Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.


Zentán, az ó-temető egy eldugott sarkában van egy sír. Fekete márvány obeliszkjén egy megkopott név áll: Mangurás Mariska. Alatta csak ennyi „Téged még az orgonák is siratnak.” E leányról szól ez a történet.
1849-et írtak, mikor Jelacic horvát bán hadteste bevonult a Délvidékre. Március volt, olyan bolond és szeles. A zentai Fő utcán csak úgy lobogott a szalag az asszonyok főkötőjén. A bámészkodó nép gyanakodva nézte a vonuló katonákat, még nem feledték a véres februári eseményeket, mikor a szerbek a békés polgárok közé lőttek. Nyugtalanító hírek érkeztek, miszerint a tiszteket a város elöljáróinak házaiban szállásolják el. Így került Kazimir Rulikowsky vagy magyarosan Rulikowsky Kázmér lengyel származású dzsidás kapitány Mangurás Mihály zentai jegyző házába.
Az idős jegyző egymaga nevelte Mariska lányát, aki születésétől hiányolta a szerető anyai gondoskodást. Idősödő édesapja minden szeretete az övé volt, aki nemritkán a cseperedő kislánnyal beszélte meg hivatala ügyes-bajos dolgait. Halovány, kerek arcú, fekete szemű teremtés volt Mariska, nagy barna haját koszorúba fonva viselte. Vékony, liliomszépségű nyaka szinte meghajolt a dús hajkoszorú alatt. Kedves lényéből áradt a csendes báj és nyugodt életöröm. Igaz honleányként lelkiismeretesen eljárt a Zentai Úrhölgyek Önkéntes Egyletébe, gyűjtött a honvédek árváinak és alkalomadtán colon-t táncolt a bálban. Házuk mellett meghúzódó nagy kertjük is számtalan örömteli percet szerzett neki. Itt egymás mellett virult a vidéki kertek megannyi szépsége: muskátli, rózsa, viola, bazsali és kedvencei, a két öreg orgonafa, amiket apja ültetett, mikor ő született. Alkonyatkor néha elüldögélt kedves orgonái mellett, hallgatva mit susognak a szív alakú levelek.
A kapitány megjelenése a házban nem keltett semminemű zavart. Úriember módjára tisztelettel köszöntötte a házikisasszonyt, elnézést kérve a kellemetlenségért, amit személye okozott. Magas, harmincas éveinek elején járó férfiú volt, nagy domború homlokkal, homokszín dús hajjal, bajusszal, szép, meleg dióbarna szemekkel. Ezek a szemek komoly határozottsággal néztek a világba, csak akkor lágyult el pillantásuk, mikor a szülőföld, a messzi Volhinya került szóba. Este, mikor körül ülték a vacsora asztalt, udvariasan folyt a társalgás, mind a vendég, mind a házigazda tapintatosan kerülte a politikát. A vendég nemesi ranggal rendelkezett, szülei éltek még a birtokon, ez adta a társalgás alapját. Olyan elevenen és színesen mesélt szülőföldjéről, családjáról, hogy vendéglátói hamarosan úgy érezték, régi ismerőssel osztják meg az asztalt.
Úgy tűnt, mintha a friss tavaszi szelek kergetnék a napokat. A párás, esős hajnalok után virágba borult a kert. Virultak a nárciszok, nefelejcserdő kéklett a bokrok alján és menyegzői ruhát öltött a két orgonafa is. Nem tudni, hogy történt, de a vacsora asztalnál a lány arca mind pirosabbra gyúlt, ha magán érezte a kapitány tekintetét.
És egy vasárnap reggel, misére menet, virágzó orgonaágat talált az imakönyvébe tűzve. Másnap a kapitány zubbonyán illatozott egy kis fürt orgona és az öreg jegyző elgondolkodva pödörgette bajszát
Közben a történelem kereke nem állt meg. A Görgey vezette I. II. és III. hadtestek Isaszegnél megverték és a főváros előtti védvonalba szorították, majd visszavonulásra kényszerítették Windischgratz főerőit. Zenta polgárai visszafojtott lélegzettel vártak. Vártak egy dicső és ritka vendégre, melynek neve Szabadság. E drága vendég tiszteletére fáklyák lobbantak szerte a városban. Fényük ott világított a korzón, a tereken és a kis mellékutcákon, ott égett az ablakokban, világító mécsesekben. Ez a láng lobbant a két fiatal szemében is, akik a történelem vészterhes idejében találtak egymásra. Rulikowsky kapitány rokonszenve észrevétlenül fordult azok felé, akik ellen fellépett.
Örök titok marad, mi történt akkor este a fiatalok között a hold szitálta kertben. Talán csak az orgonák tudták, de a kapitány hamarosan meghozta élete legnehezebb döntését.
Másnap Jelacic kivonult embereivel Zentáról és a dezertőrök listájára új név került.
Május vége volt már, mikor Perczel Mór vezérőrnagy honvédjei élén bevonult a városba. Pár nap múltán egységeivel a Temesvárra indult tovább. Az utcákat ellepték a virágot dobáló, integető emberek és áldásaik kísérték a magyar honvédeket, akik között ott lovagolt felvirágzott lován Rulikowsky Kázmér.
A hírek jöttek mentek. A nemzet lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. Rüdiger orosz lovassági tábornok a III. Hadtesttel átlépte a határt. Aztán egy napon levél érkezett a kedvestől, amiben leírta a Komárom-ácsi csata borzalmait, ahol hős honvédjeink visszaverték Haynau jelentős túlerővel támadó csapatait. De a győzelemnek ára volt, Görgey vezérőrnagy súlyosan megsebesült. A haza lázban égett, minden nap, minden óra új híreket hozott, hol kétségbeesésbe, hol örömmámorba sodorva az embereket.
Aztán az események váratlan fordulatot vettek és bekövetkezett a vég. Görgey a honvédsereg főerőivel Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert Rüdiger előtt. Verőfényes nyár volt ekkor, de a nemzet szívét fagyos csontmarkába zárta a gyász.
A napok múlásával egyre fogyott a lány reménye, hogy kedvesét viszontláthassa. Aztán egy napon levél érkezett Volhinyából, amelyben tudatták: a hadifogságba esett Rulikowsky Kázmért Paskiewic parancsára augusztus 28-án, Nagyváradon golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet végrehajtották, teste jeltelen sírban fekszik valahol a váradi köztemető szélén, de a szívét Zentán hagyta. Eddig a levél.
Aztán hetek múltak és hónapok… és újra március volt, olyan bolond és szeles. Csak úgy cibálta szél az asszonyok gyászfátylát a zentai temetőben.
Mangurás Mariskát menyasszonyi ruhájában temették el. Sírja mellé szerető kezek két orgonafát ültettek. Azok suttogása vigasztalja az élők és holtak szívét.

Megtekintések: 83

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Laza Kozma Eniko Május 12, 2011, 5:02pm
Meghato,es gongolom igaz tortenet.Nagyon sok csaladnak megvan a maga Mangulas Mariskaja.
Hozzászólt Szilágyi Mihály Május 4, 2011, 9:22am

Kedves Katalin! Ez az egyik legszebb történet, amit eddig olvastam a '48-'49-es szabadságharcról!

Hálás vagyok ezért a kedves írásért!

Köszönöm!

Hozzászólt Varga Anna Antal Május 3, 2011, 10:51pm
Meghato torténet.Nagyon szép!
Hozzászólt Kali Anett Május 2, 2011, 9:54pm
Nagyon megható történet, szépen megírva! Gratulálok!
Hozzászólt Fekete Magdolna Május 2, 2011, 6:12pm
Szívszorító történet,de mégis szép! Köszönöm!
Hozzászólt zachari ilona Május 2, 2011, 5:31pm
jol mondta Rozalia, hogy vadiaknak van egy Rulikowsky  temetojuk. ha latna MARISKA MARCIUS 15-EN A SITJAT MILYEN SZEPEN VAN RENDBE TEVE ES MENNYI VIRAG ES KOSZORU VAN RAJTA AZ OROK ALMA NYUGODTABB LENNE.. NAGYON TETSZETT AZ IRAS
Hozzászólt Lengyel Arpad Május 2, 2011, 3:04pm

Megható történet. De sajnos abban az időben sok ilyen eset történt, nemcsak itt, hanem a világ sok részén.

Köszönjük a szép leirást, és folytasd még igy tovább.Üdv Árpád.

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Május 2, 2011, 1:03pm
Tisztelettel köszönöm!
Hozzászólt Tállai Enikő Május 2, 2011, 11:48am
Katalin, tetszett az írásod.
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Május 2, 2011, 11:30am
Egykori dicső napjaink szomorú emléke,nagyszerű mesei keretben.Üdv.Zoltán

Hogyan segíthetsz?

VAGY

VAGY

PayPal és bankkártya


Banki utalással

magyarországi átutalással
Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany[kukac]erdelyimagyarok[pont]com email címre!

© 2019   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek