokat őrzik.
Elindult. Maga sem tudta, hogy merre. Talán keresni békéjét.
Vele szemben az útelágazás túloldalán régi feszület.
Nézte Jézust, bajusza alatt mormolta:"Miért tetted..."
Vérpiros szemei könnybe lábadtak, halotta hangját:
"Vigyázz! Leesel"- mosott ruhát ledobva, karját nyújtva
Szaladt."Buta"- korholta, szeretett csókkal vigasztalta.

Az út, amin haladt, ösvény volt,és remélte elvezeti oda,
Ott áll,emlékképek: Édesanya,mindig őrá várt,térjen haza.
Ahol meglátta először a napvilágot,zavartan hümmögött.
Álmok háza romokban,lelke darabokban,látja Édesanyát.