Február utolsó napjait éljük, rövidesen beköszönt március. Először a nőket köszöntjük, aztán március idusán az 1848-as szabadságharcról emlékezünk meg. Kossuth és Petőfi forradalmáról, a szabadságharc első győztes marossárpataki csatájáról, de talán eszünkbe jutnak az október 6-án kivégzett aradi vértanúk is.
Talán első osztályos lehettem, amikor először találkoztam a nevükkel, miközben Domokos nagyapám a szabadságharc hőseiről mesélt. Nagyszüleim ágya fölött ott állt a tizenhárom tábornokról készült, akkor még festménynek hitt kép, háttérben a bitófákkal. Naponta többször is megbámultam a csillogó kardokat, a zsinóros dolmányokat,megcsodáltam a halálraítéltek bátor tekintetét. Nagyapám is észrevette, hogy tetszik a kép. „Fiam, ha megtanulod a vértanúk nevét, halálom után tiéd lesz a kép.” – mondta egy napon. Nem volt könnyű megjegyezni a több nemzet fiaiból összeállt hősök nevét, de sikerült. Ha vendég érkezett, nagyapám mindig büszkén állított elő, hogy tudásomat bizonyítsam. Túlzás lenne azt mondani, hogy ma is hiánytalanul fel tudom sorolni a tábornokokat, de 8-10 névre biztosan emlékszem.
Egy másik emlékem a marosvásárhelyi fekete márciushoz fűződik. Ahhoz az eseményhez, amely véleményem szerint elkerülhető lehetett volna, de mindenképpen a rendszerváltás utáni időszak tanulságos fejezetének számít. Szászrégenből,
Libánfalváról, Görgényhodákról és más közeli településekről érkeztek 1990. március 19-én és 20-án a leitatott, felfegyverzett román parasztok Marosvásárhelyre az anyanyelvi oktatásért tüntető magyarok ellen. Máig is ismeretlen személyek hergelték, uszították őket, félretájékoztatva a marosvásárhelyi állapotokról. A februári, gyertyás tüntetést és a többi békés, magyarok által szervezett összejövetelt, a vásárhelyi románság ellen irányuló akcióknak hirdették.
Az összetűzések során, az erőszakban ütötték ki Sütő András Herder-díjas író fél szemét. Az összecsapás mérlege: közel háromszáz sebesült és három halálos áldozat. Közülük egyik, a sáromberki Gémes István személyes ismerősöm volt. Halálra gázolta egy Marosvásárhely felé száguldó Görgény-völgyi gépkocsi. Aztán ott van a sok ártatlanul elítélt magyar nemzetiségű személy. Köztük újabb két ismerősöm, a sáromberki Vajda Domokos és Vajda Ferenc.
A fekete március mély nyomokat hagyott lelkünkben és elménkben. A magyar nemzeti közösség megmutatta ugyan, hogy képes az összefogásra, a közös fellépésre saját érdekeiért, de reméljük, hasonló körülmények között ezt nem kell többé bizonyítanunk.