Az eső tompa dobogása a tetőn sem tudta újra álomba ringatni. Hogy mióta forog a kemény priccsen, órája híján, amit rögtön elvettek tőle a táborba érkezés első napján, nem tudta volna megmondani. Rabtársai horkolása, a váratlan horkantások és a szellentések hangjai csak az első napokban zavarták, később, mikor a napi munkától félájultan beesett a vackába, csak valami homályos kábulatban lebegett, míg aludt. Sem társai forgolódására és sóhajaira, és néha még a hajnali ébresztő kongatására sem…

Percek óta tapogatta a falat, de a villanykapcsolót sehogy sem sikerült megtalálnia. Persze, ez is egy új albérlet örömeihez tartozik. Hetek telnek el úgy, hogy semmit sem talál az ember a megszokott helyén. Sikerült mindent lesodornia egy kis asztalkáról. Utoljára egy keskeny műanyag tárgyat markolt. Halk kattanás, majd elöntötte a szobát a vibráló fény. Álmatlanság ellen a legjobb, zökkent kezében egy fél doboz sörrel a rozoga ágy szélére, melynek rugói…

-Teremtő jó isten – koppantotta helyére Borsos elvtárs a fekete bakelit telefont, hogy csak úgy ugrott asztalán a kis Sztálin szobor. Falfehér ábrázattal nézett körbe az irodájában, mintha azonnal szeretne meggázolni valakit, de nem talál önként jelentkezőt.

Abszolút elvtársnő jó titkárnőhöz méltóan, mélyen befúrta csinos fejecskéjét a gépelni valóba és sebesen pislogott.

-Most honnan az isten csodájából szerezzek én a fő elvtársnak medvét a vadászatra – törölgette…

Napok óta nem történt semmi. Tétlenül vártunk. Néha a belövésektől szabályosan táncoltak a falak. Tavasszal táncoltam utoljára, K.-val, Ilikéék eljegyzésén. Akkor még egésznek tűnt a világ. Egésznek és érintetlennek. Szabályosnak, mint anyuska háromszárnyas velencei tükre a falon. Ha belenézhettem volna, mert csodával határos módon nem tört volna ezer szilánkra a szalon többi berendezésével már az első ágyútűznél, nem ismertem volna magamra. Akkor már legalább három hete nem…

(T. J. emlékére)

Amint a döcögősen felhúzott vasredőny a helyére csusszant, a kis üzletet elöntötte a napfény. Minden áldott reggel, pontban kilenckor elfordította a kulcsot a zárban és belépett birodalmába. Jobbra, az L alakú pult üveg tárlóiban bizományba átvett órák sorakoztak piros bársonyon. A pult folytatásaként következtek az ékszerek tárlói, majd a javításra átvett órák és ékszerek kis fiókjai. A bal sarokban nehéz órás asztal terpeszkedett, öblében bőrkötény, a javításra…

A tündér keresztgyereke

(Napló töredék a Corvin-közi eseményekről)





A Corvin-köz egy öreg bérházának bontása közben az egyik munkás egy régi hátizsákot lelt. Ócska, homokszínű, vastag vászon holmi volt, erős bőrszíjakkal. Megbontva a rozsdaette csatot, pár női ruha került elő, egy már jócskán foszladozó, kockás anyagból varrt rongybaba, melynek sárga pamutból fontak varkocsot és egy füzet, egy fakó, kék füzet, melybe ezt írta egykor egy…

Kinn zuhogott. Félálomban hallgatta az eső csendes suhogását és tervezgette a napját. Ma korán megfőz, míg a férje el nem indul, had vigyen frisset ebédre. Ha elment, utána nekiáll és lefesti a csöveket a fürdőszobában, már hetek óta tervezgette. Talán eláll az eső és felszárad a fű, akkor gyorsan végigszalad fűnyíróval a kerten, ne maradjon hét végére a férjének. Sokat dolgozik, szegény mindig fáradt, legalább így segítsen, ha már egy ideje munka nélkül kénytelen élni. Sok a…

erdőbe vágyom,

hol szelíd,

öreg óriások

reszketeg karjukkal

magukhoz ölelnek,

fejem mohapárnán

s csak szendergek,

míg mosott kéken

fakul az ég,

ezüst a csend,

tűnődő levelek peregnek



sosem volt suttogások

kelnek, kék tollú

madár felelget

egy rőt szoknyájú

bokrocska ágain,

s míg eres kezével

hátraint a nap,

hajának…

Ne keseregj, kücsi madár!

Elszállt a nyár, elszállt a nyár.

Rét virágját mind elvitte.

Szűvemet búval fedezte.

Szűvem búban feketedik.

Rét virágja esenkedik.

Párját várván bús gelice.

Rózsafának száll tövibe.

Szállj el, szállj el, kücsi madár!

Hosszú a tél, messze a nyár.

Szűvem búját elfedezi.

Édes rózsám szép szerelmi.

Félálomban volt még, mikor nagyot pattant a hamvadó fa a kihűlő kályhában. Álmosan figyelte a gyerekek édes szuszogását a kiságyak felől. Kinn téli sötétség, csak a szél zörgette a redőnyt. A férje felé fordult és szorosan magához ölelte. Keljünk, suttogta a fülébe, még ki kell vinnem a szatyrot bolt elé, te addig rakd meg a tüzet. Halkan öltöztek, majd az asszony betakargatta a kicsiket. Kihűlt a szoba. A csíkos szatyorba először két tejesüveget dugott, majd legyintett és egy harmadikat is…

Kedd. Az utolsó korty kávé ízével a szájában éppen az újságot lapozza, mikor a reggeli csendbe belehasít a telefon hangja. Apu hív, int a férjének és mosolyogva beleszól. Jól aludtatok remélem, majd homlokát ráncolva figyel a háttérből érkező zajokra. Dübörgés, halk lihegés és az anyja rekedt hangja kiált valahonnan távolról. Apád meghalt, hívd a mentőt.

Csend. Fülében dobol a vér. Apu nem ébredt fel. Nézi a férjét és mondogatja, száznégy, száznégy, száznégy. És a hangja, hallja…

télen a hóra

bajban a szóra

ködben a fényre

ködben a fényre

teltszínű égre

tavaszon rétre

füvön virágra

füvön virágra

szökkenjen szárba

kis unokára

Lencsi leányra

Lencsi leányra

gombszemű szépre

virágorcájú kis tüneményre.

libben a kelme

csókolja másik

összesimulva

színekkel játszik

cérnája bája

kacéran enged

vad ölelésben

vágyakat lenget

tétova tűvel

öleli egybe

szín-szerelembe

kép-keveredve

pirul az arca

tűvel ha táncol

simul a vágya

csodát varázsol

                                                         Ballada a félkarú óriásról

__________________________________________________________________________

                                                        - Dráma három részben-

játszódik:   1944 nyár végén, egy magyar kisvárosban

személyek:  -Anya / özvegy,45 év körüli, erős személyiség, megszokta, hogy a háború miatt a döntések java az ő kezében…

Mikor jókor reggel Puszi úr kitárta az Aranysárkány ajtaját, már érződött, hogy aznap is nagyon meleg lesz.

-Mára is befűtött a jóistenke –legyezte tar koponyáját keshedt szalmakalapjával Szeredi bácsi, és nyögve nekiállt, hogy fellocsolja a járdát a kocsma előtt. Kicsit kavargatta aztán seprűjével a port ide-oda, majd leült és mohón felhörpintette a fröccsöt, amit Nénnyuka készített az asztalára. Közben lassan befutottak az első vendégek, Puszi úr álmos tekintettel…

A szagok miatt. Ilyenkor égre bomlik a virágok teljes tüze, a színek mámora kavarog az illattal és lüktet a lengén öltözött nők nyakán az olcsó parfüm, teljessé varázsolva az illúziót. Rózsaillat kúszik alattomosan összeölelkezve a brutális liliommal, és halkan dúdol esténként a petúnia az ablakban. Látod a gerlét? Mámoros tánca fészekőrző vággyá szelídül és sárga a pehely a fiókák nyakán, amint a napba néznek. Aranypor táncol a légben, és mindent átjár a létezés lázasan lüktető…