A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum jelen év nyarán – „Mária-tisztelet Erdélyben” címmel – igen értékes műtárgyakat felvonultató egyházművészeti/művelődéstörténeti kiállításnak ad otthont. (programturizmus.hu)

Városszerte falragaszok harangozták be a tiszteletre méltó kulturális eseményt. A napilapok is közölték, és ünnepélyesen meg is nyitották a kiállítást, ahol az elmúlt 650 év során Erdélyben fennmaradt Mária-szobrokat és képeket tártak a műértő érdeklődők elé. Hírül adták, hogy a bözödújfalui Madonnát is bemutatják. Számomra kétszeres értékkel bírt ez a hír. Egyrészt maga a szobor, mint műtárgy: 1500 körül készült az embermagasságú alkotás fémszínezett hársfából. Másrész harminc évig szoros kapcsolatban álltam az elárasztott faluval, s minden vele kapcsolatos vonatkozás személyesen érint.

Nos, elhatároztam, hogy a pünkösdi ünnepek után én is megnézem a kiállítást. Az elhatározást tett követte, s nejemmel elsétáltunk kora délelőtt a Haáz Rezső* Múzeumhoz. A vasrácsos kapun a már ismert plakát fogadott. Innen tudtuk, jó helyen járunk. Na, persze a Múzeum holléte sem volt titok előttünk. Beljebb az udvaron azonban hiába meresztettük a szemünket nem találtunk semmilyen útmutatást a kiállításra vonatkozóan. Végig sétáltunk a hosszú épület előtt egészen a szabadtéren kiállított szobrok, s egyebekig, bekukucskáltunk a raktárhelyiségbe is. Végül aztán az udvaron megszólítottam egy urat, akiről úgy láttam, járatos e helyen.

- Elnézést – szóltam -, a Mária kiállítást szeretnénk megnézni!

Rövid bizonytalankodás után útbaigazított. Megmagyarázta, hogy a portásfülkében kell jegyet vennünk, és utána megnézhetjük a képtárban kiállított anyagot.

- Ott van a képtár az utca másik oldalán – tette hozzá a végén.

Nosza, átmentünk a forgalmas úttesten a tülkölő autók között. Végül is nem történt semmi baj, csak éppen a túlsó oldalon nem láttunk semmilyen képtárat. Látva a bizonytalankodásunkat, egy kereskedő kijött a boltjából, s kérdezte, mit keresünk, mert ő úgy látja, hogy nem találjuk.

- A képtárat – mondom.

- Itt, képtár? Nem tudok róla – tárta szét a kezeit.

Ebben a pillanatban megpillantottam a hölgyet, aki a jegyeket adta. Ő is az autók közt lavírozva igyekezet át erre az oldalra. Besietett egy udvarra, mi pedig utána.

- Jaj, magukat keresem! – kiáltott fel lelkesen, s már mutatta is merre menjünk.

Valóban a lépcsőfeljárat ajtaján egy szerény felírat hirdette a keresett intézményt.

Megérte bemenni! Közel 150 alkotásban gyönyörködtünk, és amint a kísérőnk elmondta ez az országban az első ilyen jellegű kiállítás. Az anyag időrendbe sorolva és tematikai csoportosítás szerint mutatja be az erdélyi Mária-tisztelet képi emlékeit. Minden kép, szobor bonyolult szimbólumokat hordoz, melyek magyarázata, megértése elmélyülést és művészettörténeti előképzettséget igényel. Gyönyörködtetni azonban mindenképpen gyönyörködtetnek.

Szólnom kell azokról a nagyszerű pannókról, melyek összefoglalva tartalmazzák az egyes korhoz, vagy jelleghez tartozó tárgyak színes fényképeit, valamint a kétnyelvű tudományos igénnyel megírt magyarázatokat, melyek a tárgyak művészettörténeti, ikonográfiai és kultusztörténeti vonatkozásait ismerteti. A témakör nem terjed ki a teljes Mária-kultuszra, hanem a „Mária a Kisjézussal” ábrázolásokat mutatja be. Táblát látunk 18-20-ik századi ábrázolásokról, külön Mária Szíve, Lourdes-i Szűz Mária, Fatimai Szűzanya, Rosa Mistica, Međugorje-i Mária ábrázolásokat, valamint a szőkefalvi Máriáról is külön pannót. Külön táblákat – összesen 24-et - állítottak ki a reformáció előtti ábrázolásokról, és 20 táblát a 17-18-ik századi emlékekről.

Igazi élmény volt végignézni az egészet!

A kiírás szerint a gyűjtemény július 31-ig látogatható Székelyudvarhelyen, utána Marosvásárhelyen és Kolozsváron is megtekinthető lesz.

*

*Székelyudvarhelyi rajztanár, festő, múzeumalapító