Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Lófalván megáldatik az ifjú pár

Lófalván csudaszép lányok teremnek.
Ezt az is bizonyítja, hogy szinte mind oda járnak párt keresni az ökörfalvi

legények. És becsületükre legyen mondva, mindig a legszebbjét kapkodják el
maguknak.

Úgy adódott, hogy ezen a nyáron is nagyot határozott magában egy ökörfalvi legény:
gyengéden megfogta a szép leány kezét és elvezette a paphoz, hogy megbeszéljék
a fogadalomtétel háromszori hirdetését és lebonyolítását. Ment minden, mint a
karikacsapás.

Aztán amikor elérkezett a nagy nap, fölkerekedett az ökörfalvi rokonság és nagy
zeneszóval meg pálinkásüveg-kóstolgatással elmentek Lófalvára, hogy kikérjék a
lányt. Úgyis járt eleget már hozzá a legény, meg aztán végre legyen szabad az,
ami addig tiltva volt…

Ki is kérték a szép arát annak rendje és módja szerint. Volt mindenféle
próbatétel, találós kérdés meg néhány lényegtelen apróság, de a vőlegény
prímára vizsgázott, mindenre tudta a választ. Meg is kapta hát szeretett
mátkáját szó nélkül, mert a lány rokonsága látva a talpraesett észjárású
legényt, egy cseppet sem kételkedett abban, hogy majd a páros életben meg tudja
állni a helyét.

Ezzel elindult a lakodalmas menet a templom irányába.

Be is vonult az ifjú pár sűrűn körülvéve násznagyokkal, vőfélyekkel, koszorús
leányokkal és legényekkel. Gyakorlatlan szemlélő nem is tudja, miért van erre a
kíséretre szükség. Hát ezennel eláruljuk. A násznagyok, akik már rég túl vannak
az életnek eme momentumán és még sok-sok más próbatételén, mintegy támogatják
és biztatják az izguló párt. A koszorús leányok és legények szoros kíséretére
pedig azért gondolt a hagyományalapító nép, hogy ők élő példaként szemük előtt
lássák, hogy mi vár rájuk, ha majd ők is hasonló elhatározásra jutnak.

A méltóságos tiszteletes széles mosolyával fogadta az érkezőket. Az orgona
erőteljes majd meghitt, édes dallamokkal festette a jövőt. A videós is
felkészült a cselekvésre. A pap fölnézett. Az orgona elhallgatott. Hirtelen
mélységes csönd lett. Egy kis piros lámpa jelezte, hogy a felvétel elindult.
Két áldásra széttárt kéz lendült a magasba, kezdetét vette az áldás: „Áldott az
Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és
minden vigasztalásnak Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban,
hogy mi is megvigasztaljunk bármely nyomorúságba esteket az Ő kegyelme által az
Ő békességére, Ámen.” Szóval ezek is beleestek a nyomorúságba… Vagy a
méltóságos tiszteletes olyasvalamiről tudott, amit a vőlegényecske csak ezután
fog megtudni...?

Tovább folyt a rendezvény a legnagyobb rendben és komolyságban. Csak azt nem vette
észre senki, hogy mit is mondott a pap, mert köztudott, hogy a lakodalmas nép
túlnyomó többsége nem a hirdetett igére figyel, hanem – aki még elég józan
hozzá – a fiatalok eskümondására vagy a pálinkásüveg tartalmára összpontosít.

No, szóval kedves olvasó, arra kérlek, ne mondd el eme két fiatalnak, hogy mivel is
áldotta meg őket az egyházközség feje, mert akkor az élet legelső nehéz
pillanataiban máris prófétának, netán Illésnek, Sámuelnek vagy, bocsáttassék
meg nekem, Mohamednek nevezik majd a papot, aki nem tett semmi rosszat, csak
véletlenül a temetéshez nyitotta ki az imádságoskönyvet…

Megtekintések: 94

Tetszik

1 tagnak tetszett

Következő bejegyzés >

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szilágyi Mihály November 17, 2010, 8:19am: Természetesen Lófalva és Ökörfalva tudtommal nem létezik a valóságban. Csakis azért kellett ilyen faluneveket kitalálnom, nehogy véletlenül az illető pap kellemetlen helyzetbe kerüljön. Ha valaki nem hiszi, hogy igaz, akkor jöjjön el hozzám személyesen, mert bemutatom az esküvőről készült videót.

Hozzászólt Filep Mária November 17, 2010, 1:05am: Lófalva, Ökörfalva létező települések, vagy sem? A történet szempontjából lényegtelen. Nem kell megcsúfolni a valódi helyszínt. Örvendek, hogy vidám népmesék manapság is születnek.

Hozzászólt Borbély Irén November 16, 2010, 2:16pm: Ökörfalván még nem,de Bikafalván jártam már (Hargita megye)

Hozzászólt Szilágyi Mihály November 15, 2010, 8:40am: Köszönöm a biztató szavakat, a kedves véleményeket! Bárki elhiheti, a történet NEM kitalált, valóban megtörtént!
Még fogok ilyen és ehhez hasonló törtöneteket közzétenni.
arra kérek tehát minden kedves Olvasót, hogy bíráljanak is, mert ezzel csak tanulok!
Még egyszer KÖSZÖNÖM mindenki biztató kedvességét!

Hozzászólt Dósa /Kiss/ Erzsébet November 14, 2010, 8:53am: :)) Ezzel a komikus kis történet olvasásával kezdődött a vasárnapom. Köszönöm a jókedv fokozót :) Szinte látom magam előtt a násznépet.., a pap előtt álló ifjú párt, akik tuti vagy ahogy a Zsuzsa rokona mondaná, "az fix" hogy abban a pillanatban nem a prédikáción járhatott az eszük :) Ezután, templomi esküvőn biztos, hogy én is odafigyelek a prédikációra, "az fix" :)) Miska Kedves, gyűjtse tovább a hasonló vidám történeteket és ossza meg velünk is, színesítse napjainkat! :) köszönöm! :)

Hozzászólt Filep Mária November 13, 2010, 9:57pm: Kedves Miska! Ne fogja vissza magát, és írjon. Talán az új bor megtisztelésére, és a mi szórakoztatásunkra ván még néhány vidám története.

Hozzászólt Nagy Éva November 13, 2010, 7:27pm: Jo kis "tortenet"!:))))))

Hozzászólt Borbély Irén November 13, 2010, 10:28am: :))) Régebb ha kiderült,hogy a fiatalok bizony hozzá nyúltak a" húsos fazékhoz" esküvő előtt,eklézsiát kellett követni -bűnbánás- a presbitérium előtt .Anna néném is így járt.A főpróbán a pap megtanította mit kell mondani: szánom,bánom amit cselekedtem,ezzel a legénnyel bűnbe estem,,,,stb. Anna nénémnek az jutott eszébe,hogy ha ő ezt így elmondja,hogy szánom-bánom vajon a legény még meg esküszik e vele. Végül így oldotta meg mikor oda kerültek: Szánom,bánom...én biza tiszteletes úr bizonyisten nem bánom. A presbitérium kuncogásával és a tiszteletes egy ejnye,ejnye Annájával néném megkapta a feloldozást :)