Elfelejtett játékaink /16/
                 -----------------------
 Gyerekkoromban még nem is hallottunk a számitógépről,televízióról,kazetto-
fonról,ilyen-olyan műanyag babákról,ellemel működő kütyükről,villanó játék-
puskákró stb.Rádió is kevés akadt, azok is nagyskálás dobozokra hasonlitot-
tak. A könyvkiadás is csak  bontogatta szárnyait a háború után,egyedül
a mozi volt mozgó...de az is a híradóval kezdődött...Ma már naponta annyi a
hír,hogy nem volna értelme egy,a filmnél hosszabb híradót vetiteni.
 De voltak barátságok,ilyen-olyan érdekcsoportulások alapján,élő volt az
ember-ember közötti kapcsolat,a családok is egységesebbek  voltak,a barát-
ságok is őszintébbek.
  Akkoriban, mi fiúk sokat ,,kácskáztunk".Legalább 2 játékos kellett, vagy
két csapat, vagy ha nem volt egyetértés, rotációval játszodtuk azt. SŐT
kerületi bajnokságokat is szerveztünk magunk örömére.
Nem kellett a játékhoz sok minden, csak:
-egy kb.1 méteres ŰTŐBOT,amit szépen körbefaragtunk és keményfából csináltuk
-kellett még egy  15 cm-es  hüvelykújj vastagságú ,mindkét végén meghegyzett
 ,,KÁCSKA"
-és kellett egy élő fa,amit hasmagasságig lentről bemeszeltünk, az volt a
:CÉL.

A kezdő játékos feldobta a kácskát és az űtőbottal probálta minél messzebb
űtni. A többi játékos 15 lépés távolságra állt, és akinek sikerült elkapnia
a repülő kácskát,az visszadobhatta igyekezve a botos védőt kijátszva elta-
lálni a CÉL meszelt részét. Ez sok pontot jelentett csapata számára. Leg-
többször a kácska reptében való elfogása nem sikerült. Igy ahol leesett:ott
a második csapat egyik játékosa belefúrta a kácskát a földbe és igyekezett
minél közelebb rugni azt a CÉL-hoz.Ahova a kácska esett, onnan a fáig, az
űtőbotos játékos megmérte hány botnyi távolságra esett a kácska a fától és
azt feljegyeztük.
Azután a második  csapatból lett egy játékos az ütőbtos és ismétlődött a
dolog,általában előzetes megegyezésszerint bizonyos ,,bothosszig".Ennél a
játéknál az a csapat vesztett, amelyik elérte az játékvégi  bothosszszámot...o))

A másik játék a ,,karikázás" vot. Kovácsnál, műhelyekben, gyárban csináltat-
tunk egy térdmagaságnyi átmérőjű újjnyi vastagságú vaskarikát....Egy bot
végébe, egy  kanálalakú vastagabb szeget vertünk. A karikát kifestettük
izlésünk szerint,a vezérbotot szintén. Meglöktük a karikát és bot szeges-
kanalas részével tolni kezdtük,amig gurult is.Megkellett tanulni a fortélyát
a karikavezetésnek:Se túl gyorsan ,se túl lassan nm volt szabad indulni vele
és a  kővek kikerülése, felhajtás vele az aszfaltra, egy kisebb gödrön való
átmenése a karikának, mind jártasságotigényeltek.Egy jófülű már a másik utcá-
ból is hallotta, hogy valaki karikázik, mert annak jellegzetes fémes resze-
lős hangja volt.SŐT a karika mérete, vastagsága is befolyásolta a hangszínt...o))
Az lett a környék legjobb karikása, akinek a karikája a legnagyobb távot
tette meg magunk által  előkészitett ,,nehéz terepen".....AZ is külön nyer-
tes volt aki karikájának a hangja a legtávolabb elhallatszott.
Volt is csere-bere,adás-vevés a környék srácai között, mert melyikünk ne
szerette volna, hogy neki jó karikája legyen ,mert azokra a lányok is más-
képpen nevettek...o))
--------------------------------------------------

               A cirkuszok akkor,... vándoroltak /18/
              -------------------------------------

  Nagy élmény volt a gyerekek,de még a felnöttek számára is az 195o-
196o-as években, ha cirkusz érkezett városunkba.Abban az időben egész sze-
kérkaravánnal jöttek,lakókocsikkal,állatketrecekkel stb,ahogy egy nagyobb
cirkuszhoz illett. A repülőtéren táboroztak le, és másnap,már átvonultak a
városon és vissza,saját  zenekarukkal, bohocokkal ,szeliditett állatokkal,
a zsönglörök,bűvészek, előzetest mutatva be az utjuk sórán ,a ,,tisztelt
nagyrabecsült közösségnek".
Ma ezt reklámnak nevezzük,és sokan a nézők közül el is hitték,hogy az elhang-
zottak alapján:,,csak ebben a városban, csak a hirdetett időpontban,tartják
az előadást, amin fellépnek a világhírű...stb stb.....CSAK ennyibe kerül a
jegy, de a matinéra a gyerekeknek és az őket kisérő egyik nagykorúnak, csak
ez alkalommal fele annyiba kerűl a felbecsülhetetlen ül híres előadás...
Persze felcsigázták az érdeklődést, igy telt arénával játszottak,hogy azután
ismét végighirdessék az utcán, hogy inkább elhalaszák a továbbutazásukat,
közkivánatra még maradnak a művészetűket értő városunkban...
  Egyszer úgy adódott, hogy két cirkusz is egyidőben érkezett Petrozsényba..
Az első a szokásos felvonulással reklámozta előadásait,a másik új fogással
élt.Kifeszitettek két, a főutca két oldalán szomszédos ház emelete között
egy acélkötelet..Közben a hangosbemondó dícsérte a városunkban és a világon
még nem látott előzetest.Velük van,hírdették, ,,TROSNÁJDER" egyensúlyozó ar-
tista, aki fent, a magasban különlegesen veszélyes mutatványokat ad elő.IN-
GYEN...és kérik, hogy a majd jelenlevők csendben,tapsolás nélkül nézzék azt
végig. A GYENGEIDEGZETŰEK, SÍROSAK , maradjanak otthon, ne veszélyeztessék a
műsort.
    Hát a művész végig sétált, szaladt a kötélen, megjátszva többször, hogy
leesik,és jól  befolyásolta a közönséget. Biciklizett  ott fent, vállán vitt
egy nőt is stb. A végén azzal fejezte be:
-Ez még semmi, a szebb részt megnézhetjük a cirkusz esti előadásán...
Ügyes volt  nem mondom, de most utólag jöttem rá,hogy dömpingolnak mindenfé-
le vadabbnál- vadabb és izléstelen reklámmal TV-ben, rádióban, fénypanokon,
árukon, buszokon stb, hogy bár a vándor cirkuszok már megszüntek de ők már
akkor alkalmazták ,,a reklám-cirkusz alapjait"...o))

-------------------------------------------------------------------------------------

                                   Győrffy János