Én és az árnyék
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Leírhatatlan messzeségből közeledek,
A tornácon már ott van egy árnyék,
De mire odaérek tovább is áll.
Tekintetemmel keresem, szökni próbál.
Kimerült az ostoba, szobába megszólal a zongora.
Dermedten gereblyézem össze széttört szívemet,
Díszdobozba rejtem, nehogy valaki ráleljen.
Mikor a napot eltakarja egy szürke felhő,
Akkor újrahasadt a lét, s elevenen újra ugrál
Körülöttem egy fekete árnyék. Tudatalatti összeomláshoz
Vezet, mert gyorsvonatként közlekednek körülöttem
A hétköznapok s egybe folynak, mint én és az árnyék.