A magyar néphagyomány   kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Az e napon ünnepelt szentet az egyház is legendabéli alaknak tartja de ,  mint jelkép igen érdekes. Luca akkor lett keresztény, mikor  még az ember életébe kerülhetett.  Luca  közölte pogány vőlegényével:  nem megy hozzá,  mert apáca életet akar élni.  A kikosarazott fiatalember  följelentette a hatóságoknál. Miután Lucia jottányit sem változtatott az elhatározásán, a helytartó bordélyba akarta vitetni. Akarta, de nem tudta, mivel Lucia teste úgy elnehezült (?), hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni.Ezután megkínozták, megölték.

 Luca jellemzője egy tál, benne két szem. Ennek  is van azonban magyarázata. A Luca név  a LUX azaz fény szóból ered,   a „szeme világa, szeme fénye"  kifejezéseket meg mind ismerjük. A  halottakért is így imádkoztak: Lux perpetua tuceat eis ( „Az örök világosság fényeskedjék nékik"). Lucia a vakok és szemfájósok védőszentje lett, de imádkoztak hozzá az utcalányok, a férjhez menetelre áhítozók  és mindazok, akik tűvel, vagy más hegyes szerszámmal dolgoztak, mert e foglalkozásokhoz jó szem kell.

 Luca napja eredetileg a pogány téli napfordulói ünnepek része  volt.  

A  néphagyományban   tetten érhető Lucia-Luca kettős természete, illetve, hogy két alakról van szó. A szent mellett  ott van a rettegett, banyaszerű „Luca", „luca-puca", „lucaasszony". Ő boszorkány,  aki  a napfordulatot megelőző téli sötétség  szimbóluma lett. Az éj, a sötétség hagyományosan  a gonoszok, varázserővel bírók „munkaideje", akik az egyre hosszabbodó téli éjszakákon egyre  aktívabban tevékenykedhetnek.

 A néphit szerinti Luca névnapján tilos sok asszonyi munka: fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés.

A Luca-napi hiedelmek, népszokások többsége az új  esztendőre vonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás, szerelmi jóslás.

Molnárkalácsot is sütöttek az asszonyok,  Luca napján sütötték meg a szentestére szánt ostyát is, amit lisztből és vízből sütöttek, mindenféle más hozzávaló nélkül. Egy recept: 1kg liszt, 40 dkg cukor, 1 késhegynyi szódabikarbóna, 1dl olaj, 1/2 dl tej kell hozzá, de ha nem elég folyós a tészta, inkább vízzel kell hígítani, mert a sok tejtől tapad. Bővebben: http://netfolk.blog.hu/2013/12/20/karacsonyi_nepszokasok_7_az_ostya...

A képen ostyasütő látható.

Országszerte  szokás volt a legények kotyolása.  Először is a legények olyan hosszú gerendát  vontattak be a szobába, hogy alig lehetett az ajtót becsukni tőle, meg szalmát is vittek magukkal be a házba.  Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a  kotyoló verset, néhol eközben rostán át vizet öntöttek a kotyoló ifjakra. Ezek a népköltészeti alkotások nem éppen kedvesek, de megsértődni nem illett, és  nem volt szabad közbeszólni sem , mert akkor megtörik a varázslat! Ezek ugyanis termékenységvarázslások, éhen halni meg senki sem vágyott a következő esztendőben.

Kotyolók láthatóak a képen.

Amikor vége lett a kotyolási ceremóniának, a gazdasszony gyorsan hamut szórt a legények fejére, mondva: „Üljetek pipikéim, üljetek nyugodtabban, majd kaptok egy kis kukoricát. ..” A legényeket természetesen a helyesen végrehajtott kotyolásért cserébe megkínálták valami csemegével.

Néhol Luca napján férfiak acélt vittek és így  „lucáztak”:

„Jó napot! Hoztam maguknak acélt, Hogy fazekaik, táljaik ne törjenek kancáik, teheneik elljenek.

Ahány verebük van, annyi fiút a lányuknak, Ahány tányérjuk van, annyi szeretőt a lányuknak, Ahány bicskájuk van, annyi kérőt a lányuknak!”

Országszerte a gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan  tyúkokat, hogy sokat tojjanak. A seprűt mindig balkézbe fogták, úgy verték le a tyúkokat az ülőről.

Máshol a gazdasszony levetkőzött  egy ingre, háttal beiramodott  az ólba, s a tyúkokat sorba leverte a helyükről.

A gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét, amolyan „ dögöljön meg a szomszéd tehene is " logika alapján. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, aztán lehetett egymást okolni.

 E  praktikák között különleges hely illeti meg a lucakalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Egy nap egy hónapnak felel meg.  Régen, az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő  mágikus tizenkét nap jelentőségét.

Ez alatt az időszak alatt készült 13 féle fából a „Luca széke", melyről a karácsonyesti éjféli misén a  lokális „lucákat" ismerhetni föl abból a célból, hogy leszámoljanak a leleplezett banyákkal.

A Luca ostor  a Luca székéhez nagyon hasonló szokás: úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok, s az éjféli mise alatt a templom körül meg lehetett lesni a banyákat

Népszerű  a  „lucabúza"   hajtatása  Lucától karácsonyig . Ekkor  egy  kis tálban  búzát csíráztatunk.  A kihajtott búza karácsonyesti külleméből következtetni lehet a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág jövő évi egészségi állapotára. A  „ lucabúza” szokása a vetést serkentő mágikus cselekmény volt .

A Luca napi tizenketted varázsló- és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek, és karácsonykor az éjféli misével érnek véget. (A 12 napot, ami Lucától karácsonyig terjed, tizenketted­nek nevezzük.) Valamikor ez az időszak a következő év 12 hónapját jelentette, úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra.  A Gergely-­féle naptárreform előtt ugyanis  Luca napja volt az év kezdete, kiemelten mágikus nap.  A varázslások részben azért vannak, hogy megismerjék a gonosz boszorkányokat, például  a lucaszék elkészítésével. hiszen ez gonoszjáró időszak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutulás), a gyermekek koledálásának.  Vesszővel szurkálták meg a mit sem sejtő tyúkokat, hogy jobban tojjanak. E közben  efféléket mondogattak: 'A mi tyúkunk tojogáljon, a kendé meg kotkodáljon!'

LUCA NAPI FEHÉRLEPLES ALAKOSKODÁS  a Kisalföldi Csallóközben és Nyitra vidékén a közelmúltban még élő népszokás volt: fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezik vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek.

Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. A Nyitra megyei Kolonban egy legény menyecskeruhába öltözött. Kontyot készítettek neki, a fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ruhát viselt. Arcát nyúlbőr takarta, melyen két nyílást vágtak a szemek számára, ez volt a "lárva". Csak a lányos házakhoz mentek be, török muzsikával (harmonikával) jártak. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák maradtak. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is "meszelték", hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. A Szerémségben a lányok öltöznek Lucának - fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik.

Tánczos Erzsébet írása.

Forrás: Luca, Luca, szemünk fénye! http://netfolk.blog.hu/2012/12/12/luca_luca_szemunk_fenye

Tánczos Erzsébet