Erzsébet napján következtethetünk a közelgő téli időjárásra. A regula szerint az eső  Erzsébetkor enyhe telet jelent, míg ha  e napon havazik, akkor a karácsony is fehérnek ígérkezik.  tehát  amilyen az idő e  napon, olyanra számíthatunk karácsonykor is.  Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják:

„Erzsébet megrázta a pendelyét.” Debrecenben úgy mondják: „Erzsébet, Katalin havat szokott adni, A bitang marhákat jászolhoz kötözni. „

A fiatalok is nagyon várták ezt a napot, mivel több helyen ekkor zajlottak a  várkörjáró játékok, amelyek alkalmával a fiúk-lányok kérdő-felelgetős dalszövegek éneklésével múlatták az időt.

Ki volt Árpád-házi Szent Erzsébet?

"Magyarország szép nemes csillaga"  a középkor egyik  legnépszerűbb szentje volt nemcsak Magyarországon.

Mivel magyar királylányról van szó, a hazai népszerűség igen indokolt.

 Erzsébet Sárospatakon született 1207-ben. Édesapja II. András király, édesanyja  a Bánk bánból ismert merániai
Gertrúd volt.  Erzsébet életének csupán első négy  évében nevelkedett a magyar királyi udvarban.  

Azért csak addig, mert a  kicsi lányt a kor szokásainak megfelelően  eljegyezték Thüringia
leendő grófjával, Lajossal, és az oviskorú kislányt a türingiaiak magukkal  vitték új
otthonába. Ez elég rémisztően hangzik akkor is, ha tudjuk, akkoriban ez volt a királylányok sorsa.

A kis királylány  Wartburg várába, Európa egyik  kulturális központjába került, ahol  a
krónikák szerint hamar megszerette a környezete, kivéve későbbi anyósát, aki később sem kedvelte menye „féktelen" jótékonykodásait.   

 Erzsébetet különben  a krónikák temperamentumos és szenvedélyes személynek mutatják be,

szerette például a vad lovaglást, nem ám kisasszony módjára ülte meg a lovat, ami kisebb

skandalumnak számított, ha nem nagyobbnak.

 Csupán tizennégy éves volt, amikor összeházasodott kiválasztott jövendőbelijével.

 Politikai  okok miatt jött létre a frigy, a házasságuk  mégis igen jól sikerült. Őszinte

ragaszkodás és szerelem  fűzte össze az ifjú párt, sajnos nem sok évet élhettek együtt.

 Egy krónikás megemlíti, hogy a férjét hazaváró  Erzsébet, messzire elébe lovagolt; és

csókokkal, viharos örömmel üdvözölték egymást a fiatalok – az etikett ilyet soha nem írt

elő… Máskor két napon át kísérte lóháton a hadba vonuló Lajost, egyszerűen  nem  bírtak

elszakadni egymástól. A királyné első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek számára,

második gyermeke születése után hálából  kórházat hozott létre, ahol maga is segített a

betegápolásban. Mikor  a király háborúba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását.

Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait,

hogy  a szegényeket élelmezze. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „esztelen pazarlását”,

 Férje azonban mindenben támogatta. Ő 18 éves korában, apja halála után vette át a hatalmat Thüringiában, s az első perctől fogva megvédte  feleségét, aki a rászorulók legfőbb támogatója volt, például egy nagy házat építtetett, ahol befogadta a zarándokokat és koldusokat, és saját maga ápolta a betegeket.

Kedves és gondoskodó volt hozzájuk, ezért ők anyjuknak  szólították a királynét. Mindenhol

népszerű volt, kivéve a hercegi családot, de  amíg Lajos élt, támogatta felesége irgalmas

cselekedeteit. A támogatásra szüksége is volt, s mert  viselkedése a hercegi család tagjai szerint nem felelt meg az udvari elvárásoknak.  Már az esküvőjüket sem a megszokott pompával rendezték meg; a  pompára szánt  összeget Erzsébet inkább a szegényeknek adományozta.

Az ifjú hitves hat év boldog házasság után özvegy lett, férje ugyanis 1227-ben újra felöltötte a

keresztet ( maga Erzsébet öltögette a ruhájára), a Szentföldre indult  a hit védelmezőjeként.

Útközben  azonban megbetegedett és meghalt.

Lajos   öccsei igen keményen bántak a megözvegyült  Erzsébettel: megfosztották a vagyona

kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől, gyakorlatilag földönfutóvá tették.

Sógora vette át a hatalmat, mondván, hogy Erzsébet nem lenne képes az uralkodásra, ebben

volt is ráció.  Neki más volt a hivatása, nem az uralkodás.

Ekkor Erzsébet számára már nem jelentett otthont az udvar, ahol 4 éves korától élt. Mivel  

jótékonykodása miatt már korábban is meggyűlt a baja férje családjával, gyermekeivel együtt

el kellett hagynia a várat. Egy  napon észrevétlenül távozott  újszülöttjével, majd másnap két

másik gyermekét is elhozatta. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt

ékszereiből neveltette. Városról városra járt, ahol szükség volt segítségére, ott dolgozott,

ápolta a betegeket, megvarrta ruháikat.

II. Frigyes császár  feleségül kérte az akkor már nem túl jó partinak számító - magyarán

kisemmizett Erzsébetet.   Á m Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni, visszautasította az

igen kedvező ajánlatot.

A  császárnői pozíció helyett inkább belépett a ferences rendbe,  életét   a betegek és

rászorulók gondozásának szentelte. Kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a

földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket.

1231. november 16-áról 17-ére virradó éjszaka halt meg, ez az ünnepe, de  mi magyarok

november 19-én emlékezünk Árpád-házi Szent Erzsébetre. Csupán 24 (!) évet élt

 Számtalan tanúságtétel szól csodás tetteiről. Halála után 4 évvel már szentté is avatták,

sírhelye fölé templomot emeltek.

Három és fél esztendővel később, 1235. május 26-án, pünkösdkor iktatta a szentek sorába IX.

Gergely pápa; s a rákövetkező év májusának első napján emeltettek oltárra ereklyéi. Sírhelye

fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat.

Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet

koporsójára: nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa

halhatatlan királynéjának.

 

Árápházi Szent Erzsébet alakjához számos legenda fűződik, az egyik legismertebb  az úgynevezett rózsacsoda,

amelyet először XIV. századi forrás említ. Szent Erzsébet neve gyakran szerepel a pünkösdi

énekekben. Lehetséges, hogy az összefüggés a pünkösdirózsa és Szent Erzsébet legendájának

egyik motívuma, a rózsacsoda következtében alakult ki.

  A rózsacsoda-legenda szerint egy alkalommal Erzsébet ruhájában  ( titokban) kenyeret vitt

a szegényeknek.  Férje megállította , hogy megtudja, mit visz benne. ( Anyósa többször

számon kérte rajta, hogy szétosztogatja a hercegség vagyonát, amit minden bizonnyal meg is

tett volna, ha lehetősége nyílik rá).

Erzsébet azt felelte Lajosnak, hogy rózsákat visz. Férje felszólítására  meg is mutatta

kötényét, s csodák csodája, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján az ábrázolásokon

a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai  jellemzőjévé.

Forrás: http://netfolk.blog.hu/2012/11/19/november_19_erzsebet_napja